Anders Tegnell 2020 elején egy nem igazán magas beosztású állami tisztviselő volt a nem igazán jelentős népességű, 10 millió lakosú Svédországban. Azt a hivatalt vezette, amelynek dolga a közegészségügyi adatgyűjtés volt. Ma ő az egyik legismertebb és egyben levitatottabb járványügyi szakértő a világon. Mindezt annak köszönheti, hogy az irányításával Svédország egyedüliként a világon a koronavírus-válság minimális korlátozásokkal járó kezelését választotta - kezdi a szakemberrel készült riportját a Financial Times.

A 64 éves orvos arra készült, hogy 2020-ban segíteni fog Szomáliában a közegészségügyi rendszer kiépítésében és hivatala kérdőíveket fog küldeni a svédeknek arról, hogyan érzik magukat a bőrükben az életük különböző szegmenseiben. Ehelyett beütött a pandémia, ami egy csapásra a reflektorfénybe helyzete. Ő dolgozta ki és irányítja az erősen vitatott svéd válságkezelést, amelynek lényege, hogy tavasszal nem zárták be az iskolákat, az éttermeket a fitnesztermeket, nem zárták le a határokat, összességében visszautasították a Kínából kiindult teljes karantén modelljét.

Kapcsolódó

Hős vagy szörnyeteg?

A svédek egy részének szemében a világgal szembe menő módszerével Tegnell hőssé vált, míg a kisebbségük és a külvilág úgy gondolja, orosz rulettet játszik a társadalommal. Az előbbi olyan felhajtással jár, ami minden bizonnyal túlzásnak nevezhető eredményekre is vezet: például van, aki Anders Tegnell arcképét tetováltatta magára. A brit és az amerikai radikális jobboldal a szabadság védelmezőjeként sztárolja.

Ellenfelei, példádul sajátos módon a rajongóihoz hasonlóan radikális jobboldali Svéd Demokraták párt, a fejét követelik. A szociáldemokrata kormánnyal szemben ellenzékben lévő Svéd Demokraták például a lemondását követelték arra mutogatva, hogy Svédországban az ötödik azon a listán, amely az egy főre eső koronavírus-betegségben elhunytak száma alapján rangsorolja az európai országokat, a svéd mutató ötször nagyobb a szomszédos Dániáénál és tízszer rosszabb a norvég és a finn adatnál. Az indulatosabb kritikusok némelyike Sztálinhoz hasonlította Tegnellt és kapott halálos fenyegetéseket is.

A szakember azzal védi módszerét, hogy már a válságkezelés kezdetén világossá tette: fenntartható intézkedéseket javasol. Nem hisz a gyors megoldásokban, amelyek viszonylag könnyű sikert ígérnek. Arra számít, hogy a koronavírus sokáig itt marad az emberekkel, ezért ki kell építeni egy rendszert, amely orvosolja a bajokat, amiket okoz.

Csökken, ami máshol nő

A Financial Times interjúja szeptember elején készült, amikor szemben egész Európával, ahol a koronavírus-fertőzések száma nőtt, Svédországban lefelé hajlott az ezt jelző görbe. Az esetek száma 90 százalékkal maradt el a júniusi csúcstól és az elmúlt öt hónapban először a dán és a norvég adat alá került. Tegnell valamikor tavasszal azt mondta: a válságkezelési módszerek hatásossága csak az ősszel lesz látható, s így összehasonlítható.

A szakértő azt jósolja, hogy Svédországban alacsonyabb szinten marad a járvány terjedése, miközben lesznek esetenként helyi tüskék a fertőzésben. Más országokban gyakrabban fordulhatnak majd elő ezek a tüskék és nagyobbak lesznek, miután ezekben - szemben velük - az immunitás egy elért szintje nem fékezi meg a vírus terjedését.

Az egyedi svéd modell alkalmazását részben az tette lehetővé, hogy az ország politikai rendszere decentralizált. A járványok esetén az alkotmány az illetékes egészségügyi vezetőnek adja a döntési jogokat, a kormányt statiszta szerepre kárhoztatja. Így Tegnell viszonylag nagy szabadsággal határozhatta meg a teendőket. Ugyanakkor a Financial Timesnek azt mondta: erősen támaszkodott a közegészségügyi hivatal 500 fős munkatársi gárdájára, a kormány apparátusára és a lakosság támogatására.

