Emeld meg a kalapodat Amerika! Immáron hivatalosnak tekinthető, hogy már nem az USA-é a világ legnagyobb gazdasága, Kína, ha hajszállal is megelőzte az Egyesült Államokat - hozta rá a frászt olvasóira Brett Arends, a MartketWatch publicistája december első napjaiban megjelent cikkében. Az USA az 1800-as évek második fele óta ül a világgazdaság trónján.

A Nemzetközi Valutaalap nemrégiben jelentette meg a világ országainak GDP-jére vonatkozó adatait. Ha ezek közül kimazsolázzuk az úgynevezett vásárlóerő-paritáson (PPP) számolt bruttó hazai terméket, akkor azt találhatjuk, hogy a kínai GDP 17,6 ezer dollár lesz idén, míg az amerikai 17,4 ezer milliárd dollár. Ezzel az ázsiai óriás a világgazdaság 16,5 százalékát tudhatja magáénak, míg az USA csak a 16,3 százalékát.

Mi, mit mutat?

Az ezredfordulón még azt jelezte ez a mutató, hogy az Egyesült Államok háromszor annyi árut és szolgáltatást állít elő, mint Kína. A fordulat két tényezőre alapul: az egyik a kínai gazdaság rohamos fejlődése, a másik a statisztikai adatfeldolgozás változása. A pekingi hivatalos adatokat tavaly óta az IMF standardjainak megfelelően állítják össze, így azok sok olyan tevékenység értékét tartalmazzák, amelyekkel korábban nem számoltak.

A PPP lényege, hogy kiszűrje a kalkulációból a valutaárfolyamok változásának hatását. Más szóval ugyanúgy értékeljen például egy McDonald's hamburgert akkor is, ha Sanghajban szolgálják fel, és akkor is, ha Chicagóban. Ha a piaci valutaárfolyamokat is figyelembe vesszük, akkor persze az USA gazdasága jóval - 70-80 százalékkal - nagyobb, mint Kínáé. Ez azonban Arends szerint azért csalóka összehasonlítás, mert ha például a dollár 10 százalékkal gyengül, akkor ez a mutató azt jelzi, hogy az USA GDP-je zsugorodik, miközben valójában, a termelési adatokat nézve nem ez történik.

Földrengés

Ne tévedjünk - folytatódik a cikk -, ez a helycsere óriási geopolitikai földrengésnek tekinthető. A történelem során az egyes államok politikai-katonai ereje gazdasági teljesítőképességükön nyugodott. Amikor például Nagy-Britannia volt a világ műhelye, a britek diktálták a világpolitikát, akárcsak őket megelőzően a franciák és a spanyolok. A második világháború vége, 1945 óta az Egyesült Államok játszotta el ezt a szerepet.

A változás nem lesz gyors, ám hosszabb távon telesen új helyzet alakulhat ki. Az elmúlt 200 évben, a Napoleon császárságának véget vető 1815-ös waterlooi csata óta a britek és az amerikaiak személyében két meglehetősen demokratikus, alkotmányos alapokon működő hatalmak irányítottá a világot. Minden hibájuk ellenére, lehet, hogy sokszor csak szóban, de síkra szálltak a polgári szabadságjogok, a demokratikus rendszer és a jog uralma mellett. Ez a helyzet most megváltozhat - derül ki Brett Arends írásából.

Nem eszik olyan forrón...

Jócskán odébb van még, mire Kína letaszítja a világgazdaság trónjáról az Egyesült Államokat - állította szembe az előbbiekkel a MarketWatch Jeffrey Frankel, harvardi egyetemi professzor véleményét. Ez a cikk még a Világbank tavasszal megjelent, International Comparison Program című jelentésére reagált, amelynek alapján szintén sokan megkongatták a vészharangot. A lényeg: a vásárlóerő-paritáson számolt GDP-k összehasonlítása - amelyre Brett Arends alapozta állításait - fals eredményt mutat.

A PPP arra való, hogy összevessük az emberek valós, az infláció hatását kiszűrő vásárlóerejét. Ezzel mérhetjük az életszínvonalukat. Nem jó azonban a "nemzeti jövedelem", a GDP értékelésére, amely meghatározza egy ország súlyát a világgazdaságban. Senki sem akarja lebecsülni azt a teljesítményt, amelyet Kína az elmúlt három évtizedben elért, ám piaci valutaárfolyamon számolva az amerikai GDP még mindig 83 százalékkal nagyobb, mint a kínai. A különbség tehát majdnem kétszeres.

Olyan, mint Albánia

Ha a kínai gazdaság továbbra is évente öt százalékponttal gyorsabban nő, mint az amerikai, és nem változik lényegesen a két ország devizájának átváltási árfolyama, akkor 12 év múlva érhet az USA nyomába. Ha a különbség nyolc százalékpontra tágul, azaz például a jüan reálértéken (az inflációt kiszűrve) évente három százalékkal felértékelődik a dollárral szemben, akkor Kína nyolc év múlva hagyhatja le az USA-t.

Visszatérve a PPP-re. Ez arra való, hogy összevessük az egyes államok lakóinak életszínvonalát. Ennek segítségével vehetjük ugyanis figyelembe, hogy az áruk egy része az egyik országban olcsóbb, míg másik részük drágább. Az egy főre eső vásárlóerő-paritáson számolt jövedelem szempontjából Kína még mindig viszonylag szegény ország. Nagyjából olyan, mint Albánia. A világ 199 országának összehasonlításában a középmezőnyben találhatók.

A különbség az, hogy Albánia jelentéktelen kis ország, ezért szemben Kínával, nem kerül az újságok címlapjaira. Miután Kína a világ legnépesebb országa, lakosainak egyéni vásárlóere megsokszorozódik. A közepes jövedelem és az óriási lakosság kombinációja ad az országnak óriási gazdasági és politikai erőt.

Hova menjünk lakni?

Ez az oka annak is, hogy akkor is fals eredményt kapunk, ha az egy főre eső GDP-re alapozva hasonlítjuk össze az államokat. Ennek a mutatónak alapján Monaco, Luxemburg, Katar, Liechtenstein, Kuvait, Brunei, Norvégia és Szingapúr is "nagyobb", mint az USA. Mégse jutna senkinek eszébe Monacót vagy Luxemburgot jelentős világgazdasági hatalomnak tekinteni, mert lakosságuk kicsi. Az USA-t a nagy egy főre eső jövedelem és a viszonylag jelentős, több mint 300 milliós népesség teszi a világ vezető gazdasági hatalmává.

És akkor még nem tettünk fel számos olyan további kérdést, amelyek megválasztása eligazíthat abban, melyik országot tekintjük a number one-nak a világgazdaságban. Hány multinacionális cég van Kínában és az USA-ban? Helyettesítheti-e a jüan a dollárt a világvaluta szerepében? Mekkora és milyen technikai színvonalú hadsereget tud felmutatni az egyik és a másik?

Ha minden kérdésünket össze akarjuk sűríteni egybe, akkor arra kell keresnünk a választ, hogy vajon mit kaphatunk a világpiacon, ha jüannal, valamilyen más valutával vagy dollárral akarunk fizetni? Erre azt a választ adhatjuk, hogy a világ bármely más valutájánál többet kaphatunk a jüanunkért, kivéve a dollárt. Ez mutatja meg mekkora hatalma van a világon az egyes államoknak.