Még 2007-ben tartották meg a Live Earth koncertsorozatot, amikor hét kontinensen léptek fel művészek, hogy felhívják a figyelmet a klímaváltozásra. Már akkor a globális felmelegedésről beszéltek, a szén-dioxid- és egyéb üvegházhatású gázok kibocsátását visszafogó követeléseket mondtak el az aktivisták. A program eredménye végül annyi lett, hogy pár millióval több vászontáskát adtak el, valamint Al Gore - Bill Clinton egykori alelnöke - Nobel-békedíjat kapott.

Az elmúlt tizenkét évben pedig érdemi előrelépés nem sok történt - hiába a 2015-ös párizsi klímakonferencia és az ott tett vállalások - az emberiség nagyobbik fele egészen addig tétlen maradt, míg nem már minden nap érezhetők az éghajlatváltozás hatásai.

Kapcsolódó

Pedig időnk lett volna elfogadni a már felismert probléma létezését - vélekedik cikkében a National Geographic - ugyanis az elmúlt 10 évben rengeteg halálos, szélsőséges és pusztító esemény történt ehhez: olyan hurrikánok tomboltak, mint a Kathrina, a Maria és a Harvey, vagy az elmúlt évek pusztító erdőtüzei, szélsőségesen meleg, vagy éppen hideg telei. De látható ez abból is, hogy soha nem volt ennyire kicsit a sarkvidéki jég mérete, vagy hogy évről évre dőlnek meg a melegrekordok.

A változások mögötti erő nem vitatható: az atmoszférában folyamatosan növekszik az üvegházhatású gázok koncentrációja, amelyet elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok égetésével maga az emberiség okoz, ugyanis ez a tevékenység extra hőt bocsát ki a földfelszín közelében. Az eredmény egyértelmű - melegebb bolygó - míg a folyamat hihetetlenül összetett: az óceánok, a légkör, a talaj, a sziklák, a fák és a bolygó élővilágának változása révén lépcsőzetes változások vannak folyamatban.

Ennyire meleg csak egyszer volt

Az elmúlt évtized volt a legforróbb, amit valaha rögzítettek. Az éves középhőmérséklet az évek során átlagosan valamivel kevesebb, mint 1,8 Celsius fokkal magasabb most, mint volt 1950 és 1980 között. Ebből pedig az elmúlt öt év volt a legforróbb szakasz. Az előzetes adatok alapján 2019 a második legforróbb év a történelemben.

Elsőre - ahogy az újság figyelmeztet - lehet, hogy nem tűnik nagy különbségnek az 1,8 fok, de az átlag minden kis változása növeli a szélsőséges, kifejezetten a hőséggel járó időjárási jelenségek valószínűségét. Magában csak az óceánokban, a levegőben és a vízben tárolt hőmennyiség kis változása óriási hatással lehet a bolygóra.

Mit érezhetünk ebből?

A tudósok úgy vélik - egy szemléletes példával élve -, hogy a bolygó átlagosan csak körülbelül 6 Celsius fokkal volt hidegebb a legutóbbi jégkorszak alatt, ami körülbelül 20 ezer évvel ezelőtt történt. De abban az időben egy hatalmas jégtakaró borította Észak-Amerikát. A világ nagyon másképp nézett ki, és az átlaghőmérséklet csak kismértékben változott.

Most viszont, ahogy az átlag felfelé tolódik, növekszik a rendkívül forró pillanatok valószínűsége. A "szélsőséges" hőhatások egyre gyakoribbá váltak az elmúlt évtizedben, és ez a folyamat várhatóan csak fokozódni fog.

Az általános felmelegedésnek van egy másik fontos dimenziója, hogy az nem történik egyenletesen az év folyamán: a gyorsabban melegszik, mint a nyár. Magyarországon például ezért kuriózum már a fehér karácsony.

A hőmérsékleti minimumok változása 2009 és 2018 között 2,41 fokos melegedést mutat. Az enyhébb telek pedig több módon befolyásolják az ökoszisztémát. Például korábban kezdődik a növények virágzási ideje, mint a beporzó rovarok (méhek és lepkék például) felébrednének. A több eső és kevesebb hó, valamint a korábban olvadó hó befolyásolja a vízháztartást az egyes területeken, így aszályosabbak a nyarak és az őszök.

