Az üzleti lap szerdai elemzésében azt írta, a francia elnök az eurócsoport munkáját szervező két kulcsfontosságú tisztség megszerzésével és az ezurózóna pénzügyminiszteri tisztségének létrehozásával a német befolyást akarja csökkenteni.

Emmanuel Macron kormánya jelezte, hogy fontolgatja Bruno Le Maire pénzügyminiszter jelölését az eurócsoport élére Jeroen Dijsselbloem helyére, akinek pártja, a Munkapárt (PvdA) nagyot bukott a hollandiai választásokon és így távozása minden bizonnyal csak idő kérdése. Vannak viszont olyan vélemények, miszerint jobb lenne, ha az eurócsoport elnökét továbbra is egy kisebb ország adná, s a lehetséges jelöltek között szóba került a szlovák, a portugál, a luxemburgi pénzügyminiszter is.

Párizs utalt arra, szívesen venné, ha az eurócsoport pénzügyminisztereinek tanácskozását előkészítő munkacsoport élén is francia szakember állna. Jelenleg egy kevésbé ismert, de befolyásosnak tartott osztrák politikus, Thomas Wieser vezeti a csoportot, amelynek élén a francia kormány szívesen látná Odile Renaud-Bassót - mondta a lapnak egy névtelenül nyilatkozó magas rangú brüsszeli diplomata. Egy másik szerint a francia pénzügyminisztérium egyik vezető tisztségviselőjének jó esélyei vannak, bár az eurózóna kisebb országai a munkacsoport finn tagja, Tuomas Saarenheimo jelöléséről is egyeztettek.

Jeroen Dijsselbloem és Thomas Wieser helyére az eurócsoport, illetve a munkacsoport választ új vezetőt, ami azt jelenti, hogy Franciaországnak meg kell nyernie magának az eurózóna 19 tagországának többségét.

Elemzők szerint Emmanuel Macron aligha számíthat arra, hogy mindkét pozíciót megszerzik, de abban reménykedik, hogy legalább az egyik az övék lehet. Így sem lesz könnyű dolga - emlékeztetnek a Financial Times által idézett szakértők az eurózóna megosztottságára a fiskális fegyelmet szorgalmazó Németország vezette államok és a nagyobb kockázatmegosztást sürgető országok, elsősorban Franciaország között.

Hátráltatja a francia erőfeszítéseket, hogy még két évig egy francia, Pierre Moscovici az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyekért, adózásért és vámunióért felelős biztosa.

A tisztségekért folyó csata csak előszele az eljövendő szakpolitikai háborúnak - mondta a European Policy Centre nevű brüsszeli agytröszt kutatási igazgatója. Janis Emmanoulidis szerint a "német-holland-finn tábor nem bízik a másik táborban, de a tömbökön belül sem teljes a bizalom".

Az eurócsoport és a munkacsoport élére januárig kell új embert találni.

Ezzel azonban nem ér véget a tisztújítás folyamata, sőt, majd csak 2019-ben csúcsosodik ki, amikor új elnököt kell találni az Európai Központi Bank (ECB) élére Mario Draghi helyére. Abban az évben lép hivatalba az új Európai Bizottság is. Jövő májusban lejár a portugál Vitor Constancio megbízatása az EKB alelnöki székében, amelyet Spanyolország szeretne megszerezni, valamint 2019-ben távozik a bank vezető közgazdásza is, a belga Peter Praet.

Fontos pozíciók sokasága válik elérhetővé, széles körű választási lehetőséget biztosítva - kommentálta egy névtelenséget kérő brüsszeli diplomata a Financial Timesnak.

Az Angela Merkel vezette német kormány szeretné, ha első németként a Bundesbank elnöke, Jens Weidmann venné át Mario Draghi helyét, az üzleti lap néhány berlini forrása szerint azonban erre nincs sok esély, mert Weidmann az Európai Központi Bankkal ellentétes nézeteket vall a mennyiségi enyhítésről. A német érdekek érvényre juttatását emellett a szeptemberi szövetségi választások is lassítják, a vákuumot pedig Franciaország lobbizásra használja fel Brüsszelben.

A francia törekvések nem sokkal az előtt láttak napvilágot, hogy sokak várakozása szerint Németország és Franciaország a német választások után bejelent egy közös kezdeményezést az eurózóna gazdaságának fellendítésére. A növekedés serkentéséről alkotott eltérő véleményük ellenére Emmanuel Macron úgy érzi, kiváló alku születhet a kérdésben. A centrista politikus ötletei között van az eurózóna pénzügyminiszteri tisztségének létrehozása saját költségvetéssel. Amennyiben keresztülviszi, a lehetséges jelöltek között lehet Francois Villeroy de Galhau, a francia jegybank elnöke.

Berlinben eddig nem fogadták jól az ehhez hasonló ötleteket - emlékeztetett a Financial Times -, és gazdasági kérdésekben még mindig jelentős a szakadék a német és a francia főváros között, Emmanuel Macronnak azonban nőhet a mozgástere, ha a szeptemberi németországi választások Wolfgang Schäuble, az eurózóna meghatározó és legrégebb óta hivatalban lévő pénzügyminisztere távozásához vezetnek.

Fotó: AFP PHOTO/Emmanuel Dunand