Sokba kerülhet Európának, illetve az EU-nak, ha nem sikerül teljesítenie energiahatékonysági vállalását, miszerint 2020-ra a közösség energiafogyasztását a 2007-es előrejelzésekhez képest 20 százalékkal kellene mérsékelni. Márpedig a jelenlegi trend folytatódása esetén ennek mindössze fele teljesülhet, ami azt jelentheti, hogy egységnyi GDP előállításához a közösségnek 10 százalékkal több energiát kellhet felhasználnia.

Az Európai Bizottság 2011-ben készített jelentése szerint ez az elmaradás önmagában 1,4 milliárd hordó olaj többletigényt, vagyis mintegy 107 milliárd euró többletráfordítást tesz majd szükségessé - legalább is, ha nem sikerül felpörgetni a megvalósítást. Ugyanez szélenergiában kifejezve 275 ezer turbina felállítását, avagy 550 szénalapú erőmű megépítését jelentené, ami összességében több tízmilliárd eurós negatív GDP-hatással, valamint körülbelül 400 ezer új állás meg nem születésével járna.

Kapcsolódó

A Bizottság jelentése szerint az eredeti cél teljesüléséhez alapvetően a közszférának kellene jó példával elöljárnia, a közművekre nézve kötelező energiahatékonysági sémákat kellene bevezetni, a lakossági fogyasztókat pedig az okosmérésen és számlázáson keresztül lehetne nagyobb energiamegtakarításra motiválni. Emellett a hő- és áramtermelő kapacitások még hatékonyabb generációjának mielőbbi széles körű elterjedése, a (villamos energia) hálózatok hatékonyságának növelése, valamint indikatív célok bevezetése is segíthetné a tervet.

Meglepő, hogy a pénzintézetek nem alakítottak ki egy valóban működő, minden szereplő számára elérhető finanszírozási modellt az energiahatékonysági beruházásokra - mondta Philip Lowe, az Európai Bizottság tagja, az EU Energia Főigazgatóságának vezetője a múlt héten Brüsszelben a témában tartott EP-sajtószemináriumon. Lowe szerint elgondolkodtató, hogy más területeken, például a mobilszolgáltatók, vagy biztosítók piacán talán nagyobb a verseny, mint az energiaszektorban.

Magyar javaslat az asztalon

Az általánosan nehéz helyzetben lévő közszféra számára nyújthat támogatást Magyarországnak az alakuló direktívához kidolgozott saját javaslata, amely bővíthetné például a közösségi közlekedés, illetve a középületek energiahatékonyságát elősegítő beruházások forrásait - mondta Várhelyi Olivér, Magyarország brüsszeli Állandó Képviseletének helyettes vezetője egy múlt heti sajtóbeszélgetésen.

Eszerint a közszféra üvegházgáz-kibocsátásának mérséklését támogatni hivatott, 2013-ban életbe lépő ESD-kvótarendszerben az eddig hozzáférhetetlen, úgynevezett regisztrált többletekből a jövőben bankok bevonásával új forrás nyílhat a beruházások finanszírozásához. A javaslat elsősorban a keleti blokk hasonló cipőben járó, jelentős kvótatöbblettel rendelkező országai számára lehet kedvező, de Várhelyi szerint a többi uniós ország sem elutasító. A javaslat mögött egységesen felsorakoztak a magyar EP-képviselők, frakcióiktól függetlenül.

Jelenleg azonban - mint ahogyan az más területeken is jellemző, több konkrét energiaügyi kérdésben nincs konszenzus az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa között az EU Energia Főigazgatóság vezetőjének beszámolója szerint. Így például az épületek felújítása, a közműszektor kötelezettségei és a fogyasztók informálása, vagy a kapcsolt erőművek szabályozása területén. Egyes országok kormányai igyekeznek letörni a direktíva ambícióját - fogalmazott Claude Turmes, az EP energiaügyi szakbizottságának tagja. Hasonló a helyzet az egyes országokra nézve kötelező célszámokkal, vagy éppen azzal a kezdeményezéssel, hogy a tagországokat ne külön-külön, hanem egy tárgyaló képviselje a külső országbeli nagy energiaszállítókkal való megbeszélések során, mivel a miniszterek ódzkodnak lemondani döntési jogaikról.

Turmes szerint, ha Görögország végre tudja hajtani a hatalmas államháztartási kiigazítást, akkor az EU-nak is képesnek kell lennie importfüggősége mérséklésére. (Görögország más szempontból is jó példa, itt kötik le ugyanis az energiahatékonysági alapok forrásait legnagyobb arányban.) Példaként ugyanakkor a német finanszírozási modellt mutatta föl a jelentéstevő: Németország 2006 és 2011 között 6 milliárd euró intézményi tőkéhez 27 milliárd eurónyi olcsó, állami fejlesztési banki hitelt, valamint 54 milliárd euró magántőkét tudott mozgósítani energiahatékonyságra. Turmes jelentése szerint az így befektetett minden egyes euró után 4 euró jön vissza.

Beavatkozás jön a kvótapiacon?

A vállalatok energiahatékonysági fejlesztéseit pörgetheti föl egy másik, az emissziókereskedelmi rendszerben tervezett változtatás. Jelentősen, akár közel háromszorosára emelkedhet a jövőben a jelenleg 7 euró körül stagnáló európai szén-dioxid kibocsátási egység (EUA; European Union Allowance) árfolyama az Európai Unió Kibocsátás Kereskedelmi Rendszerének (EU ETS) harmadik időszakában (2013-2020), ha az Európai Tanács zöld utat ad az EP-nek egy, a parlament által feltételesen már támogatott javaslat elfogadásához. A terv lényege, hogy mintegy 1,4 milliárd darab, egyenként 1 tonna szén-dioxid kibocsátására vonatkozó egységet vonnának ki a piacról a túlkínálat csökkentése érdekében. Az árfolyam most ugyanis olyan alacsony, hogy a vállalatokat egyszerűen nem motiválja kellőképp a piaci aktivitásra, így energiahatékonysági beruházásokra. Az is elképzelhető, hogy egy kevésbé drasztikus beavatkozás keretében ennél jóval kevesebb kvótát vonnak ki a forgalomból. A közelgő határidő ellenére szakmai vélemények szerint 2012-ben már nem várható kompromisszum, ha pedig nem sikerül megállapodni a beavatkozásról, akkor még tovább csökkenhet az árfolyam.