A következő hónapokban meg kell hozni a döntést arról, hogyan finanszírozza Lengyelország atomerőmű-építési terveinek megvalósítását - idézte Krzysztof Tchórzewski energiaügyi miniszter nyilatkozatát a Business Insider Polska. A lengyel politikus állítja: nagyon közel vannak már ahhoz, hogy meghozzák a végső döntést. A tét nem kicsi, hiszen a tervek 200 milliárd zlotys (több mint 14,7 ezer milliárd forintos) beruházásról szólnak.
A gigantikus összeget az ambiciózus tervek indokolják: a varsói kormány azzal számol, hogy a 2040-es évekig összesen hat nukleáris reaktor épül meg Lengyelországban. Az országban, ahol ma egyetlen nukleáris termelőblokk sem működik, a kormány úgy képzeli, hogy húsz év múlva 6, de akár 9 gigawatt (GW) atomerőművi termelőkapacitása lesz. Ez a Paksra tervezett új erőművel számoltan is a paksi potenciál több mint a dupláját jelentheti (Paks I. és Paks II. összesen 4,4 GW teljesítmény leadására lehet képes) A lengyel vízióban az első 1-1,5 gigawattnak 2033-ra rendelkezésre kellene állnia, és a következő öt reaktort 2043-ig bezárólag képzelik megépíteni, telepíteni és üzembe helyezni.
Tchórzewski azzal magyarázza az atomerőmű-építések esetén irreálisnak tűnő, őrült tempójú fejlesztést, hogy miután az Európai Bizottság hozzájárult a szénbányászat lengyel állami támogatásához, cserébe elvárják ország szén-dioxid kibocsátásának gyors csökkentését. Ez szerinte nem oldható meg másként, mint hogy secpec összedobnak néhány nukleáris erőművet.
Volna azonban itt egy problémahalmaz
Az, hogy Lengyelországnak nincs tapasztalata az atomerőművek működtetésében, csak a kisebb gond. A nagyobb az, hogy jelenleg a lengyel energetika attól az orosz függéstől igyekszik menekülni, amely hovatovább az egyedüli potenciális építőnek számít a világon. A francia EDF lassan felőrli magát a brit Hinkley Point C építésében, az Egyesült Államokban, ahol a reaktorok átlagéletkora több mint 38 év, az éppen "építés alatt álló" Vogtle 3 és 4. úgy szerzett 30 év alatt erre engedélyt, hogy ma már az is kérdéses, hogy a reaktorokat valaha bekapcsolják-e majd. Az atomerőmű építési exportba nem kezdő Kína a saját belföldi atomerőmű építési programját is visszafogta, Dél-Korea - mely épített már a határain kívül atommáglyát - pedig még mindig azzal küzd, hogy valahogy kezelje azokat a súlyos sebeket, amelyek az egész hatalmi struktúrát átszövő korrupció nyilvánosságra kerülése során az atomiparukról is kiderültek.
A lengyel kormány atomerőmű építésről szőtt álmainak az sem kedvez, hogy az országban van hasznosítható nap-, és szélenergia akkor is, ha eddig ezzel nemigen foglalkoztak. Csakhogy az EU sem szénerőművek építésére, sem atomerőművekre nem ad támogatást - míg a megújuló energiás projektekre a 40 milliós lélekszámú ország számára jelentős támogatási összegek lesznek a jövőben is lehívhatók. Ráadásul a gáz - melynek forrását a lengyelek éppen most kezdik oroszról amerikaira cserélni - lényegesen olcsóbb és gyorsabban végrehajtható beruházás, mint 10-15 évig építeni egy-egy atomerőművet.
Mindezek tetejébe a lengyel kormány elképzelése szerint nem saját pénzből történne a nukleáris beruházás. Legalábbis erre utal, hogy olyan finanszírozó partnereket keresnek, akik a beruházásból szerzett profitjukat újra Lengyelországban akarják befektetni. Ez így eleve nehéz pályának tűnik, mivel jelenleg üzleti alapon sehol a világon nem épül atomerőmű, mivel az ilyen beruházásokhoz nem lehet a piacról behúzni a szükséges összegeket.
Azért nem mert e beruházások extra kockázatot rejtenek, minden alkalommal kiderül, hogy nem tud elkészülni addigra és annyi pénzből, mint előzetesen tervezték, és a 60 évesre tervezett működési ideje bár jól hangzik, arra is utal, hogy az extradrága befektetés megtérülési ideje is nagyon hosszúra nyúlik. Ennél - legalábbis üzletileg - vannak jobb konstrukciók, hiába, hogy a lengyelek elképzelése szerint olyan befektetőket várnak a nukleáris programba, akiknek van az évszázad végéig nélkülözhető 47 milliárd eurója - és bíznak benne, hogy utána kamatostul visszakapják a pénzüket, mert ki tudják számolni mennyi hozamot várnak 2100-ig.
Ahogyan az a friss, globális nukleáris iparági jelentést - World Nuclear Industry Status Report (WNISR) - jegyző Mycle Schneider a Napi.hu-nak adott interjújában kifejtette: lehet, hogy a kormányokat nem érdekli a megtérülés és a befektetett összegek, "mert valamilyen geopolitikai megállapodás vagy csomagalku fontosabb ennél, akkor lehet, hogy mégis elkészül majd egy-egy atomerőmű. De ennek semmi köze nincs az energiapolitikához vagy a beruházás megtérüléséhez".