Egy friss tanulmány alaposan megingathatja a külön-utas svéd járványkezelés sikerességének mítoszát. Mint emlékezetes, Svédország a koronavírus járvány első két hullámában nem rendelt el a többi európai országhoz hasonlóan szigorú lezárásokat. Anders Tegnell, a svéd kormány járványügyi megbízottja inkább azt erőltette, hogy az ország a kötelező lezárások és korlátozások helyett az emberek józan ítélőkészségére hagyatkozva érje el a kontaktusszámok csökkentését.

A filozófia lényege az volt, hogy a vírust a korlátozásokkal ugyanis ideig-óráig kordában lehet tartani, azonban a Covid-19 elleni küzdelem nem rövidtávfutás, hanem maraton, s olyan viselkedésformákat kell kialakítani az állampolgárokban, amelyek hosszabb távon is a járvány terjedését gátolják, mindezt úgy, hogy a lezárások okozta károkat minimalizálni lehessen. Az adatok szerint az első hullám ugyan a környező országoknál jobban érintette Svédországot, ez a különbség azonban idővel kisimult. A svéd gazdaság viszont ugyanolyan drasztikus visszaesést szenvedett el abban az időszakban, mint a környező országoké.

Egy friss tanulmány szerint viszont a laza svéd járványkezelési politikának volt egy másik  következménye is. Mégpedig az, hogy Svédország az első hullámok idején jelentősen hozzájárult a koronavírus fertőzés terjedéséhez a régióban. Az Eurosurveillance-on nemrég publikált anyag megállapításai szerint Svédország első évben tanúsított laza hozzáállásának következményeként az országban a régióban látottakhoz képest jóval magasabbak voltak a fertőzési számok, amelyek kedvező talajt biztosítottak a mutációknak is.

A tanulmányban összesen 71 ezer mintát vizsgáltak meg, s ezek segítségével építettek fel egy családfához hasonló származási ábrát az északi államokban tapasztalt vírusfertőzésekre. A kapott eredmény azt mutatja, hogy a svédországi eredetű fertőzési láncok több száz esetben lépték át az országhatárt a vizsgált időszakban- írja az ORF.at. Eredményeink azt mutatják, hogy a svéd járványügyi stratégiának hatása volt nem csak az ország, de a teljes északi régió járványügyi helyzetére - állapítja meg a norvég Közegészségügyi Intézet és a Sydney Egyetem kutatóinak közös tanulmánya. Ennek legfontosabb megállapítása egyébként az, hogy a vírus genomjának folyamatos nyomkövetése hasznos eszköz lehet arra, hogy különböző országok járványkezelési stratégiái összehasonlíthatók legyenek.

Az ORF anyag idézi John Pettersont, az uppsalai egyetem munkatársát, aki szerint Svédország a járvány első évében az északi országok között (Norvégia, Izland, Dánia és Finnország) a Sars-CoV-2 vírus nettó exportőre volt.