Különös feladat áll világ legbefolyásosabb országainak (G20) hét végi csúcsértekezlete előtt: 19 állam- és kormányfőnek meg kell mutatnia, hogy Donald Trump amerikai ingatlanmágnás rossz úton indult el, miután januárban átvette az Egyesült Államok vezetését - derül ki a Bloomberg szerkesztőségi cikkének értékeléséből.

A tanácskozás résztvevőinek azzal a problémával kell megküzdeniük, hogy Trump elnökké válásával az Egyesült Államok nem igazán akar együttműködni a világ többi országával a világtársadalom gondjainak orvoslásában. Inkább erőpolitikával tolná le a torkukon a keserű pirulákat, azaz az USA egyoldalú hasznát szolgáló oroszlán szerződéseket.

Kapcsolódó

Veszélyes helyzet

A klímaváltozás és a kereskedelem kérdésében Trump arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nemzetek zéróösszegű játékot játszanak egymással. Eszerint amekkora áldozatot hoz egyikük a klímavédelem érdekében, annyit nyerhetnek mások, amennyire megnyitja piacait a külkereskedelemben, annyival zsugorítja saját gazdadását utat engedve exportáló országokénak.

A Bloomberg szerint ez veszélyes felfogás. A többi 19 vezetőnek be kell bizonyítania Trumpnak, hogy tévedésben van, amikor erre alapozva félrelöki a multilateralizmust. Ez azonban nem lesz egyszerű - óvatosan kell bánniuk az ingatlanmágnásból lett államfő nem apró méretű egójával.

Ne bántsák meg!

Nem lenne szerencsés, ha versenyre kelnének egymással azért, melyikük töltse be az USA által hagyott vákuumot. Ugyanez a helyzet azzal, ha morgolódnának, vagy ha szemrehányásokat tennének az amerikai vezetőnek, vagy ha kioktatva megszégyenítenék csak azért, hogy szerezzenek néhány jó pontot hazai közönségüknél.

Minden ilyen gesztus csak felerősítené Trumpban azt az érzést, hogy a világ összefogott az USA-val szemben.

Tegyék, amit tehetnek

Ehelyett India, Japán, Kína és Németország vezetésével arra kellene törekedniük, hogy továbblépjenek az együttműködésben, ahol csak tehetik. Szép csendben demonstrálniuk kell, hogy a kölcsönös előnyök megtalálása a legjobb bizonyíték arra, hogy Trump téved, amikor azt hiszi, hogy ez nem lehetséges. Ezzel érhetik el azt is, hogy erősödjön az elnökre nehezedő belpolitikai nyomás, ami esetleg arra késztetheti, hogy átértékelje a véleményét.

Jó példa a klímavédelem, amelyet Trump elutasít, mondván: a globális felmelegedés veszélyét a kínaiak találták ki, hogy ipari termelése visszafogására bírják az USA-t. Ki is léptette országát a 2015 végi párizsi ENSZ-megállodásból, amelynek aláíró országai vállalták az üvegház hatású gázok kibocsátásának jelentős csökkentését.

Vegyék észre!

Szerencsére az USA tagállamai, helyi önkormányzatai és vállalatai nem olyan rövidlátóak, mint az elnök és támogatói. Ezért azonnal jelezték, hogy a maguk részéről folytatják a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését, illetve továbbra is ki akarják használni azokat a gazdasági lehetőségeket, amelyeket a zöldenergia-termelés rendszereinek kiépítése kínál.

Ha a G19 országai ezt is figyelembe veszik, akkor a hivatalos amerikai visszalépés ellenére nyugodtan folytathatják saját klímavédelmi erőfeszítéseiket, csak immáron nem az amerikai kormányban, hanem az USA cégeiben, településeiben és más szervezeteiben találhatnak együttműködő partnert ehhez.

Ugyanez van a kereskedelemmel

A szabadkereskedelem ügyében ugyanígy megkerülhetik Trumpot. Jó példa a Japán és az EU között a héten aláírt egyezmény. A csendes-óceáni partnerséget, amely számos délkelet-ázsiai, latin-amerikai ország, Japán és az USA szabadkereskedelmét szabályozta volna, ha Trump nem löki félre, életben kellene tartani - egyelőre az USA nélkül -, sőt minél előbb meg kellene nyitni a csatlakozási lehetőséget Kína előtt is.

Előre kell lépni minden egyéb kereskedelmi egyezményben is, kihagyva az USA-t, de nem azzal a céllal, hogy elszigeteljék, hanem azzal, hogy ráébresszék az amerikaiakat a Trump-féle felfogás téves voltára. A jóból kimaradó amerikai vállalatok és az elzárkózás miatt magasabb árakkal találkozó fogyasztók bizonyára gyorsan felfogják majd ezt az üzenetet.

A G20 csúcsértekezleten részt vevő 19 vezetőnek félre kell tolnia az amerikai elnökre jellemző pózolást és kocsmai színvonalú twitterüzenet-politikát. Együttműködésük erősítésével be kell bizonyítaniuk, hogy Trump téved: a kooperáció jobb, mint az erőpolitika.