A koronavírus terjedése mindenek előtt közegészségügyi szükséghelyzet, de a gazdaságra is jelentős fenyegetést jelent. Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája, az UNCTAD legfrissebb elemzésében arra hívja fel a figyelmet, hogy az úgynevezett "Covid-19 sokk" néhány országban zsugorodást fog okozni és a globális növekedést is 2,5 százalék alá fogja nyomni, vagyis a recessziós küszöb alá.

Az UNCTAD legfrissebb elemzése szerint, még ha a legrosszabbat el is lehet kerülni - amit egyébként az elemzés feltételez -, a globális jövedelem 2020-ban az ezer milliárd dolláros szint körül alakulhat.

Kapcsolódó

Ördögi körökbe kerülhetünk

A fogyasztói és üzleti bizalom romlása a legközvetlenebb jele a fertőzés terjedésének - vélik elemzők. Az eszközárak esése, a gyengébb aggregált kereslet, a növekvő adósság és az egyre romló jövedelemelosztás további ördögi köröket generálhat. A széleskörű fizetésképtelenség és egy lehetséges újabb "Minsky-pillanat" (amikor egy látszólag megingathatatlan pénzügyi-gazdasági rendszer egy szempillantás alatt összeomlik) a jelen növekedési fázis végét jelentheti, ami szintén nem zárható ki.

A magán- és állami szektor adóssága sok fejlődő országban már így is magas, néhány esetben pedig kritikusan magasnak mondható. Az UNCTAD globalizációs és fejlesztési stratégiákért felelős igazgatója, Richard Kozul-Wright arra hívja fel a figyelmet, hogy a fejlett országokban a közelmúltbeli vállalati hitelrobbanás okozhat közvetlen veszélyt, amelynek jó része rossz minőségű, míg a fejlődő országokban a gyorsan rosszabbodó pénzügyi- és adósságproblémák jelenthetnek gondot, ami eleve nem jó jel olyan országoknak, amelyek egyébként is nehezen tudnának kezelni egy külső sokkot.

Kína, mint fő hitelező

Az UNCTAD elemzése kiemeli, hogy Kína a fejlődő országok számára létfontosságúvá vált a hosszabb távú hitelezésben, és ha a hitelezési kondíciók szigorodnak, ami ráadásul gazdasági lassulással is jár, akkor azok az országok, amelyek pénzügyi kapcsolatuk révén a legerősebben kötődnek az ázsiai országhoz, azok között lehetnek, amelyek a leglassabban állhatnak talpra a Covid-19 okozta válság után.

Egy előzetes negatív forgatókönyv szerint a globális jövedelem 2 ezer milliárd dollárral eshet, amelyből 220 milliárd dollár - Kínát leszámítva - a fejlődő országokat fogja sújtani. A leginkább érintett gazdaságok eszerint a forgatókönyv szerint az olajexportáló országok lehetnek, de más nyersanyagexportőrök is megsínylik majd ezt, utóbbiak a gazdasági növekedésüknek több mint 1 százalékát veszíthetik el, de a negatív hatás eléri azokat az országokat is, amelyeknek erős kereskedelmi kapcsolattal rendelkeznek a kezdeti sokk által elért országokkal.

A gazdasági növekedés 0,7-0,9 százalékkal lassulhat egyebek mellett Kanadában, Mexikóban és a közép-amerikai régióban, valamint az olyan országokban, amelyek mélyen beépültek a kelet- és dél-ázsiai értékláncokba, illetve az EU közvetlen közelében lévő gazdaságokban.

Fals magabiztosság?

Az UNCTAD elemzése azonban arra is rámutat, hogy az erős fundamentumokba és a világgazdaság önkorrekciójába vetett hit továbbra a döntéshozói gondolkodás gátját képezi a fejlett országokban, ami a komolyabb válság elhárításához szükséges merészebb beavatkozások valószínűségét is csökkenti és növeli az esélyét annak, hogy a megismétlődő sokk komoly gazdasági károkat okozzon a jövőben.

Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája továbbá felhívja a figyelmet, hogy a jegybankok nincsenek abban a helyzetben, hogy ezt a problémát egyedül megoldják, megfelelő makrogazdasági válaszok szükségesek agresszív fiskális expanzióval és jelentős állami beruházásokkal. Utóbbiba értendő a gondozási ágazat, célzott jóléti juttatások a leginkább érintett munkavállalóknak, vállalatoknak és közösségeknek - hangsúlyozza az UNCTAD elemzése. Ezeknek a programoknak viszont szükséges a nemzetközi koordinációja is, hogy el lehessen kerülni egy újabb globális válságot - teszik hozzá.

Ez most kicsit más

A járványnak már szemmel látható hatása van a leginkább érintett országokban. Kínában például a feldolgozóipari és szolgáltatási ágazat aktivitása drasztikusan visszaesett februárban. Míg a feldolgozóipari bezuhanás a 2008-as pénzügyi válság kezdetén tapasztalthoz hasonló volt, a szolgáltatási szektor zuhanása ezúttal nagyobbnak tűnik - olvasható Gita Gopinath, az IMF gazdasági tanácsadója és kutatási részlegének igazgatója által a koronavírus hatásairól írt blogbejegyzésében.

