A globalizáció csúnyán "megtréfálta" a nyugati demokráciákat, amelyek azt hitték, hogy a kereskedelem fellendítésével a világ minden országának hasznára válik majd, ám ehelyett olyan gazdasági hatásokkal jár, amelyek politikai árát egyre inkább kénytelenek megfizetni - kezdi elemzését a Financial Times (FT) véleménysávjában Wolfgang Münchau a lap európai ügyekkel foglalkozó publicistája.

Az európai elitnek megvan a válasza a problémára: azért maradnak le a kontinens országai a világgazdasági versenyben, mert nem hajtják végre azokat a szerkezeti, munkaerő-piaci reformokat, amelyek visszahozhatnák elveszített versenyképességüket. Münchau szerint ez a recept téves, mert helytelen diagnózison alapul.

Kapcsolódó

Nem tudtak válaszolni

A probléma gyökere, hogy a nyugati demokráciák nem tudták kezelni a globalizációból fakadó, elkerülhetetlen gazdasági sokkhatásokat. Ezek közül az egyik legfontosabb a reálbérek két évtizede tartó stagnálása, a másik a 2007-2009-es pénzügyi és gazdasági világválság, illetve annak hosszabb távú hatása a GDP növekedésére.

A globalizáció és a technikai fejlődés Európa jelentős részéről eltüntette a hagyományos munkásosztályt és mára már az alsó középosztályba tartozók által betöltött, magasabb képzettséget igénylő munkahelyeket is kikezdte. Ez mutatkozik meg a választásokon a szavazók lázadásában a hagyományos elit ellen, amely nem tudott választ adni problémáira.

Miért támogatnák?

A reakciójuk sem nem meglepő, sem nem irracionális. Miért támogatnák a francia szavazók a munkaerő-piaci reformot, ha emiatt elveszthetnék az állásukat, miközben reményük sem lenne arra, hogy valahol máshol el tudnak helyezkedni? - teszi fel a szónoki kérdést az FT publicistája.

Egyes reformok működtek ugyan, de kérdés: miért? Németország a 2000-es évek elején átesett a reformokon, amelyek a bérek letörésével javították versenyképességét a többi fejlett országéhoz képest. Majdnem teljes lett a foglalkoztatás, ám csupán azért, mert más országok nem léptek erre az útra. Ha megteszik, megoszlott volna a reformok haszna az országok között.

Ráadásul a német reformok a felpörgő exporttal és tőkekiáramlással hozzájárultak az eurózóna válságához, miután részük volt az alacsony kamatok, a hitelbőség kialakulásához, ami utat nyitott a szegényebb eurótagállamok kezelhetetlen eladósodása előtt.

Nem segítenek

És semmi bizonyíték arra, hogy a jó állapotban lévő országok elkerülhetnék a populista mozgalmak előretörését. Még az USA és Nagy-Britannia is "ingadozik", pedig ezek tradicionálisan szabadabb gazdasággal rendelkeznek, mint a kontinentális Európa országai.

Az előbbiben sikeres - a lecsúszó középfokú végzettségű fehér férfiak sztárja - a populista szólamokkal rohamozó Donald Trump elnökjelölt-aspiráns, az utóbbi pedig elhagyhatja az EU-t a június végi függetlenségi népszavazás nyomán.

Finnország minden versenyképességi listán elöl szerepel, ám gazdasága - a Nokia összeomlása és az orosz piac megroggyanása miatt - mégis kezelhetetlen állapotba került. És van egy erős populista, bevándorlóellenes politikai ereje, a Finnek Párja.

Nem hasznosak a reformok

A gazdaság liberalizálását szolgáló reformok általában kisebb hasznot hoznak, mint amekkorát híveik ígérnek, ugyanakkor közvetlen kapcsolat van köztük és a hagyományos, mérsékelt politikai elitbe vetett bizalom csökkenése között.

Münchau végső következtetése szerint a globalizáció politikailag és technikailag is túlterhelte a nyugati társadalmakat. Ezen nem lehet segíteni, de talán lehetne jobban menedzselni a változásokat. Ennek része lehetne, hogy tudomásul vesszük: nem a mostani a legjobb időszak a következő piaci liberalizálás, szabadkereskedelmi egyezmény elfogadására.

Ne most!

A múlt hét végén nagy tüntetés volt a Transatlantic Trade and Investment Partnership (TTIP), azaz a USA-EU szabadkereskedelmi egyezmény megkötése ellen Németországban. A résztvevők úgy vélik, hogy a TTIP csorbítaná államaik jogi szuverenitását. A helyzet az, hogy 2014-ben a németek 90 százaléka támogatta a TTIP-t, míg most ez az arány 56 százalék. Az egyezményt elutasítók aránya 25-ről 33 százalékra nőtt.

Ezek a számok nem arra utalnak, hogy az EU-nak protekcionistává kellene válnia, hanem azt, hogy talán nem kellene sietni a TTIP-vel. Ha most nem kötik meg a szerződést, azzal kifognák a hátszél egy részét a populista pártok vitorlájából. Az USA és Európa között már most is kevés vám korlátozza a kereskedelmet, így a TTIP viszonylag szerény gazdasági haszonnal járna - aminek azonban aránytalanul nagy politikai ára lehet.

(Angela Merkel német kancellár és az Európában tartózkodó Barack Obama elnök egyaránt abban bízik, hogy a TTIP-t 2016 végéig tető alá hozhatják - írta a hét végi találkozójukról tudósító CNBC - A szerk.)

Vesztesek

A szabadkereskedelem és a liberalizáció tántoríthatatlan híveinek tudomásul kellene venniük, hogy a globalizációnak és az európai integrációnak vannak vesztesei is. Mindkét folyamatról azt gondolták a szakértők, hogy mindenkinek jó lesz, de nem lett az.

Most ott tartunk, hogy a globalizáció és az uniós, azon belül elsősorban az eurózóna-tagság nem csupán egyes társadalmi csoportokat, hanem egész nemzeteket is veszélyeztet. Lehet, hogy a politikusok nem reagálnak erre a jelenségre, ám a választók biztosan fognak - figyelmeztet Münchau.