Hamis hasonlat

Tegnell élesen visszautasítja azt az összehasonlítást, miszerint az egyetlen további ország, amely laza válságkezeléssel reagált a koronavírusra Európában, Fehéroroszország. Ott a lovak közé dobták a gyeplőt, míg a svéd módszer a sok tesztelésre és az ez alapján hozott beavatkozásokra alapul. Ugyanakkor láthatóan elutasítja a többi európai ország módszerét is, amit ahhoz hasonlít, mintha kalapáccsal akarnának agyoncsapni egy legyet.

Szerinte nem fenntartható a drasztikus karantén váltogatása a nyitással, amit újabb szigorítás követhet. Nem lehet hol kinyitni, hol bezárni az iskolákat és az éttermeket. Egyszer-kétszer meg lehet próbálni, de hosszú időn át ez nem járható út. Svédországban jóval kevesebb maszkot hordó embert látni, mint bárhol máshol, amire Tegnell magyarázata az, hogy a maszk viselése is a könnyű, gyors megoldást ígérő módszerek közé tartozik, ami nem működik. Ez nem jelenti azt, hogy az ismert módszereket mellőzni kéne. Csak éppen arányosan kell alkalmazni azokat, mint amilyen például az, hogy a boltok vagy a vendéglők korlátozzák a helyiségeikben tartózkodók számát.

A legsúlyosabb vád

A Financial Times sajtómunkása megkérdezte Tegnellt, nem tart-e attól, hogy ráég az a bírálat, miszerint a laza válságkezelés miatt haltak meg többen az idősotthonokban Svédországban, mint a környező országokban. A szakember szerint fennáll a veszély, ám segítenek neki szembenézni ezzel a helyzettel korábbi tapasztalatai. Dolgozott kórházban, látta, amikor egy egyszerű influenzajárvány túlterhelte az egészségügyi rendszert. Dolgozott Afrikában az Ebola-járvány idején, látta hogyan fektethetnek két vállra egészségügyi rendszereket egyes betegségek, és milyen hatást gyakorolhatnak a társadalmakra, ha védtelenül kapják a nyakukba a bajt.

A legfontosabbnak az iskolák, az iskolás korúak védelmét tartja. Ha az oktatási intézményekben ellenőrzés alatt tudják tartani egy olyan súlyos betegséggel fenyegető kórokozó terjedését, mint a koronavírus, az több mint fél győzelem. Ha ez nem sikerül, akkor betegeskedő korosztályok nőnek fel, amelyek tagjainak rövidebb az átlagéletkoruk. Ezt persze nem felejti el, amikor arról kell dönteni, hogy bezárják-e az iskolákat vagy sem.

Nem bánta meg

A riporter végül megkérdezte azt is, hogy visszatekintve csinálna-e ma valamit másként a szakember, ahhoz képest, amilyen döntéseket hozott. Az óvatos válasz szerint Tegnell nem biztos benne, hogy sokat változtatna.

Ami a jövőt illeti a svéd tudós az oltással kapcsolatban is kitart korábbi álláspontja mellett: csalódni fognak azok az országok, szakértők és politikusok, akik azt hiszik, hogy ez egy csapásra megoldja a gondokat. Újra elmondta: nem hisz a bonyolult problémák könnyű megoldásában. Nem térhetnek vissza az emberek egyszerűen a korábbi életükhöz, ha lesz vakcina a koronavírus ellen. Veszélyes ez az üzenet, ami a legtöbb politikustól nem idegen.

Tanulhatunk a harmadik világtól

Anders Tegnellnek svéd mércével mérve átlagos gyerekkora volt, egészen addig, amíg a családja 12 éves korába Etiópiába nem költözött. Ez a változás saját bevallása szerint mélyen megérintette. Holland feleségével az USA-ban találkozott egyetemista évei alatt, ezt követően beutazták a világot. Szakmai fejlődésére nagy hatással volt, hogy részt vett Laoszban egy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányításával folyó vakcinafejlesztésben, illetve 1995-ben Zairében az Ebola elleni harcban. Részben ezek hatására tanulta meg, hogy átfogóan kell kezelni a közegészségügyet. Az illetékes svéd hivatalnál nem csupán az erősen fertőző betegségekkel foglalkoznak, hanem nagy társadalmi alrendszerként tekintenek a közegészségügyre.