Alig telt el egy nap Emmanuel Macron megválasztása óta, máris érkezett egy barátságtalan üzenet a szomszédból az új elnök címére - írja a Financial Times (FT). Angela Merkel német kancellár világossá tette, hogy nem ért egyet Macron talán legfontosabb gazdaságpolitikai ígéretével, miszerint enyhíteni kell az eurótagállamoktól elvárt szigorú, megszorító jellegű költségvetési elvárásokon.

Merkel nem nagyon csomagolta be mondanivalóját. A berlini kormány ugyan támogatja a franciaországi reformokat, de nem léphet a párizsi döntéshozók helyébe - derült ki szavaiból. A segítség kiterjed a munkanélküliség visszaszorítására és a gazdasági növekedés élénkítésére, ugyanakkor a kancellár nem látja be, miért kéne megváltoztatni - pláne miért kéne mindenekelőtt megváltoztatni - a német gazdaságpolitika irányát.

Pont ezt kérték

Macron és Merkel kapcsolata különösen fontos, miután mindkét ország elszánt arra, hogy a brexittel párhuzamosan új életet leheljen az európai együttműködésbe. Macron megválasztása nyomán sokan felvetették, hogy Németországnak enyhítenie kellene az eurózóna és Németország gazdaságára is érvényes megszorító politikáján, hogy ezzel segítse az új francia vezető reformterveinek megvalósítását.

Még saját háza táján, sőt, ha tetszik a spejzból is beszóltak a kancellárnak, hiszen kormányának tagja, a szociáldemokrata Sigmar Gabriel külügyminiszter is arról beszélt a francia választás napján, hogy fel kellene puhítani Merkel "pénzpolitikai ortodoxiáját". Aki reformokat indít - célzott Macronra -, azt nem lehet ezzel egyidejűleg pénzügyi megszorításokra kényszeríteni.

Előbb a munka, utána a "szórakozás"

Merkel üzentének lényege voltaképpen az volt, hogy Berlin csak akkor lesz hajlandó enyhíteni a szigoron, ha azt látja, hogy Franciaországban elindultak a szükséges reformok.

És persze csak a szeptemberi németországi parlamenti választások után beszélhetnek erről, mert a kancellár asszony nem akar támadási felületet nyújtani azoknak, akik szerint a lazítással azt kockáztatja, hogy végül a német adófizetők pénzéből fogják kifizetni a más eurótagállamok pénzszórása miatt keletkező közös adósságot.

Ezzel kapcsolatban német tisztviselők hétfőn leszögezték, hogy a német vezetés álláspontja egy tapodtat sem változott a közös eurózónás hitelfelvétel, kötvénykibocsátás ügyében. Ez ki van zárva, függetlenül attól, hogy Macron az elnökválasztási kampányban egyebek mellett erre is javaslatot tett.

Közös befektetési alap

Gabriel előállt egy közös francia-német befektetési alap ötletével is, anélkül, hogy a részletekbe bocsátkozott volna. Szóvivője később arról beszélt, hogy ez egy "politikai kezdeményezés" volt, amelynek részleteit további viták alapján dolgozhatnák ki.

Norbert Röttingen, a Bundestag nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó bizottságának vezetője csatlakozott azokhoz, akik szerint a francia gazdasági reformok "megérnék azt az árat", hogy rugalmasabbá tegyék az eurózóna gazdaságirányítását. Szerinte is közös francia-német projekteket kellene indítani - például a külügyek vagy a biztonságpolitika terén -, hogy jelezzék az európai együttműködés két motorjának felpörgését.

Szoros időrend

Brüsszeli szakértők szerint az új francia elnöknek gyors előrehaladást kell produkálnia hazai tervei megvalósításában, hogy megerősítse hitelességét Berlinben. A német politikai elit megkönnyebbült Macron győzelmét látva, de még mindig attól tart, hogy nem lesz képes megreformálni Franciaországot - mondja Jánisz Emmanuilidisz az Európai Policy Centre kutatóintézet igazgatója.

Ez azt jelenti, hogy az év végére, az új német kormány felállásának idejére elő kell állnia az első eredményekkel. Ehhez persze parlamenti támogatásra is szüksége lenne, ám a Moody's elemzői úgy vélik, hogy En Marche nevű mozgalma nem képes - az abszolút többséghez szükséges - 289 képviselői helyet szerezni a júniusi parlamenti választáson. Ezért több párt bizonytalan, konfliktusos "vadházassága" adhatja majd a kormánytöbbséget.