Matteo Salvini, a nacionalista Liga elnöke az elmúlt években az olasz politika emelkedő csillaga volt. A pártot egy kis északi szeparatista politikai erőből fejlesztette országos mozgalommá (és keresztelte át Északi Ligáról, Ligára), és sokan arra számítottak, hogy ő lesz Olaszország következő miniszterelnöke. A koronavírus-járvány azonban azonban keresztbe tett az Il Capitanónak, ahogy hívei hívják: mióta ez pusztít, már nem ő határozza meg, a politikai napirendet és a Liga népszerűsége, ami ezt megelőzően 34 százalékos magasságban is volt lekonyult.

Salvini legnagyobb gondja azonban nem ez, mert a válság lecsengésével visszaszerezheti a kezdeményezést a belpolitikai harcban, hanem az, hogy nem külső versenytársai erősödtek meg, hanem belső kihívója akadhat - derül ki a Financial Times elemzéséből. Olaszországot különösen keményen sújtotta a járvány, ezen belül az ország északi része szenvedett a leginkább. Pontosabban annak nyugati fele.

Lombardia vs Veneto

Ez azért lényeges, mert a Milánó központú Lombardia és a Velencét körülölelő Veneto tartomány élén is a Liga politikusa áll. Az előbbit Attilio Fontana, az utóbbi Luca Zaia vezeti. Míg Fontanát erős bírálatok érték a járvány gyenge kezeléséért, addig Zaia csillagos ötösre vizsgázott. A szakértők Veneto-modellről beszéltek arra az összehangolt tesztelésre, a fertőzöttek nyomon követésére és ennek alapján a fertőzés tovaterjedésének blokkolása alapuló módszerre utalva, amit ott alkalmaztak.

A különbség ordító, ha a számokat nézzük: míg Venetóban 1500-an vesztették életüket koronavírus-betegségben, addig Lombardiában 14 ezren, miközben az utóbb lakossága csak kétszer annyi, mint az előbbié. Piemontban, amelynek népessége kisebb, mint Venetóé, kétszer annyi halálesetet regisztráltak, mint a Zaia vezetése alatt álló tartományban.

Irdatlan nagy népszerűség

Zaia népszerűségi indexe ennek nyomán az egekbe szökött: az olasz sajtó egy része Mr 80 százalékként emlegeti, a másik része dózseként, a Velence városállamot 1100 éven át irányító vezetők címe alapján. Várakozások szerint tarolni fog a még idén megtartandó tartományi választásokon abban a régióban, amely az olasz GDP tizedét adja.

Látva a Liga visszacsúszását a 34 százalékos csúcsról a húszas sáv közepébe, a politikai megfigyelők azt találgatják, hogy Zaia váratlan kihívója lehet Salvininek. Szervezőkészségét 18 évesen partik és éjszakai bulik rendezésével kezdte az 1980-as években, majd 25 évesen helyi vezetői posztot szerzett Északi Ligában. Ezt követően 1998-ban a trevisói önkormányzat vezetője lett, majd 2009 és 2010 között Silvio Berlusconi kormányának mezőgazdasági minisztere volt. Venetót 2010 óta vezeti.

Mögötte áll az elit

Elemzők szerint okos politikus, aki kevésbé ellenséges az EU-val szemen, mint Salvini. Természetes szövetségese a Ligát támogató északi üzleti köröknek, szemben a demagóg, népámító pártelnökkel. Salvini legyőzhetetlenségének mítosza megtört, Zaia vált a politika emelkedő csillagává. Körültekintő és népszerű politikus - mondja Roberto D'alimonte, római politológus professzor. Szerinte erős északi bázisára támaszkodva kihívhatja Salvinit, miután ott soha nem fogadták el teljesen az Északi Liga országos párttá formálását.

Egy nemrégen készült felmérés, amelyben arra kérték az embereket, hogy járvány kezelésében játszott szerepük alapján pontozzák a politikusokat, Zaia sikerét hozta. Az emberek 46 százaléka elismeri tevékenységét, míg Giuseppe Conte miniszterelnök 35 százalékot, Sergio Mattarella államfő 32 százalékot, Salvini pedig csak 19 százalékot ért el. Az olasz elit nagy része Zaia mögött áll, akit jóval elfogadhatóbbnak tartanak, mint Salvinit - mondja Francesco Galietti,a Policy Sonar kockázatelemző cég vezetője.

Mellette szól, hogy az olasz családi kapitalizmus megtestesítője, mint Mario Draghi, az ECB volt elnöke, vagy Enrico Letta, volt miniszterelnök. Emellett az ország egyik legerősebben vallásos katolikus részéből származik, jó kapcsolatokkal az egyházi vezetésben. Zaia elhárította, amikor országos ambícióiról kérdezték, mondván neki most Veneto a legfontosabb. Galietti úgy véli, egyértelműen áttörést ért el az országos közvélemény-kutatásokban, de nem politikai merénylő és tiszteli Salvinit. Most még nem fog rátámadni.