A konkrét döntés egy 2017-es ügyre vezethető vissza, amely során a TimePartner Personalmanagement GmbH munkaerő-kölcsönző vállalkozás határozott idejű munkaszerződés alapján kölcsönzött munkavállalóként alkalmazott egy CM monogramú embert. CM-et mint rendeléskezelőt egy kiskereskedelmi ágazatban működő kölcsönvevő vállalkozás rendelkezésér bocsátották. A munkáért CM bruttó 9,23 eurós órabért kapott a kölcsönzött munkavállalókra alkalmazandó, azon két szakszervezet között létrejött kollektív szerződésnek megfelelően, amelyeknek a TimePartner Personalmanagement GmbH, illetve CM a tagjai voltak.

E kollektív szerződés eltért az egyenlő bánásmód német jogban elismert elvétől, amennyiben a kölcsönzött munkavállalók esetében alacsonyabb díjazást írt elő a bajorországi kiskereskedelmi ágazat munkavállalóira vonatkozó kollektív szerződés feltételei alapján a kölcsönvevő vállalkozás munkavállalóinak biztosított 13,64 eurós bruttó órabérnél.

CM a würzburgi munkaügyi bíróságon előtt indított keresetével 1296,72 euró kiegészítő díjazást követel, amely összeg a kölcsönzött munkavállalók és a kölcsönvevő vállalkozás által közvetlenül felvett, összehasonlítható munkavállalók bére közötti különbségnek felel meg - közölte az Európai Bíróság.

A keresetet első és másodfokon is elutasították ezért CM fellebbezett a német szövetségi munkaügyi bíróságra, amely az Európai Törvényszékhez fordult, hogy segítse az előzetes döntéshozatalt.

Mi az az előzetes döntéshozatali eljárás?

Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságok számára, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében az uniós jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a Bíróság elé. A Bíróság nem dönti el a tagállami bíróság előtti jogvitát. A nemzeti bíróság feladata, hogy az ügyet a Bíróság határozata alapján elbírálja. E határozat a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.

A Bíróság, miután emlékeztetett a 2008/104 irányelv kettős céljára, amely a kölcsönzött munkavállalók védelmének és a munkaerőpiacok különbözősége tiszteletben tartásának biztosítására irányul, pontosítja, hogy ezen irányelv a „kölcsönzött munkavállalók általános védelmének” fogalmára való hivatkozással nem követeli meg, hogy a kölcsönzött munkavállalók sajátos védelmi szintjét figyelembe vegyék, amely meghaladja azt a szintet, amelyet általában a munkavállalók számára a nemzeti jog és az uniós jog az alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében meghatároz.

Azonban ha a szociális partnerek kollektív szerződés útján megengedik az alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek terén a kölcsönzött munkavállalók hátrányára alkalmazott eltérő bánásmódot,

e kollektív szerződésnek az érintett kölcsönzött munkavállalók általános védelmének biztosítása érdekében az alapvető munka- és foglalkoztatási feltételek terén ellentételezésként olyan előnyöket kell biztosítania e munkavállalók számára, amelyek kompenzálják az általuk elszenvedett eltérő bánásmódot.

A kölcsönzött munkavállalók általános védelme ugyanis szükségszerűen csökkenne, ha az ilyen kollektív szerződés e munkavállalók tekintetében az említett alapvető feltételek közül egyet vagy többet mérsékelne.

Eseti döntés kell

Egyébiránt a kölcsönzött munkavállalók általános védelmének biztosítására irányuló kötelezettség tiszteletben tartását konkrétan kell értékelni, összevetve egy adott munkakör tekintetében a kölcsönvevő vállalkozás által közvetlenül alkalmazott munkavállalókra alkalmazott alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket a kölcsönzött munkavállalókra alkalmazott feltételekkel, hogy ekként meg lehessen határozni, hogy az említett alapvető feltételek tekintetében nyújtott kompenzációs előnyök lehetővé teszik-e e az elszenvedett eltérő bánásmód hatásainak ellensúlyozását.

A kölcsönzött munkavállalók általános védelmének biztosítására irányuló e kötelezettség nem követeli meg, hogy az érintett kölcsönzött munkavállaló és a munkaerő-kölcsönző vállalkozás között határozatlan idejű munkaszerződés álljon fenn, tekintettel arra, hogy a vonatkozó irányelv minden kölcsönzött munkavállaló tekintetében lehetővé teszi az egyenlő bánásmód elvétől való eltérést, függetlenül attól, hogy a munkaerő-kölcsönző vállalkozással kötött munkaszerződésük határozott vagy határozatlan idejű-e.

Ezenkívül az említett kötelezettség értelmében a tagállamoknak nem kell részletesen meghatározniuk azokat a feltételeket és kritériumokat, amelyeknek a kollektív szerződéseknek meg kell felelniük.

Mindemellett a szociális partnereknek, noha széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a kollektív szerződések tárgyalása és megkötése során, általánosságban az uniós jogot tiszteletben tartva kell eljárniuk.

Így, bár ezen irányelv rendelkezései nem írják elő a tagállamok számára, hogy a kölcsönzött munkavállalók általános védelmét biztosító, meghatározott szabályozást fogadjanak el, a tagállamoknak, beleértve a bíróságaikat is, gondoskodniuk kell arról, hogy az alapvető munkafeltételek és a munkaerő kölcsönzés keretében történő munkavégzésre vonatkozó eltérő bánásmódot engedélyező kollektív szerződések biztosítsák többek között kölcsönzött munkavállalók általános védelmét.

Ennélfogva e kollektív szerződések hatékony bírósági felülvizsgálat tárgyát kell, hogy képezhessék annak ellenőrzése érdekében, hogy a szociális partnerek tiszteletben tartották–e az e védelem biztosítására vonatkozó kötelezettségüket.