A fák nem nőnek az égig, tartja a mondás. Kínáról már-már elhittük, hogy ez a szabály nem érvényes rá, vagy legalábbis addig nem, amíg meg nem közelíti a legfejlettebb országok szintjét. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű: Kína rendkívüli mélységből indult 1978-ban, amikor meghirdette a gazdasági nyitást, ráadásul egészen mostanáig a világ legnépesebb országa volt. Egymilliárd fölötti lakosságú országot pedig nem igazán lehet szinte a nulláról a leggazdagabbak szintjére húzni, legalábbis egyféle gazdasági szerkezettel.
Az ország most azzal a veszéllyel kerül szembe, hogy a közepes fejlettség csapdájába esik, vagyis a növekedés megreked, mielőtt a fejlettek közé felzárkózhatna. Ebben persze olyan tényezők is szerepet játszanak, amelyek más, túlhevült gazdaságú országokban is előfordulnak: például az ingatlanszektora túl nagyra nőtt, és nem tudták időben lefékezni.
Kína esetében egyedi tényezők is vannak: a finanszírozást sok esetben nem hagyományos bankok végezték, akik megvizsgálják, hogy az épített ingatlanokra van-e vásárló, hanem úgynevezett árnyékbankok.
Ezek olyan, nem igazán szabályozott cégek, amelyek inkább befektetési alapokra hasonlítanak, ám nincs rájuk olyan szigorú szabályozás, mint általában a nyugati országokban, így a befektetők pénzét ingatlanfejlesztésre fordíthatták anélkül, hogy lett volna azokra vásárlójuk.
Mostanra kiderült, hogy az országban sokkal több lakást és egyéb jellegű ingatlant kezdtek el építeni, mint amire az 1,4 milliárdos lakosságnak szüksége illetve vásárlóereje van, és ez az egész pénzügyi rendszert fenyegeti.
Politikai hatások
Kormányzati visszahúzó hatás volt a járvány alatti zéró-covid politika, ami a járványt nem tudta teljesen megállítani, cserébe aránytalanul nagy gazdasági károkat okozott, a külföldi befektetők, köztük a gyárakat üzemeltető cégek kedvét pedig elvette: sok közülük ki is vonult az országból. Ezt tetézte, hogy a nagyra nőtt, sikeres internetes cégeket, majd más vállalatokat is indokolatlanul zaklatni kezdte az állam az egyik napról a másikra hozott, sokszor indokolatlan, ugyanakkor nagy károkat okozó szabályokkal. Ez megint csak árt a vállalkozó szellemnek: a harmadik negyedévben a külföldi közvetlen befektetés negatív szám lett, vagyis effektív kivonás történt.Ez egyes szektorokban nagy visszaesést okozott, megnőtt a munkanélküliség a kínai ifjúság körében annak ellenére, hogy a fiatalabb korosztályok már kifejezetten kevésbé népesek a korábban bevezetett egy gyermekes családmodell miatt, ráadásul a születési arányszám is rendkívül kicsire, 1,1-re csökkent.
Ez a kínai népesség elöregedéséhez és fogyásához fog vezetni, ami a gazdasági növekedést hosszú távon lehetetlenné teszi, bár az is igaz, hogy ha stagnáló GDP mellett csökken gyorsan a népesség, akkor az egy főre jutó GDP, így az életszínvonal még növekedhet érdemben, legfeljebb sosem lesz Kína a világ legnagyobb gazdasága.
Kínai gazdaságszerkezeti problémák
A gazdaság ugyanakkor most még növekszik, nem is kis mértékben: idén 5 százalék, jövőre 4,5 százalék lehet a mérték. Miközben több szektor visszaesik, az elektromos autók gyártása és exportja igen gyorsan bővül, így van olyan iparág, amelyik húzza a kínai gazdaságot. Azonban az IMF becslése szerint 2028-ban 3,5 százalék lehet a növekedés, később pedig még kisebb ütemű, vagyis lecsökken a fejlett országokra jellemző szintre, mielőtt Kína megközelíthetné a fejlettek, vagy akárcsak Magyarország szintjét.
A CNN egy Kínával foglalkozó elemzőt idéz, aki szerint az ázsiai ország nem ciklikus gazdasági problémával, vagyis átmeneti visszaeséssel, hanem strukturális gondokkal küzd. Nem megfelelő a termelékenység és visszaesett a belföldi vásárlóerő, ugyanakkor ezt nem érdemes pénzesővel, hitelbőséggel kezelni, mivel az inkább csak fájdalomcsillapítás, mint kúra.
Kérdés, hogy ezzel a gazdasági vezetés tisztában van-e, és készen áll-e a strukturális változtatások elősegítésére, ami például az elektromos autó ágazat támogatásánál már bevált.