Az Európai Központi Bank (ECB) kormányzótanácsa ellenáll a nyomásnak, hogy gazdaságösztönző lépéseket tegyen - összegezte az elemzők várakozásait a mai kamatdöntő ülés előtt a Reuters. A pénzpiacok jónak látnák, ha a bank felújítaná kötvényvásárlási programját, és ezzel keresletet támasztana a spanyol állampapírok iránt, ami jótékony hozameséssel járhatna. Ezzel szemben az ECB döntéshozói valószínűleg elismerésüket fejezik ki a madridi kormánynak erőfeszítéseiért, amelyekkel igyekszik talpon tartani a botladozó gazdaságot, de nem adják jelét készségüknek újabb piaci beavatkozásokra.
Az ECB hátratett kézzel nézte végig az elmúlt hét hétben, ahogy a spanyol kötvényhozamok elérik a hat százalékot, nem tett semmit annak ellenére, hogy e felett a szint felett hosszú távon finanszírozhatatlan az államadósság törlesztése. A bank csak akkor kezdi újra a kötvényvásárlást, ha a helyzet jelentősen romlik, ebben az esetben a rá nehezedő nyomás is jóval erősebb lesz - véli Nick Matthews, az RBS közgazdásza.
Marad a kamat
Az európai jegybank szinte biztosan egy százalékon hagyja alapkamatát - vélik elemzők -, igaz, kihegyezett fülekkel fogják hallgatni Mario Draghi bankelnök sajtónyilatkozatát a kormányzótanács ülése után, hátha tesz valamilyen célzást a továbbiakra. A Bundesbank egyelőre kő keményen ellenez minden monetáris enyhítést.
A Reuters elemzői felmérése szerint a szakértők háromnegyede számít arra, hogy az ECB három hónapon belül újrakezdi az eurózónás államkötvények vásárlását. Az is igaz ugyanakkor, hogy egy másik körkérdés tanulsága szerint a pénzpiaci kereskedők többsége úgy véli, hogy ez soha nem fog bekövetkezni.
Családi perpatvar
Keményen bírálta Németországot és Franciaországot az eurózóna pénzügyminiszteri tanácsának (eurócsoport) lemondó elnöke, Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő. Szerinte a két vezető európai hatalom rossz módszerekkel kezeli az övezet adósságválságát. Informális pozíciójának átvételére ennek ellenére Wolfgang Schäuble német pénzügyminisztert ajánlotta.
Az eurócsoport tagjai hajnalig tartó értekezletükön nem voltak képesek megállapodni a Basel III banki szabályrendszer támogatásáról. A vita az utóbbi időszak sajátos, "fordított" képletét követte. Nagy-Britannia a kő kemény tőkekövetelmények elfogadása mellett száll síkra, de ellenzi a nemzetek feletti szabályozást. Franciaország és Németország ezzel szemben egyszerűbb, de nemzetközi szinten elfogadott rendszert akar.