Ugyanilyen riasztó és még figyelemre méltóbb változás mutatkozik az óceánokban. Míg a levegő hőmérséklete általában évről évre ingadozik, reagálva az olyan nagy mintákra, mint az El Niño - a csendes-óceáni időszakos vízmelegítő időjárási esemény -, az óceánok a víz magas fajhője miatt jobban megtartják a meleget. Vagyis lassabban melegszenek fel, de tovább tartják a hőt.

Az óceán "felszívta" az emberi tevékenység kiváltotta felmelegedést, de az így bekerült összes hő több mint 90 százalékát tárolják a világtengerek. A tengeri melegből induló hőhullámok hatása az egész bolygó időjárási viszonyait befolyásolhatják, ami valószínűleg már a közeli jövőben éreztetni fogja a hatását.

Már nincs is jég

Mind az óceánok csapdába esett hő, mind az olvadó jég - Grönlandon vagy a Déli Sarkvidéken - hozzájárult a rekordszintű tengerszinthez a bolygó nagy részén. Ennek a két területnek az olvadéka hozzávetőleg 36 milliméterrel emelte a tenger magasságát az elmúlt 10 évben, de a növekedés minden évben egyre nagyobb.

Ez nem csak az olyan területeknek probléma, mint Hollandia, amely alig emelkedik a vízből, hanem az édesvíz megváltoztatja a tengerek sótartalmát, ami viszont lassítja az északi-déli irányú áramlásokat. Márpedig a világ időjárását leginkább ez szabályozza.

A változás mögött egy világos mozgatórugó van: a légkörben lévő szén-dioxid. 2009-ben a légköri szén-dioxid-koncentráció 390 ppm körül mozgott. míg 2014-re ez a szám meghaladta a 400 ppm-et, míg 2019-re 410 ppm körül mozoghat. A bolygó legalább 2,6 millió évvel ezelőtt nem látott ilyen magas koncentrációt, ami önmagában még nem lenne ijesztő, de mellé kell venni, hogy akkoriban nem létezett jégtakaró az északi sarki régiókban, és erdők borították az Antarktiszt, a tengerszint valószínűleg több mint 40 méterrel magasabb volt, mint ma.

"Ez az elmúlt évtized nagyon sokat számított, és elég rossznak tűnt" - mondja Kate Marvel, a Columbia Egyetem és a NASA GISS klímatudósa.

Most már legalább tudjuk, hogy kihalófélben vagyunk

A 2000-es évek során - magyarázta a lapnak Anthony Leiserowitz, a Yale klímaváltozási kommunikációs programjának igazgatója - az amerikaiak alig foglalkoztak az éghajlatváltozással. A kérdést pedig nem is politikafüggetlenként kezelték az emberek, a tények helyett inkább a világnézetükre hagyatkoztak. Az elmúlt időszak már említett hurrikánjai, vagy a nagyobb erdőtüzek viszont csökkentették a megosztottságot és a külső tényezők hatását.

Az elmúlt években a nyilvánosság érdeklődése a téma iránt, valamint az emberek aggodalma drasztikusan megnövekedett: a már említett Yale-program által felkutatott amerikai felnőttek 59 százaléka beszélt csak arról, hogy globális felmelegedés zajlik; mostanra ez a szám 67 százalékot tesz ki. 2009-ben a válaszadók 31 százaléka vélte csak úgy, hogy szerinte a globális felmelegedés személyesen ártana neki; az idei évre ez a szám elérte a 42 százalékot.

"Nagyon rossz évtized volt" - mondja a kaliforniai egyetem szakértője, Leah Stokes. "Azt mondanám, hogy az évtized kilenc évét elveszítettük, de az elmúlt 12 hónapban tényleg elkezdtünk eljutni valahova. Van egy teljesen új energia és dinamizmus" - magyarázta a klimatológus, aki szerint úgy, hogy figyelünk a problémára van remény, hogy talán a következő évtized már máshogy végződhet és másról szólhat.