Az USA rozsdaövezetei mellett Peking a világnak az a része, ahol véresen komolyan veszik Donald Trumpot, az Egyesült Államok elnökét. A kormányzati hivataloktól kezdve az egyetemeken át az állami kézben lévő média szerkesztőségekig mindenütt azt találgatják, mi lehet Trump célja a Kína elleni gazdasági fellépéssel, és a választ elég egyértelműnek tartják: meg akarja akadályozni, hogy az ázsiai ország világhatalommá váljon - kezdődik a Bloomberg pekingi helyszíni riportja.

A Trump-adminisztráció világossá tette, hogy Kínában készült termékek büntetővámokkal sújtása mögött, az ország fejlődésének akadályozása az igazi célja - véli Ho Vej-ven volt kereskedelmi minisztériumi tisztviselő jelenleg a Center for China and Globalization intézet vezető kutatója. Ezt a véleményt széles körben osztják az ország vezető rétegeiben, bár persze nem vállalják nyilvánosan.

Hidegháború

Sokan fogalmazzák meg aggodalmukat amiatt, hogy a két ország hosszú harc előtt áll a világtársadalom feletti dominancia megszerzéséért. Olyan hidegháborútól tartanak, amilyet négy évtizeden át vívott egymással a múlt században a Szovjetunió és Kína. Ennek a küzdelemnek gazdasági és katonai vonatkozása is lehet - teszik hozzá arra utalva, hogy a huzavona kiterjedhet Észak-Koreára, Tajvanra és a Dél-kínai-tengerre.

Az általános pesszimizmus hasonlóan általános optimizmus helyét vette át. A kínai elit pozitívan ítélte meg Trump felemelkedését, mivel egy pragmatista figurát látott benne. Kész lett volna tárgyalni a 375 milliárd dolláros amerikai kereskedelmi deficit mérsékléséről. Ehelyett az elnök 34 milliárd dollárnyi kínai exportot sújtott büntetővámmal csapott le az ázsiai óriásra és további 216 milliárdnyi kivitel esetén tervezi ezt.

Önkritika

A vita nem kíméli a kínai államfőt Hszi Csin-pinget sem. Azt vetik a szemére - természetesen csak a bizalmas beszélgetéseken -, hogy túlságosan hangosan beszélt Kína gazdasági ambícióiról, beleértve, hogy az ország súlyának megfelelő világpolitikai szerepre vágyik. Ezzel figyelmen kívül hagyta a gazdasági reformok atyja, Teng Hsziao-ping intelmét, miszerint az országnak el kell rejtenie valós erejét és minden lépéséhez türelmesen ki kell várnia a megfelelő időt.

Nem volt okos dolog meghirdetni a Made in China 2025 programot, amely szerint Kínának a repülőgépgyártástól az energiaiparon át az infrastruktúráig minden téren domináns világgazdasági szereplővé kell válnia. Ugyanez a helyzet az új selyemúttal, amelyben a világ számos országában dollármilliárdokkal támogatnak olyan fejlesztéseket, amelyek segíthetik a kínai áruk eljutását a szárazföldön Európába és a Közel-Keletre. Mivel Peking hitelezi ezeket a projekteket számos ország Kína kiszolgáltatott adósává válthat.

A nacionalistáktól a reformerekig abban is egyetértenek Kínában, hogy az országnak nyitottabbá kell válnia a külföldi befektetők előtt, jobban kell védenie a szellemi jogokat (amelyek ellopásával vádolják őket) és csökkentenie kell óriási külkereskedelmi többletét a világ más országaival szemben.

Ne higgyék!

Ez azonban nem jelenti azt, hogy Peking meghajlik az USA akarata előtt. Donald Trump okos tárgyaló és óriási tapasztalatot halmozott fel üzleti karrierje alatt, de ez nem minden - derül ki Vang Huj-jao kormánytanácsadó a globalizációval foglalkozó kutatóközpont alapítója szavaiból. Miközben Kína nyitott a tárgyalásra, a nyomásgyakorlás ellenhatásként csak a nacionalizmust erősíti, ezért a szándékával szemben ellentétes hatást érhet el.

A kínaiak ugyan átvették a fogyasztói társadalom nyugati ikonjait a híres autómárkák vásárlásától a gyorséttermekig, ám hagyománya van az állami ellenőrzésnek az emberek élete felett és kevéssé tolerálják a szokásostól eltérő viselkedést.

Az első perctől világossá tették, hogy készek megharapni a saját ujjukat is, azaz olyan választ adni Trumpnak, ami árt az amerikai high-techtől erősen függő kínai gazdaságnak is. Boeingtől az amerikai autógyártókig megtalálhatják azokat a cégeket, amelyek kínai exportjának korlátozásával fájdalmas sebeket ejthetnek az amerikai gazdaságon, ami nem tenne jót az elnök népszerűségének.

Mi lesz?

A Bloombergnek nyilatkozó pekingi források szinte mindegyike arra vár, hogy mit hoznak az őszi időközi kongresszusi választások az USA-ban. Elképzelhetőnek tartják, hogy Trump még ezek előtt valamilyen megállapodásra akar jutni Kínával, hogy a tőzsdék ezt követő szárnyalása hátszelet adjon pártjának a republikánusoknak. Mások annak adnak nagyobb esélyt, hogy csak a kormánypárt térvesztése (például képviselőházi többségének elvesztése) esetén engedne az elnök, miután meggyengülne.

Szinte senki sem számít gyors megoldásra a két ország új keletű konfliktusában. Trump ugyanis bármikor változtathat politikáján, ahogy Észak-Korea és az EU esetében tette, bár Kínát eddig feltűnően kihagyta a "simogatásból" engedékeny pillanataiban is. Az USA és Kína kapcsolatuk legveszélyesebb időszakát élik az elmúlt 40 évben - véli Lu Hsziang külügyi szakértő. Trump a kínaiak torkának szegezte a kést, ám azok soha nem fognak engedni a keménykedésnek.

Élénken él még az értelmiség emlékezetében a megszégyenülés évszázada, amelyben a nyugati hatalmak piacai és kikötői egyoldalú megnyitására kényszerítették Kínát. Ezt a sérelmet kiválóan ki tudta és tudja használni a kommunista párt nacionalista propagandája.

A fotó forrása: Pixabay