Meglepő és az eddig általánosan elfogadott állásponttal teljesen ellentétes eredményre jutott egy tanulmány a demográfiai folyamatok és a reálkamatok kapcsolatát vizsgálva - írja összefoglalójában a Bloomberg.

A Nemzetközi Elszámolások Bankja (BIS) által publikált tanulmány szerint ugyanis a kínai és az európai társadalmak elöregedése úgy alakítja majd át a világgazdaságot, hogy az a kamatok emelkedését eredményezi, s komoly ellentéteket szül majd az idősebb és fiatalabb generációk között.

A tanulmányt két szerző jegyzi, Charles Goodhart és Manoj Pradhan, az egyikük a London School of Ecomomics professzora, a másik a Morgan Stanley volt közgazdásza. Az eddigi általánosan elfogadott nézet szerint a társadalom elöregedésének az lesz hosszútávon a hatása, hogy a gazdaság potenciális növekedési üteme lecsökken, s a kamatok a mélybe süllyednek. Ezt mutatják például az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve modelljei is, amelyek szerint az inflációval kiigazított reálkamatok közvetlen kapcsolatban állnak az adott gazdaság potenciális növekedési képességével.

Túl vagyunk a csúcson

A demográfiai csúcspont már mögöttünk van és valószínűleg mind az egyensúlyi reálkamat mind az infláció csökkenése már megállt - írják a szerzők. A jövőbeni problémák mostantól erősödni fognak, ahogy a demográfiai szerkezet romlik, a növekedés lassul, és kevés jele van annak, hogy komoly infláció közeledne. Véleményük szerint az elmúlt három évtizedben a kötvénybefektetőknek kifejezetten kedvező környezetet teremtett az, hogy az ázsiai és más feltörekvő országokból komoly mennyiségben érkezett a fejlett országokba új és olcsó munkaerő, s ez eközben alacsony árnövekedéssel párosult. A folyamat azonban most megfordulni látszik.

Szerintük a demográfiai trendek tekinthetők a munkaerő- és tőkeköltségekben a fő meghatározó tényezőnek. A társadalmak elöregedésének az lesz a következménye, hogy a megtakarítási szintek csökkenni fognak, amelyet ellensúlyoz majd részben a beruházások szintjének csökkenése. Azonban a szerzők úgy vélik, a megtakarítási szintek csökkenése sokkal jelentősebb és gyorsabb lesz, mint a beruházások tőkekeresletének visszaesése. Ennek hatása az lesz, hogy a reálkamatok emelkedésnek indulnak majd. Ezzel pont az ellenkezőjét állítják annak, mint amit például a Fed is, amely szerint a gyenge növekedési környezetben a reálkamatok alacsonyan maradnak.

Minél idősebb valaki, annál többet fogyaszt

A legerősebb feltételezés a szerzőpáros részéről az, hogy a szociális és egészségügyi ellátórendszerek jelenlegi szintje megmarad a fejlett országokban. Eközben a fejlett gazdaságokban a várható élettartam növekedésével nem tart majd lépést a nyugdíjkorhatárok emelése.

Ráadásul a szerzőpáros úgy véli, hogy nem igaz az a korábbi feltételezés, amely szerint egy ember fogyasztási szokásai, fogyasztási szintje élete során viszonylag konstans. Erre szerintük a legfontosabb ellenérv az egészségügy, az egy személyre jutó egészségügyi kiadások ugyanis az életkor előrehaladtával meredek emelkedést mutatnak, ami végső soron ahhoz vezet, hogy egyre idősebb korban egyre nagyobb arányban válik fogyasztóvá az egyén, s egyre kevesebbet takarít meg.

Sok az ellenérv

Az elemzés megállapításaival szemben természetesen nem kevés ellenérvet lehet felhozni. Ilyen például, hogy a befektetőknek, megtakarítóknak egyre nagyobb szükségük lehet a biztonságos eszközökre, s ez felnyomja a biztonságosnak tekintett kötvények árfolyamát, hozamukat pedig lefelé. A számos ellenérv közül a szerzőpáros is sokat elismer, azonban úgy vélik, hogy a gazdaságot meghatározó hatásokban hosszabb távon a demográfiai hatások lesznek a legerősebbek.

Mindjárt ott van Japán példája is, ott ugyanis komolyan tetten érhető volt az elmúlt évtizedekben az, hogy a társadalom elöregedése alacsony inflációs és növekedési környezettel párosult. A szerzők példája szerint azonban Japán példája nem releváns ebben a tekintetben, mivel a Japánban tapasztalt demográfiai fordulat egy olyan időszakban következett be, amikor globálisan még egészen más trendek voltak tapasztalhatók

A tanulmány szerint az, hogy a társadalom elöregedése a fejlett gazdaságokban végül a reálkamat szintek emelkedéséhez vezet, természetesen egyáltalán nem biztos. Nem fog például ez bekövetkezni, ha a szociális és egészségügyi kiadások szintjét drasztikusan visszavágják ezekben az országokban, illetve ha sikerülne a kötelező nyugdíjkorhatárt is jelentős mértékben megemelni.

A migráció is árnyalja a képet, ha a fejlett gazdaságokba a következő években jelentős mennyiségű fiatal munkavállaló érkezne, az is késleltetheti a folyamatot.

Ugyanakkor, ha igazak a következtetéseik, s a társadalom elöregedése valóban a reálkamatok emelkedését indítja majd el, akkor a vállalati szektornak alaposan át kell gondolnia azt, érdemes-e fenntartania a jelenlegi nagyon magas eladósodottsági szintet. Ebben az esetben ugyanis az adósságok leépítése lenne az üdvözítő út.