A brit kormány új javaslattal állt elő a Nagy-Britannia és Észak-Írország közti kereskedelem lebonyolítására a brexit utáni korszakban, amely világos üzenetet küld az EU-nak: Boris Johnson miniszterelnök nem óhajtja betartani azt a nemzetközi szerződést, amelyek ő maga kötött erről az unióval 2019 őszén. Nem is olyan régen még briliánsnak minősítette a megállapodást – hiszen ő volt az egyik aláíró –, most viszont hátralépne tőle.

Kormánya szerint nem lehet betartani az abban foglaltakat, ám miután feltételezhetjük, hogy komoly szerződő felekről van szó, amelyek tudták, hogy mit írnak alá két évvel ezelőtt is, ez a kifogás halovány. Amit azonban a világnak üzen az világos: a brit kormány, amely csont nélkül felrúg egy nemzetközi szerződést, ha úgy látja, hogy ez az érdeke, nem szavahihető – kezdi az új helyzet hátterét firtató cikkét Philip Stephens, a Financial Times publicistája.

Kapcsolódó

A „betarthatatlan” rész az agyonemlegetett északír protokoll. Ez rendezi az Észak-Írország és Nagy-Britannia közti kereskedelem szabályait, miután az előbbi az EU egységes piacának része maradt, hogy az ír-északír határ jelképes maradhasson, míg az utóbbi az Egyesült Királyság kilépésével új vámrezsimbe került. Ezért az Ír-tengeren de facto vámhatár alakult ki, amelyen az ellenőrzéseket az EU megbízásából a brit hatóságoknak kellene elvégezniük.

Mindenkinek igaza van

Az EU szempontja az, nehogy két sziget közti szállítási útvonal kiskapuvá váljon, amelyen át az egységes piac szabályait és az uniós vámot elkerülő feketekereskedelem induljon. Ezt Johnson is nagyon jól tudta, amikor két éve aláírta válási megállapodást. Ugyanakkor az északír brit unionista pártok elutasítják az északír protokollt, mert az hozzáragasztja országukat Írországhoz, attól tartanak, hogy hosszabb távon emiatt napirendre kerül a két ír állam egyesítése. Az elszánt brexiterek az Egyesült Királyságon belül keletkezett vámhatár miatt utasítják el a protokollt, mert ez csorbítja országuk szuverenitását. Láthatóan nem lehet megoldani a problémát úgy, hogy valamelyik szempont ne sérüljön.

London stratégiája - amit a brit üzleti lap publicistája erős eufemizmusnak tart arra piszkos kis játszmára, amibe a brit kormány kezdett – az, hogy nem csinálnak semmit. Nem hajtják végre az északír protokollt, így az áruk ellenőrizetlenül juthatnak át az egyik szigetről a másikra, majd elvileg a nyitott ír-északír határon át az EU-be. Arra bazíroznak, hogy minél tovább marad ez így, az EU annál nehezebben lehet megváltoztatni a kialakult státus quót.

Nincs kompromisszum

Az unió két kompromisszumot is elképzelhetőnek tartana. Az egyik az lenne, hogy az Egyesült Királyság átvenné az EU-s élelmiszer-biztonsági szabályokat – miért is ne, azok fő célja végül is a fogyasztók érdekeinek védelme -, amivel megszűnne az élelmiszerek ellenőrzésének kényszere. Mivel ez a termékcsoport adja a Nagy-Britannia és Észak-Írország közti árucsere nagyját, gyakorlatilag megoldódna a probléma. A másik, hogy az EU folytatná le az ellenőrzéseket az Ír-tengeren. London mindkettőt elutasítja az Egyesült Királyság szuverenitásának védelmére hivatkozva.

Johnsont nem érdekli a külügyminisztérium figyelmeztetése, miszerint az amerikai vezetés nem nézi jó szemmel ezt a játékot. Joe Biden amerikai elnök kényes ír származására, nem akarja, hogy felbomoljon az 1998-ban kötött nagypénteki egyezmény, amely az ír-északír határ jelképessé tételével biztosította a katolikusok és protestánsok közti békét. Mivel az északír belpolitika továbbra is kizárólag identitáspolitika az EU-brit vita máris élezi a feszültséget a kétféle valláshoz tartozók között.

Az egész kezd őrültséggé válni – véli a brit üzleti lap publicistája. A londoni kormány tett egy ajánlatot – brexitmegállapodás felülvizsgálatát –, az EU-nak, amiről pontosan tudta, hogy a partner nem fogadhatja el, mert az ellenőrzést az EU és Nagy-Britannia között valahogy, valakinek, valahol el kell végezni. Brüsszelben azt látják, hogy a brit kormány adott szava semmit sem ér, mert nem tart be egy nemzetközi szerződést. A legnagyobb veszély az, hogy Észak-Írország, az ott élők fizetik majd meg ennek az árát a kétféle identitású írek közti ellentét kiéleződésével.