Dr. Végzet megszólalt: ez most rosszabb lesz, mint gondoljuk

A világgazdaságot ért koronavírus-járvány miatti sokk gyorsabb és súlyosabb mint a 2008-as globális pénzügyi válság alatti volt, de rosszabb lehet a nagy gazdasági válságnál is - írja Nouriel Roubini, a dr. Végzet becenévre keresztelt közgazdászprofesszor szerdán megjelent elemzésében.

A nagy gazdasági válság és a 2008-as pénzügyi válság idején a részvénypiacok 50 százalékot vagy azt is meghaladó mértékben estek, a hitelpiacok kiszáradtak, masszív vállalati csődök következtek, a munkanélküliségi ráta 10 százalék fölé emelkedett, a GDP éves szintje pedig 10 százalékkal, vagy azt is meghaladó mértékben zuhant. Azonban mindehhez 3 évre volt szükség. A mostani válság, amely hasonlóan drasztikus makrogazdasági és pénzügyi hatást vált ki, alig három hét alatt játszódott le.

Gyorsan olvadt le a rendszer

A hó elején alig 15 napra volt szüksége az amerikai részvénypiacnak ahhoz, hogy a medvepiacot jelentő 20 százaléknál is nagyobb mértékben essen korábbi csúcsáról. Ez a történelem leggyorsabb lejtmenete. Mostanra a piac már 35 százalékot esett, a hitelpiacok lefagytak, és a hitelkamat különbözetek - legalábbis a bóvli kötvényeknél - a 2008-as szintekre lőttek ki. Még a legnevesebb pénzügyi cégek, mint a Goldman Sachs, a JPMorgan és a Morgan Stanley szakértői is azt várják, hogy az amerikai GDP az első negyedévben éves szinten 6 százalékkal zuhan a második negyedévben pedig 24-30 százalékkal. Steve Mnuchin amerikai pénzügyminiszter figyelmeztetett, hogy a munkanélküliségi ráta akár 20 százalék fölé is kerülhet, ami kétszer akkora lenne, mint a 2008-as válság idején volt - folytatja Roubini.

Más szóval, az aggregát kereslet minden összetevője - fogyasztás, a tőkeberuházások és az export - egyaránt soha nem látott mélyrepülésben van. Míg az önjelölt kommentátorok nagy része V-alakú kilábalást valószínűsít - amelyben a kibocsátás egy negyedévben meredeken esik, majd a következőben meredeken emelkedni kezd - mostanra már kezd világossá válni, hogy a Covid-19 válság valami egészen más lesz. A visszaesés, amely most kezd el kibontakozni se nem V, se nem U vagy L alakú (ez utóbbiban a meredek visszaesést stagnálás követi). Inkább I formájú amelyben a pénzügyi piacok és a reálgazdaság egyaránt függőlegesen zuhan.

Sem a nagy gazdasági válság idején, sem a második világháborúban nem esett meg az, hogy a gazdasági aktivitás jelentős része szó szerint megállt volna, mint ahogy az Kínában, az Egyesült Államokban és Európában történt. A legkedvezőbb forgatókönyv megvalósulása esetén is egy olyan visszaesés következne, amely ugyan nagyobb százalékosan mint a 2008-as válság idején, azonban gyorsan lezajlik, s a növekedés visszatérhet az idei negyedik negyedévben. Ebben az esetben a piacok elkezdhetnek magukhoz térni, amint megjelenik a fény az alagút végén.

Túl sok minden kell, hogy elkerüljük

Azonban ahhoz, hogy ez a forgatókönyv megvalósuljon, számos tényező szerencsés együttállására lenne szükség - véli Roubini.

