Emmanuel Macron arra figyelmeztet, hogy az EU mint politikai projekt, amely garantálja a békét és a prosperitást a kontinensen, összeomolhat, ha a tehetősebb tagállamok nem segítenek az olyan nagy bajba került társaikon, mint például Olaszország - derült ki abból az interjúból, amit a francia államfő a Financial Timesnak adott. Nincs más lehetőség, fel kell állítani egy pénzügyi alapot, amely az eurótagállamok közös visszafizetési garanciájával bocsát ki kötvényeket, és az így befolyó pénzt nem az egyes országok nagysága, hanem szükségletei alapján osztja szét.
Ez lenne az eurókötvény-kibocsátás, amit Hollandia és Németország hevesen ellenez, mert úgy vélik, hogy az így keletkező közös adósságot végül a fegyelmezetten gazdálkodó, tehetősebb északi tagállamok fogják visszafizetni, egyedül, átvállalva a déliek tartozását is. Macron azonban úgy látja, hogy elérkezett az igazság pillanata: hamarosan eldől, hogy az EU csak egy gazdasági közösség-e vagy ennél több, a nemzetek olyan szövetsége, amelynek tagjai kisegítik egymást a bajban.
Ha az előbbi bizonyul igaznak, azaz kiderül, hogy nincs szolidaritás az országok között, akkor a déli államokban egymás után fognak hatalomra kerülni a nacionalista-populista politikai erők, amelyek az EU gyengeségéből fognak politikai tőkét kovácsolni, az unió haszontalanságát fogják okolni országaik minden bajáért.
Legyen alap
Franciaország és a déli eurótagállamok létre akarnak hozni egy új közös alapot vagy átcsoportosítanák az EU-s költségvetést úgy, hogy létrejöjjön egy 400 milliárd eurós (a magyar GDP négyszerese) forrás a koronavírus-válság következményeinek kezelésére főként a nagyobb bajba került tagországokban. Ez kiegészítené az Európai Központi Bank monetáris enyhítését, amelynek keretében például az európai jegybank vásárolja az eurózóna-országok államkötvényeit, finanszírozva ezzel adósságukat.
A Financial Times újságírói megkérdezték a francia államfőt, hogy szerinte a közös alap létrehozása nélkül széthullhat-e az eurózóna, amire azt felelte, hogy igen, sőt, az európai nemzetek összetartozásárnak ideálja is a porba hullhat. "Nem létezhet egy olyan közös piac, amelyen valakiket feláldoznak azért, hogy mások túléljenek" - fogalmazott. A befektetők máris elkezdték kiszórni görög, olasz, portugál és spanyol állampapírjaikat, ami azzal fenyeget, hogy visszatér a 2011-2012-es adósságválság, amelyben az eurózóna néhány tagállamát, elsősorban Görögországot az államcsőd fenyegette.
Túl vagyunk a határon
Macron azzal érvelt a szigorú költségvetési politika német és holland híveinek óvatosságával szemben, hogy a most kibontakozott válságban, már minden állam feladta ezt az elvet. Németország éppen úgy lazított például az állami támogatások tilalmán, mint mások, azzal a különbséggel, hogy sokkal olcsóbban tud hiteleket felvenni, mint Görögország vagy Olaszország, azaz olcsóbban megúszhatja a költekezést, mint mások.
Az állam, az adófizetők átvállalják a bérek kifizetésének egy részét, nagy adókedvezményeket adnak a vállalatoknak, még a legliberálisabb szabadpiaci gondolkodású országokban is - emlékeztetett a kormányok gazdasági válságkezelő csomagjainak legfontosabb elemeire. Ezzel már ledőltek a régi dogmák, így feleslegesen hivatkoznak rájuk azok, akik a közös államadósság ellen érvelnek.
Macron elárulta, hogy folyamatosan egyeztet Angela Merkel német kancellárral és Mark Rutte holland miniszterelnökkel, és kezd körvonalazódni, hogyan fogják finanszírozni a gazdasági kilábalást a válság enyhülése után. Emlékeztetett arra, hogy az első világháború után óriási hibát követett el Franciaország azzal, hogy hatalmas jóvátételt követelt Németországtól, amivel megalapozta a populista politika előretörését és az ebből fakadó katasztrófát. Ezt a hibát a második világháború után nem követték el, a Marshall-segély ennek éppen ellenkezője volt - Európa nyugati felén.