Az Európai Unió csendben, a háttérben felpörgette az iráni gáz importjával kapcsolatos tervek kidolgozást. A brüsszeli bürokrácia arra alapoz, hogy a Nyugat és a perzsa állam viszonya javulóban van, miközben az EU-orosz kapcsolatok mélypontra jutottak. Két nagy gond késleltetheti az előrelépést: az egyik az iráni atomprogram ellenőrzése, a másik a szükséges szállítási infrastruktúra kiépítése - derül ki a Moscow Times tudósításából.

Középtávon messze Irán kínálja a legjobb lehetőséget az orosz gázfüggőség mérséklésére. A közel-keleti országból nagyon könnyű lenne eljuttatni az energiahordozót Európába, kihasználva, hogy érezhető enyhülés tapasztalható a nyugati fővárosok és a teheráni vezetés kapcsolatában - mondta egy az ügyhöz közel álló forrás. Rövid távon persze dűlőre kell jutni az iráni atomprogram ügyében: a Nyugatnak biztosítékokat kell kapnia arra, hogy ez nem szolgál katonai célokat.

Pávatánc iráni módra

Oroszország évente 80 milliárd dollárt tesz zsebre az Európában eladott gáz ellenértékéből. Mivel nem áll rendelkezésre számottevő alternatív gázforrás, ezért ez az a tevékenység, amelyet nem érinthetnek a Moszkvával szemben elfogadott szankciók. Ugyanakkor Irán rendelkezik a világ második legnagyobb gázvagyonával Oroszország után. Nem véletlen, hogy egy az Európai Parlamentnek készült unós előterjesztés szerint az iráni gázipar folyamatban lévő rekonstrukciója és a javuló politikai kapcsolatok hiteles helyettesítő forrássá teszik Iránt Oroszországgal szemben.

Teherán igyekszik alternatívaként megjelenni Moszkvával szemben mint lehetséges gázszállító. Érzékeny játszmát játszik, mert eközben Oroszországgal is tárgyal a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztéséről - értékeli a helyzetet Amir Handjani, független dubaji energiapiaci szakértő. Az perzsa államot az is Európa felé fordítja, hogy nagy versenytársával, Katarral szemben lemaradt az Ázsiába irányuló folyékonygáz-exportról, pedig az ottani vevők fizetik a legjobb árat az lng formájában érkező gázért.

Merre kígyózzon?

Ami a szállítást illeti, a legésszerűbb út Törökországon keresztül köti össze Iránt és Európát. A működő Tabriz-Ankara vezeték azonban nem lenne elég tágas az új export lebonyolítására. Teherán régóta lobbizik a South Pars gázmezőből kiinduló Persian Pipeline vezeték lefektetése mellett. Handjani szerint ha ennek csak a fele megépülne, az is óriási jelentőségű lenne.

Az Európai Bizottság és az itteni befektetők azonban a politikailag könnyeben eladható és olcsóbb megoldásokat részesítenék előnyben. Ezek lényege, hogy már meglévő csőkígyókat hosszabbítanának meg a gáz forrása felé.

Magyarországnak elég lenne

A francia Total és az olasz Eni energiacégek már korábban jelezték, hogy érdeklődnek a South Pars feltárása és kiaknázása iránt. A mező, amely átnyúlik Katar alá is, 50 ezer milliárd köbméter földgázt tartalmaz, amelyből 100 éven kiszolgálhatnák az összes európai fogyasztót.

Független megvalósíthatósági tanulmányok szerint ha a Teherán elleni szankciókat feloldanák és az infrastruktúra-beruházások ezt követően gyorsan megindulnának, akkor a 2020-as évek elején 10-20 milliárd köbméter gáz érkezhetne Iránból Törökországon át Európába. (Magyarország gázfogyasztása 2013-ban 9,22 milliárd köbméter volt a 2012-es 10,24 milliárd köbméter után. A pénzügyi válság első évében, 2008-ban még 13,49 milliárd köbméter volt ez az adat - a szerk.)