Az olyan száraz ömlesztett áruk, mint például az építkezésekhez szükséges építőanyagok és alapanyagok globális kínálata és kereslete hasonlóan csökkent, mint a globális pénzügyi válság legakutabb szakaszában, ami a gazdasági aktivitás lassulása és a válság elszigetelése érdekében tett erőfeszítéseknek volt köszönhető. Az utóbbi idők járványainál (SARS, H1N1) vagy a szeptember 11-i terrortámadást követően sem volt megfigyelhető - mutat rá a közgazdász.

A járvány miatt az üzletmenetekben keletkezett zavarok csökkentették a termelést, a kínálatban sokkot okozva, míg a lakosság és a cégek a költéseik visszafogásával a keresletet fékezik. A kínálati oldalon például a beteg munkaerő, az iskolabezárások miatt otthon maradni kényszerülők, és a magasabb mortalitás révén jön létre visszahúzó hatás, de még ennél is nagyobb hatást váltanak ki a járvány kontroll alatt tartása okán bevezetett regionális lezárások, karanténok, amelyek a kapacitáskihasználásban is visszaesést eredményeznek.

Ehhez jön még hozzá, hogy vállalatok nem jutnak hozzá a termékeik szempontjából fontos alkatrészekhez sem nemzeti, sem nemzetközi szinten. Kína például a köztes termékeknek egy fontos beszállítója az egész világon, különösen az elektronika, autóipar, valamint a gépek és berendezések terén. Ezek az együttes hatások az üzleti költségek emelkedéséhez vezetnek, ami felerősíti a termelékenységi sokkot, csökkentve ezzel a gazdaság aktivitást.

Több ágazat is veszélyben

A keresleti oldalon a jövedelem csökkenése, a fertőzéstől való félelem és a megnövekedett bizonytalanság készteti a lakosságot arra, hogy kevesebbet költsön. Munkavállalókat bocsáthatnak el, miután a cégek nem lesznek képesek kifizetni a béreket. Ez a veszély Gopinath szerint leginkább a turizmusban és a vendéglátásban fenyeget, ahogy ez például Olaszországban is látható.

Az USA-ban pedig a legutóbbi, február 20-án kezdődött eszközeladási hullám a légitársaságok részvényeit érintette aránytalanul súlyosan. Ez a 2011 szeptemberi terrortámadáshoz hasonló mértékű, de csekélyebb, mint a 2008-as pénzügyi válság idején volt - mutat rá az IMF közgazdásza.

Ezekhez az ágazati hatásokhoz jöhet még hozzá, hogy a romló fogyasztói és üzleti hangulat arra késztetheti a vállalatokat, hogy alacsonyabb kereslettel számoljanak, melynek következményeként csökkenthetik a költéseiket és a beruházásaikat, ami pedig csődökkel és munkahelyek megszűnésével járhat.

Végzetes negatív spirál alakulhat ki

Ahogy már az elmúlt napok történéseiből is látszik, a hitelfelvételi költségek emelkedhetnek és a pénzügyi feltételek is szigorodhatnak, ha a bankok azt érzékelik, hogy a lakossági és a céges ügyfelek által felvett hitelek visszafizetése bizonytalanná válik. A magas hitelfelvételi költségek viszont felszínre fogják hozni azokat a sérülékenységeket, amelyek az elmúlt évek alacsony kamatkörnyezetében kialakultak, ez pedig növelni fogja annak a kockázatát, hogy az adósságokat nem lehet majd átütemezni.

A hitelfelvételi források beszűkülése felerősítheti a kínálati és keresleti sokkból következő negatív spirált. Gopinath ennek kapcsán arra mutat rá, hogy ha ezek a sokkok több országban jelennek meg, akkor a fent említett negatív hatásokat a nemzetközi kereskedelem és a pénzügyi összekapcsoltság tovább erősítheti, melynek következtében a globális gazdasági aktivitás összezuhan lenyomva ezzel a nyersanyagárakat.

Az olaj ára már az elmúlt hetekben is bezuhant, körülbelül 30 százalékkal áll az év eleji szint alatt. Azok az országok, amelyek külső finanszírozásra vannak utalva, ezeknek a forrásoknak a hirtelen elapadásának kockázatával és rendezetlen piaci körülményekkel számolhatnak, melynek következményeként akár átmeneti tőkeinjekcióra is szükségük lehet.

Komolyan kellene venni

Gopinath szerint a jelentős gazdasági visszaesésre való tekintettel a döntéshozóknak komoly, célzott fiskális, monetáris és pénzpiaci intézkedéseket kellene bevezetniük az érintett háztartások és vállalatok megsegítésére. Ezek lehetnek készpénzes transzferek, bértámogatások, adókedvezmények vagy olyan intézkedések, amelyek segítik az embereket és vállalatokat a víz felett maradni.

A monetáris oldalról a jegybankok növelhetik a bankoknak és nem banki pénzügyi vállalatoknak nyújtott likviditást, a kormányok pedig adhatnak átmeneti és célzott hitelgaranciákat a vállalatok számára a rövid távú likviditás biztosításához - említi meg egyebek mellett az IMF közgazdásza, aki azt is hangsúlyozza, hogy a járvány széles kiterjedtsége miatt koordinált nemzetközi válasz szükséges. A nemzetközi közösségnek segítenie kell azokat az országokat, amelyeknek az egészségügyi kapacitásuk meglehetősen korlátozott, hogy el lehessen kerülni a humanitárius katasztrófát. Gopinath megemlíti, azt is, hogy az IMF készen áll a sérülékeny országok segítésére, a különböző pénzügyi eszközök révén akár 50 milliárd dolláros keretet is tud mozgósítani az alacsony jövedelmű és feltörekvő országoknak.