George W. Bush akkori amerikai elnök arra biztatta az amerikaiakat a 2001-es New York-i terrortámadás után, hogy vásároljanak, mert ez hozhatja lendületbe a tragédia nyomán lefékeződött gazdaságot. Donald Trump, a jelenlegi államfő azt szeretné, ha részvényeket vásárolnának: ezzel akarja érzékeltetni, hogy semmi okok aggódni a koronavírus-járvány okozta gazdasági visszaesés miatt. Ez a hazárdjáték azonban könnyen rosszul sülhet el - véli Eward Luce, a Financial Times (FT) USA-val foglalkozó publicistája.

Az elnök olyasmire építette hitelességét, nevezetesen a tőzsde folyamatos szárnyalására, ami azt hivatott bizonyítani, hogy kormányának gazdaságpolitikája kiváló, amit nagyobb részt nem képes az ellenőrzése alatt tartani. Most az a helyzet állt elő, hogy a világ tőzsdéi pánikkal reagáltak a koronavírus-járvány pandémiára szélesedésére, ami könnyen recesszióba taszíthatja az amerikai gazdaságot is. A szakértők szerint - köztük azok szerint is, akik Trumpnak dolgoznak - járvány még messze van a csúcsától, és ha romlik a helyzet, felvetődik majd a kérdés: kit fog hibáztatni ezért az elnök.

Kapcsolódó

Mindenki, csak ő nem

Eddig jó szokásához híven mindenkit megtalált - főként Kínát -, kivéve saját magát. Legfontosabb célja, hogy növekedésben tartsa a gazdaságot a novemberi elnökválasztás előtt, ezért azt az utasítást adta beosztottainak, hogy próbálják elbagatellizálni a vírus okozta veszélyt. Ha azonban viszonylag komolyabb lesz a járvány vagy legalábbis annak gazdasági hatása, akkor Trump kétszeresen veszíthet - véli az FT publicistája.

Az egyik, hogy lefékeződhet a gazdasági növekedés, a másik, hogy veszíthet szavahihetőségéből, hiszen miközben azt mondta, hogy nem lesz semmi baj, valójában lett. Ez azokra a szavazókra is hathat, akiknek egyébként nem lenne gondjuk az elnökkel: a tájékoztatás hitelességének fenntartása elengedhetetlen része a járványok elleni hatásos küzdelemnek.

Teszt lesz

A járványnak tehát politikailag romboló következményei lehetnek. A hatások már is látszanak. Az első mindjárt az, hogy emlékezteti a szavazókat: bizony számít az, hogy egy vezetés mennyire hozzáértő. Még a legelborultabb libertáriánusok is elfogadják, hogy bizonyos területeken, nevezetesen a biztonság és a közegészségügy területén az államnak döntő szerepe van. Ennek tükrében megbosszulhatja magát, hogy a jelenlegi washingtoni adminisztráció résztvevőinek fő kiválasztási szempontja nem a feladatukhoz való hozzáértés, hanem az elnökhöz való hűség.

A kompetencia az egészségügyi probléma esetében azt jelenti, hogy védekezés menedzselésében a tudományos eredményekre kell támaszkodni. Ebből a szempontból nem látszik jó ötletnek, hogy Trump Mike Pence alelnökre bízta a koronavírus-járvány elleni védekezés vezetését. Pence-nek egész politikusi karrierje során gondjai voltak a tudományos igazságokkal. Például tagadta, hogy a dohányzás utat nyit halálos betegségek előtt, mítosznak bélyegezte a globális felmelegedést és Indiana állambeli kormányzóként a HIV terjedésének kezdetekor megtagadta, hogy ingyenes steril injekciós tűket adjanak az embereknek.

Az elnök tavaly kirúgta belbiztonsági koordinátorát, eltörölte a globális egészségbiztonsági felelős munkakört, javasolta a járványügyi hivatal költségvetésének drasztikus lefaragását és az Egészségügyi Világszervezet amerikai támogatásának csökkentését. Az elnök az elmúlt éveket a szakértők ostorozásával töltötte, most, hogy szüksége van rájuk, kiderül, mennyire gondolta komolyan, amit mondott. Összességében az FT cikkírója szerint Pence megbízásának egyetlen előnye, hogy Trump nem valamelyik rokonára bízta a koronavírus-járvány felügyeletét.

A nyitottság ára

A járvány rávilágít arra, hogy az Egyesült Államok kiszolgáltatott a világnak. Trump a globalizáció elleni kirohanásokra építette politikáját, de ez nem idegen demokrata ellenfeleitől sem. Elizabeth Warren szenátor, az egyik demokrata elnökjelölt-aspiráns például arról beszélt, hogy a koronavírus megmutatja, mennyire kiszolgáltatott az ország a globális beszállítói láncoknak, különösen a kínai cégeket is magukban foglalóknak. Bernie Sanders szenátor, a másik balosnak tartott induló, hasonlóan vélekedhet.

Az igazi kérdés az, hogyan kommunikálná az elnök, ha a koronavírus terjedése veszélyeztetné az újraválasztását. Eddig a szokásos rizsát nyomta arról, hogy ő, személyesen tökéletesen kezében tartja a dolgok irányítását. Vékony azonban a határ az elbizakodottság - amihez Trump jelenleg elég közel áll - és a pánik között. Hogy mire számíthatnánk, ha az utóbbi venné át az előbb helyét, arra már a napokban is hallhattunk példát.

Bűnbakok

Rush Limbaugh rádiós újságíró, akit az elnök a Szabadság Érdeméremmel tüntetett ki arról beszélt, hogy Nancy Messionnier, a járványügyi hivatal vezető szakértője, egyben a korábbi államügyész Rod Rosenstein lánya, része a washingtoni elitben folyó szervezkedésnek Trump megbuktatása érdekében. Messionnier egyébként csak annyit mondott, hogy nem az kérdés, hogy mi lesz, "ha" a vírus megjelentik Amerikában, hanem az, hogy mi lesz, "amikor" ez megtörténik.

A másik jellemző megjegyzés, amire számíthatunk, ha nagyobb lesz a baj, Tom Cotton arkansasi szenátortól származik. Ő azt találta mondani, hogy a koronavírust a járvány kirobbanásának helyén, a kínai Vuhan város szuperlaboratóriumában fejleszthették ki rossz indulatú megfontolásokból. Trump mindkét összeesküvés-elméletet felhasználhatja, ha úgy látja, hogy erre szüksége van. Szokásos kommunikációs trükkök: okold a bürokratákat vagy a külföldieket!

Az FT cikkírója szerint a jó hír az, hogy az elnök alapvető érdeke, hogy elkerülje azt a súlyos közegészségügyi helyzetet, amelyben legnagyobb sajnálatára ezekhez a piszkos módszerekhez kellene folyamodnia. A rossz hír viszont az, hogy egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy a koronavírus megállíthatatlanul terjed.