A kamatdöntést követően Christine Lagarde, az EKB elnöke indokolta a döntést és adott előrejelzést a következő hónapokra. Beszéde elején úgy tűnt, mintha előrébb akarnák hozni a kamatemelési ciklus kezdetét, mondván, hogy lefelé mutatnak az inflációs kockázatok, ám mégis az volt az üzenet, hogy semmi sietség, ráérnek még, így nyár előtt nehéz kamatvágást elképzelni.

Az infláció, mint mondta, valóban kedvezően alakul, de a munkabérek emelkedése még viszonylag dinamikus, és egyes gazdasági ágak munkaerőhiánnyal küzdenek, ami visszafogja a termelést. A béremelkedés inflációnövelő hatásától még tartanak, ezért kivárják, amíg ennek hatása mérséklődik, illetve amíg látszik, hogy az infláció ezzel együtt is vissza tud térni a célszintre.

Nem magas a tető

Kétségtelen, hogy az EKB nem emelte magasra eleve a kamatokat, ezért a csökkentésük sem sürgős: a jegybanki egynapos betéti kamat, gyakorlatilag az alapkamat a bankok számára 4 százalék, az a szint pedig, ahol egynapos hiteleket vehetnek fel, 4,75 százalék. Ha meg is kezdődik a csökkentés, annak eleve limitált tere lesz, mert vélhetően az EKB is fenntart majd valamekkora reálkamatot, vagy esetleg semleges szintre állítja be, ami 2 százalék.

Így a teljes kamatcsökkentési mozgástér 200 bázispont, ami összesen 8 alkalommal 25 bázispontos lépéseket jelenthet, és látszik, hogy ezzel egyáltalán nem sietnek.

A piaci várakozások már hónapok óta rendkívül felerősödtek az gyors kamatcsökkentési ciklus irányába, noha az EKB többször hűtötte a várakozásokat. Ennek ellenére fennmaradtak a várakozások: ez egy erős lélektani hatás, amikor a gazdaság résztvevői és a piacok annyira ragaszkodnak az elképzeléseikhez, hogy figyelmen kívül hagyják a jegybank iránymutatását.

Ez önmagában is arra sarkallhatja az EKB-t, hogy később lépjen, hiszen ezzel a túlzott várakozásokat lehűtheti, és a piaci hatások rendszerint kedvezőbbek, hogy ha akkor kerül sor a lépésekre, amikor azokat higgadtabban fogadja a piac.

Még újságírók is rákérdeztek a jegybankelnöknél, hogy akkor végülis mi várható áprilisban, és ismét kifejtette: azok a folyamatok, amelyeket figyelembe vesznek a döntésnél, még nem indokolják a vágást, ami persze elvileg rövid távon is változhat, de összességében úgy tűnt Christine Lagarde szavai alapján, hogy június előtt nem sok esélye van az első lépésnek.