Pénteken a hetek óta lefelé tartó olajár esése felgyorsult: az amerikai könnyűolaj, a WTI 68 dollárig esett, az Európában meghatározó Brent 71 dollárra csökkent. Heti zárásban ilyen alacsony árat az elmúlt közel 3 évben nem láthattunk, 2023 közepén egyszer szúrt le rövid időre 70 dollárig az ár, de akkor azonnal fel is pattant onnan.
Ez az áresés több szempontból is jelentős. Egyrészt jól látszik a grafikonon, hogy az árból ezzel kikerült nem csak az orosz-ukrán háború és az orosz olajjal szembeni szankciók áremelő hatása, de még a háború orosz megindítását megelőző két hónap feszültsége és ideges várakozása is. A másik lényeges tényező, hogy az OPEC+, vagyis az olajexportáló országok szövetségének 12 tagja és a velük átmenetileg együttműködő országok azért vezettek be önkéntes, vagyis nem minden tagra kötelezően kiterjedő kitermelés-visszafogást, hogy a Brent árát 75 dollár fölött tudják tartani.
A kitermelés visszafogásának feloldása
Természetesen azt még nem tudhatjuk, hogy ez az árszint most tartósan elesett-e, de egyre nagyobb az esélye annak, hogy nem tud majd érdemi időre visszakapaszkodni oda az ár, ahhoz valamilyen érdemi változásra lenne szükség a kereslet és a kínálat jelenlegi arányaiban. Márpedig az OPEC+ 8 tagja az összesen napi 2,2 millió hordós önkéntes napi kitermelés-visszafogást átmeneti jelleggel vezette be, a terv az volt, hogy ezt fokozatosan, több lépésben megszüntetik idén ősztől.
A terv szerint októberben került volna sor az első 180 ezer hordós lépésre, vagyis ennyivel bővült volna a kitermelés, de ezt egyelőre elhalasztották, vélhetően decemberre. A halasztás oka éppen az lehetett, hogy már a döntést megelőzően elesett a tartani kívánt árszint, így féltek, hogy a lépés gyenge kereslet mellett érné a piacot, és esetleg túl nagy áresést okozna.
Csökkenő kínai import és az amerikai elnökválasztás
Ezt ők alapvetően azzal indokolták, hogy a kínai import elmarad a várttól a kínai gazdaság gyengélkedése miatt, ugyanakkor lehet egy olyan racionális ok is a háttérben, hogy az amerikai elnökválasztási kampány önmagában is befolyásolja az olajárat, mégpedig lefelé, hisz a mindenkori újraválasztásért küzdő elnök, illetve jelen esetben a jelöltséget átvevő alelnök célja az, hogy leszorítsa a benzinárat az USA-ban, miután ennek kiemelt, az európainál sokkal nagyobb jelentősége van a kampányban.
Arról persze nem tudunk, hogy az USA kormánya közvetlenül beavatkozna az olajpiacon, például stratégiai tartalékaikból nem dobtak piacra, a kitermelők, exportőrök egy része azonban időzíthette úgy eladásait, hogy azok most nagyobb arányban kerüljenek piacra. Még az sem kizárt, hogy tényleges piaci lépés nem történt az elnökválasztáshoz kötődően, csak a piaci szereplők lélektana játszott szerepet, miután nem zárták ki, hogy sor kerülhet ilyen lépésre, ezért az eladók kiegyeztek az alacsonyabb árral is.
Szorult helyzetben az OPEC
Hogy ez a hatás ténylegesen mennyire játszik szerepet, az látszani fog a piacon az elnökválasztás után, bár lehet, hogy az OPEC+ a kitermelés növelését úgy időzíti, hogy amikor múlik ez a hatás, rögtön piacra lépjen a megnövelt mennyiséggel. A szervezet ugyanis bizonyos tekintetben szorult helyzetben van: a kitermelés visszafogásának fenntartásával tartósan nem tudja fenntartani az árat, mivel a teljes olajkitermelés 60 százalékát adó független kitermelő közül aki csak tudja, növeli a felszínre hozatalt és az exportot.
A háború felülírta a klímavédelmet
Az orosz támadás után visszaszorult a klímavédelmi szempont a kitermelésben, és elsődleges prioritás lett az ellátásbiztonság úgy, hogy közben az orosz olaj exportját minél inkább igyekeznek visszaszorítani, hogy az orosz bevételek, melyekből a háborút finanszírozzák, visszaessenek. Az orosz olaj jelentős része így is utat talál a piacra, ha egyre nehezebben is, de az már látszik, hogy más kitermelők bőven kitöltik az orosz export csökkenése által keletkező űrt.
Előrehozott kereslet
Az elmúlt egy év folyamataiban a közel-keleti események is szerepet játszottak. A Hamász tavaly októberi izraeli mészárlásával kirobban gázai háború, melybe Irán proxyjai (húszik, Hezbollah) is belekeveredtek, olyan aggodalmat keltett a piacon, hogy a konfliktus kiterjedése gátolhatja a közel-keleti olajexportot, vagy az olaj szállítását a Szuezi-csatornán. Ezek a félelmek végül alaptalannak bizonyultak, miután a legfőbb közel-keleti olajkitermelők Irán kivételével gondosan távol maradtak a konfliktustól, a húszi támadások idején pedig az olaj szállítása Afrika megkerülésével történt, ami csak átmenetileg zavarta a piacot.
A geopolitikai félelmek így a kereslet egy részét előre hozhatták, a vevők az olajellátás akadozásától vagy a magasabb áraktól félve bevásároltak, így az előrehozott kereslet most hiányzik a piacról. Ez értelemszerűen átmeneti hatás, ugyanakkor az látszik, hogy a Brent típus árának 75 dollár felett tartásához masszív kereslet-visszafogás szükséges, melynek jó részét eddig Szaúd-Arábia vállalta magára, miközben így az OPEC+ aránya fokozatosan csökken a világ teljes exportján belül. Ennek fenntartása egy szinten túl már nem érdekük, vélhetően inkább elfogadnak egy tartósan alacsonyabb árszintet magasabb kitermelés mellett.