• Az első, hogy az Egyesült Államokban és Európában, valamint az összes érintett országban széles körű teszteléseket végezzenek, kutassák fel a fertőzötteket, kezeljék megfelelő intézkedésekkel a járványt, erőltessék a karantént és valósítsanak meg egy olyan teljes körű leállást, mint amire Kínában került sor. Eközben, mivel a vakcina kifejlesztéséhez legalább 18 hónapra van szükség, más gyógyszereket és terápiákat kell bevetni a megbetegedések kezelésére.
• A második, hogy a monetáris politikai döntéshozóknak - akik már most kevesebb mint egy hónap alatt többet tettek, mint a 2008-as válság után 3 év alatt - folytatniuk kell a nem konvencionális eszközök felhasználását. Ez azt jelenti, hogy negatív kamatszintet kell fenntartani, kvantitatívan kell lazítani, könnyíteni a hitelezési feltételeken (közben magánkézben lévő eszközöket is meg kell szereznie a jegybankoknak). Mindezt azért, hogy megfelelő hátteret biztosítsanak a bankoknak, más pénzügyi intézményeknek, a pénzpiaci alapoknak és a nagyvállalatoknak is. A Federal Reserve-nek ki kell terjesztenie a határokon átnyúló csereügyleteit ahhoz, hogy enyhíteni tudja a világban jelentkező dollárhiányt. Ezen felül biztosítani kell, hogy a bankok ellássák hitellel a szolvens, de nem likvid kis- és középvállalatokat is.
• Harmadszor pedig a kormányoknak masszív költségvetési ösztönzésbe kell kezdeniük, akár helikopter-pénz kiszórásával is, azaz a háztartásoknak juttatott közvetlen pénzjuttatással. Tekintve a gazdasági sokk méretét a fejlett országok költségvetési hiányát a jelenlegi 2-3 százalékos szintről egészen 10 százalékig kell elengedni. Csak az államoknak van akkora mérlege, hogy meg tudja előzni a privátszektor teljes összeomlását.

Mivel ezek hatalmas kiadások, nem lehet őket a hagyományos eszközökkel finanszírozni, s ezért ezeket monetizálni kell, ahogy azt a modern monetáris elmélet iskolája már régóta szorgalmazza. Ez egyébként várhatóan az uralkodó közgazdasági elméletté válik majd.

Nagyon sok a negatív forgatókönyv

Roubini szerint az eddigi egészségügyi intézkedések nem elegendőek a járvány, az ösztönzőcsomagok pedig a gazdasági visszaesés megfékezéséhez, így napról napra nő az esélye egy, a nagy gazdasági válságnál is súlyosabb visszaesés kialakulásának. Sőt, ha sikerül is valamikor megfékezni a járványt, akkor is csak valamikor 2020 vége felé térhet vissza az enyhe gazdasági növekedés, s akkor még nem számoltunk az újabb hullámokkal, a vírus mutálódásával és számos más negatív tényezővel sem.

Raádásul a fiskális intézkedések is elsülhetnek rosszul, ha az adósság monetizálása hiperinflációhoz vezet. Ráadásul sok ország saját devizájában sem engedhet meg ekkora eladósodottságot. Ki fogja kimenteni a feltörekvő gazdaságok országait, cégeit, bankjait és háztartásait? - teszi fel a kérdést a professzor.

Ha sikerülne is megfékezni a vírust, még akkor is egy csomó kihívás áll a világ előtt. Az amerikai választás közeledtével kiújulhat a konfliktus a Nyugat és Kína, Oroszország, Irán és Észak-Korea között. Ezek már most is aszimmetrikus kiberháborút folytatnak az Egyesült Államok ellen, hogy belülről ássák alá az USA-t - véli Roubini

Ez a hármas kockázat (a nem megfelelően kezelt járvány, a nem elegendő gazdaságpolitikai válasz és a geopolitikai konfliktusok) elegendőek lehetnek ahhoz, hogy a globális gazdaság egy tartós depresszióba kerüljön és a pénzügyi rendszer leolvadjon. A 2008-as krach után az adott válaszok ha későn jöttek is, de elegendőek voltak ahhoz, hogy visszarántsák a világgazdaságot a szakadék széléről. Lehet, hogy ezúttal nem leszünk ilyen szerencsések - fejezi be nem éppen derűlátó írását Roubini.