Hány olyan politikust ismerünk a világon, aki bevállal egy 24 órás folyamatos tárgyalást legkeményebb ellenfelével és vonakodó szövetségesével, majd úgy áll fel a tárgyalóasztaltól, hogy majdnem kizárólag a saját céljait érvényesítő kompromisszumot kötött velük? - teszi fel a kérdést Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája. A válasz: csak egyet, Angela Merkelt.

A kancellár asszony csütörtök reggeltől péntek délelőttig tárgyalt Martin Schulzcal, a szociáldemokraták (SPD) és Horst Seehoferrel a bajor keresztényszocialisták (CSU) elnökével a nagykoalíció meghosszabbításától, s bár sokan úgy vélték nem jön össze az egyezség, ami Merkel politikusi karrierjének végét jelentheti, tévedtek. Rácáfolt azokra, akik szerint elkopott mágikus kompromisszumteremtő képessége.

Ki nevet a végén?

A 63 éves politikus megfricskázta 39 éves kollégáját Christian Lindnert, a szabad demokraták (FDP) elnökét, aki egy hasonló maratoni koalíciós tárgyalás után tavaly ősszel felállt az asztaltól, bejelentve: jobb nem kormányozni, mint rosszul kormányozni.

Nem volt hajlandó engedni a Zöldek elvárásainak, azt gondolta, ez az elvszerűség kifizetődő lesz. Felrúgta a koalíciós egyeztetést látszólag lehetetlen helyzetbe hozva Merkelt. Számítása egyelőre nem jött be: az FDP-t a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint kevesebben támogatják, mint a szeptemberi választásokon.

Osztott-szorzott

Merkel is elcsigázottnak látszott a szavazást követő kormányalakítási szappanoperában, ám soha nem adja fel. Először megpróbálta összehozni a CDU/CSU-FDP-Zöldek koalíciót, ami a legsanszosabbnak látszott, majd miután ez nem sikerült kitartott amellett, hogy nem akar előrehozott választást és nem akar kisebbségi kormányt alakítani.

Nem törődött vele, hogy Schulz pártja hangulatához is igazodva a választás után elutasította a nagykoalíció folytatását, mert messzebb látott, mint az SPD tagsága. Tudta, hogy a szociáldemokraták vezetősége nyitott lesz a politikai üzletelésre, mert egy újabb választáson a szeptemberinél is rosszabbul szerepelhet a pártjuk.

Az elemzők azt gondolhatták, hogy Merkel mindenáron össze akarja majd hozni a koalíciót, hogy elkerülje a rosszabb lehetőségeket, ám megtapasztalhatták, milyen kemény a kancellár asszony még akkor is, amikor politikai pályafutása végét kockáztatja. Arra alapozott, hogy az SPD még nála is jobban el akarja kerülni a kudarcot - és igaza lett.

Győzött

A szociáldemokrata vezetők, akiknek el kell adniuk a megállapodást a párt vonakodó tagságának, azt mondják, hogy Schulz 60 százalékban elérte, amit az SPD akart. Például a munkáltatók és a munkavállalók között egyelő arányban oszthatják meg a nyugdíjjárulékot, míg most ennek nagyobb részét a munkavállalóktól vonják le. Nőhet a családi pótlék és infrastruktúra-beruházások indulhatnak.

Bershidsky azonban úgy látja, hogy Merkel győzött: a CDU/CSU akarata jobban érvényesült, mint partneréé. Például az SPD a magas jövedelmek megadóztatását akarta, de ez nem lehet a kormányprogram része és az egészségügyi rendszerben sem növelik a kötelező állami pillér súlyát a magán-egészségbiztosítás rovására.

A migráció terén tettek engedményeket, valamivel több bevándorlót engednek be az országba, mint amit a konzervatív pártszövetség jónak látna, de nem sokkal. Ami még ennél is fontosabb, a CDU/CSU nem engedett abból, hogy a költségvetést egyensúlyban tartsák, ami szociális költekezési terveik lefaragására kényszeríti a szociáldemokratákat.

Európa - hányadik?

Schulz azt nyilatkozta az egyezség megszületése után, hogy az "áttörést" hozott Európa ügyében. Nem egyértelmű azonban, hogy ez alatt mit is kéne érteni. A kormányalakítással kapcsolatos viták végig belpolitikai és hazai gazdaságpolitikai kérdések körül forogtak. Merkel elég okos ahhoz, hogy csendben érvényesítse a Németország First! elvét ahelyett, hogy ezt nagy dobra verné (mint az America First jelszót harsogó Donald Trump amerikai elnök).

Az utolsó feladat

A németeknek elegük van a koalíciós huzavonából - nem olyan türelmesek, mint a hollandok, akik a 2017. márciusi parlamenti választás után 209 napot vártak a kormányalakításra. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint többségük nem akar újabb CDU-SPD koalíciót és Merkel kompromisszumteremtő képességének megingása egy időre sérülékennyé tette őt magát is.

Ha azonban a mostani varázslata bejön és az SPD tagságának többsége a várakozásoknak megfelelően belemegy az alkuba, akkor Merkel várhatóan kényelmesen kormányozhat a választási ciklus végééig. Ez időt adhat neki arra, hogy megtalálja utódját - amivel eddig nem törődött. Breshidsky szerint nem lenne körültekintő vezető, ha nem fektetne kellő súlyt erre a kötelezettségére.

A nyitókép forrása: Reuters.