A politikai kultúra elképesztő kontrasztját élheti át az, aki mostanában repülőn elutazik az USA fővárosából Kínába - kezdi elemzését Gideon Rachman a Financial Times (FT) vezető publicistája. Donald Trump Washingtonja egy televíziós valóságshow. Az előadás része, hogy rendszeresen durván felrúgják a protokolláris szabályokat és az elnök módszeresen szapulja az elődeit. Hszi Csin-ping kínai államfő Pekingje ezzel szemben egy méltóságteljes operára emlékeztet. Minden kommunikációs lépés kiszámítható és az elnök elődei követőjeként lép színre.

Hszi december végén is eljátszotta ezt a szerepet, amikor komoly beszédet mondott azon a tanácskozáson, amelyen a 40 évvel ezelőtt elindított reformok, a gazdasági nyitás atyjáról Teng Hsziao-pingről emlékeztek meg. Teng tevékenysége megérdemli az ünneplést: a kommunista párt központi bizottságának plénumán elindított változtatásoknak köszönhetően korábban elképzelhetetlen prosperitást ért el az ország. Ennek egyik jelképe, hogy míg akkor szinte csak kerékpárokat lehetett látni Peking útjain, ma SUV-ok közlekednek ugyanott.

Kapcsolódó

Ellenmondás

Vásárlóerő-paritáson számolt GDP-je alapján Kína ma a világ legnagyobb gazdasága, így nem csoda, hogy Hszi Teng utódának festi le magát. A valóság azonban ennél bonyolultabb és egyben zavarba ejtő - véli az FT publicistája. Az 2018-as év olyan belső és külső változásokat hozott az országban, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg Teng hagyatékát. És ezek Hszi politikájára vezethetők vissza.

A nemzetközi porondon Kína egy komolyabb konfliktusba került az USA-val, azaz valami olyasmi történik, amit Teng mindig el akart kerülni. A hazai pályán a kommunista párt elfogadta, hogy Hszi élete végéig államfő maradhasson, azaz feladta a vezető posztok betöltésére kialakított kétciklusos korlátot, amelyet Teng vezetett be. A kínai elnököt újra egyfajta kultusz veszi körül: Hszi Csin-ping gondolatait bevették az alkotmányba, megszólalásait kritika nélkül közlik, a hivatalos dokumentumokat az "útmutatásaival" egészítik ki.

Furcsa hasonlóság

Hszi szereti a népi Kína harmadik nagy vezetőjének láttatni Mao Ce-tung és Teng Hsziao-ping után, zárójelbe téve azt az "apróságot", hogy Teng éppen az ellenkezőjét képviselte és tette annak, amit Mao képviselt és tett. Teng 40 évvel ezelőtti beszédében óvott a vak hittől, az olyan politikai környezettől, amelyben a vezetők nem merészelnek önállóan gondolkodni és cselekedni, csak olyasmit mernek megtenni, amire felhatalmazást kapnak a vezetőiktől. Úgy vélte, nem tud fejlődni az a párt és az a nemzet, amelyben ez uralkodik.

Most, egy jóval fejlettebb országban újra azt látjuk, hogy az alsóbb szintű vezetőknek térdet kell hajtaniuk a párt első embere előtt. Teng hagyatékának ezt a háttérbe tolását kifogásolta fia, Teng Pu-fang, aki arra szólította fel az ország vezetését, hogy a belső bajokkal törődjön. Vélhetően Hszi kedvenc projektjére, az Új selyemútra utalt, amelyben dollármilliárdokat költenek el a kínai adófizetők pénzéből külföldön olyan út-, vasút- és kikötőfejlesztésekre, amelyektől azt remélik, hogy az export segítésével biztosítják a kínai áruk világszintű hegemóniáját. Az ifjabb Teng megszólalásáról hallgatott a média.

Baj lesz-e belőle?

A kérdés az, megfizet-e Kína azért, hogy első embere elfordult a kollektív vezetéstől? Rövid távon aligha. A gazdaság még mindig évi hatszázalékos ütemben bővül, az ország vezető szerepet visz a világon az 5G-s mobiltechnológiában és a mesterséges intelligencia terén. Ugyanakkor Hszi bírálóit aggasztja, hogy az állami irányítás túlsúlya hosszabb távon megfojthatja a magánvállalkozásokat, a növekedés igazi motorjait.

A Made in China 2025 program, amelynek célja, hogy az országot a jövő iparágainak élvonalába emelje, az állami gazdaságirányítás ellenőrzése alatt áll. Egyszerűen fogalmazva: az alsóbb szintű vezetőket újra eltántorítják az önállóságtól, újra arra szorítják őket, hogy csak a felsőbb utasításokkal összhangban hozzanak döntéseket. Ettől lelassul és bürokratikussá válik a gazdaságirányítás.

Hszi határozottan visszautasítja az országára a Trump-adminisztráció hatalomra kerülése óta nehezedő nyomást, amelyben a vámháború mellett az USA azt követeli, hogy tegyék nyitottabbá a kínai gazdaságot. Kínának senki sem mondhatja meg, mit kellene tennie vagy nem tennie - idézi az FT publicistája a kínai államfőt, hozzátéve, hogy Teng ugyanazt szorgalmazta, amit Washington. Ironikus, hogy a joggal tisztelt vezető is a hatalmi politikai izmozást kerülő, a piacok előtt megnyíló Kínában látta az ország jövőjét.