Ha az USA félvállról kezeli Latin-Amerikát, akkor utat nyit Kína befolyásának növekedése előtt. Peking előrenyomul, miközben Washington visszaszorul az Egyesült Államok szomszédságában. Az USA-t az a veszély fenyegeti, hogy Kína kimanőverezi hagyományos közeli térségében. Ezek a megjegyzések jutottak eszébe a Financial Times szerkesztőinek arról a konferenciáról, amelyen 28 év kihagyás után a washingtoni kormány vendégül látja az amerikai kontinens vezetőit.

A probléma azzal kezdődik, hogy számos ország vezetője lemondta a részvételt. A legnagyobb ezek közül Mexikó, az USA legfontosabb regionális kereskedelmi partnere, amelynek elnöke, Andrés Manuel López Obrador hátat fordított a tanácskozásnak, miután a vendéglátók nem engedtek abból, hogy Nicaragua, Kuba és Venezuela első embere nem kap meghívást, mert ezek nem demokratikus államok. Emiatt El Salvador és Guetamala vezetője is távol marad, Jair Bosonaro brazil államfőt pedig csak azzal lehetett rábírni a washingtoni utazásra, hogy kétoldalú tárgyalást folytathat Joe Bidennel, az USA elnökével.

Nem lényegtelen kérdés, hogy az Egyesült Államok meg tudja-e őrizni befolyását a kontinens tőle délre lévő részén. Latin-Amerika jelentős üzemanyag- és élelmiszer-exportőr, aminek fontosságát növeli az orosz-ukrán háború, miután mindkét árufajta piacán gerjeszti az inflációt. Ezen a területen van a világ legnagyobb lítiumkészlete – a lítium a modern akkumulátorok nélkülözhetetlen alkotóeleme –, és a térség más fémekben is gazdag. Más kérdés, hogy Latin-Amerikából kerül ki a világ kokainkínálatának a java is.

Régen minden jobb volt

A legutóbbi hasonló csúcstalálkozót még Bill Clinton elnöksége alatt, 1994-ben tartották. Neki még nem kellett hízelegnie a kontinens vezetőinek, hogy elutazzanak a tanácskozásra. Volt egy komoly ajánlata: az Alaszkától a Tierre del Fuegóig, azaz a kontinens északi csücskétől a déliig tartó szabadkereskedelmi övezet megteremtését vetette fel a résztvevőknek. Erről persze nem tudtak megállapodni, de Washington legalább jelezte, milyen grandiózus ambíciói vannak Latin-Amerikát illetően.

Ehhez képest a mostani ajánlat halovány. Az USA kormánya "partnerséget ajánl a gazdasági prosperitásért", és 300 millió dollárt ígér cserébe a migráció visszaszorításáért. Ezek gyenge helyettesítői az olyan infrastruktúra-fejlesztéseknek és kereskedelmi megállapodásoknak, amelyek meggyőznék az amerikai tőkét, hogy közelebb telepítse Ázsiába kiszervezett feldolgozóipari tevékenységét Észak-Amerikához. A migrációs felvetést súlytalanná teszi, hogy a közép-amerikai országok távol maradnak a csúcstól.

Kína zakatol

Eközben ecuadori és uruguayi USA-barát kormányoknak gondjuk van korábbi kereskedelmi megállapodásaik felülvizsgálatával, mert a Biden-adminisztráció vonakodik kereskedelmi és befektetési ügyekről tárgyalni. A korábbi elnök, Donald Trump büntetőintézkedéseivel nem sikerült rendszerváltást elérni Kubában, Nicaraguában és Venezuelában. Egy szólval az USA nem igazán sikeres a kontinensen, miközben Kína gőzerővel nyomul.

A 2020-at megelőző 15 évben az ázsiai ország állami bankjai 137 milliárd dollár hitelt adtak latin-amerikai országoknak és a kínai vállalatok 83 milliárd dollár értékben hajtottak végre cégfelvásárlásokat. Kína vált Latin-Amerika legnagyobb kereskedelmi partnerévé, és a térség több mint húsz országa kapcsolódott be a gigantikus új selyemút projektbe, ami a kínai áruk jobb szétosztását szolgálja a világ felvevőpiacain.

A pekingi recept egyszerű: az üzletet helyezik az első helyre, és szemet hunynak a korrupció és a kulturálatlan kormányzás felett. Ez persze nem jó Latin-Amerikának. A brit üzleti lap szerint számon lehet kérni a demokrácia hiányát az említett három országon, de a korbács mellett mézesmadzagra is szükség lenne, ha Washington vonzó alternatívának szeretné láttatni magát Pekinggel szemben. Ha gazdaságilag nem tud jobb ajánlattal előállni és továbbra sem tud mit kezdeni a kubai és a venezuelai rezsimmel, akkor a nagy ellenfél egyre jobb helyet taposhat ki magának Latin-Amerikában.