Az Európai Uniónak egyszerre kell megküzdenie a tagállamok költségvetésének összehangolásával, a makacs deflációval és a bevándorlási válsággal. A kontinens legnagyobb hatalma, Németország forró tél elé néz, miután egyszerre kellene megoldania olyan gondokat, amelyekkel külön-külön is nehéz lenne megbirkózni. Eközben az európai vezetőknek már a következő választásokra, illetve Nagy-Britannia esetén a függetlenségi népszavazásra kell vetniük vigyázó szemüket.

Egyszerre közeleg a 2017-es német parlamenti választás, a szintén ebben az évben tartandó francia elnökválasztás és a legkésőbb 2017 végéig kiírandó referendum a szigetországban. Eközben el kellene dönteni, hogy mi legyen a sorsa - folytatódjék-e, kibővüljön-e - az Európai Központi Bank (ECB) monetáris enyhítési programjának - írja David Marsh, a MarketWatch európai ügyekben illetékes szakírója.

Kapcsolódó

Külső belső körülmények

A körülmények vészjóslóak. A pénzügyi szervezetek azzal vannak elfoglalva, hogy felkészüljenek az amerikai kamatemelés hatásaira. A Fed nagy eséllyel már december közepén elkezdi növelni alapkamatát, ami a dollárbefektetések felé mozdíthatja el a befektetői tőkét, azaz gyengítheti az eurót. Ezt akár meg is köszönheti az ECB, mert a gyengülő valuta adhat némi lökést az eurózóna inflációjának, amit eddig az európai jegybank lényegében hiába próbált kimozdítani a nulla körüli szintről.

Eközben az Európán belüli körülmények sem kedveznek a határozott döntések meghozatalának. Angela Merkel német kancellár helyzete meggyengült, miután politikai hátországa elutasítja a bevándorlókkal kapcsolatos "nyitott kapuk" politikáját. Még legnagyobb hívei is úgy vélik, hogy elszámította magát, amikor nyíltan a menekültek mellé állt, nem számolva a német jóléti rendszer és a vállalatok munkahelyteremtő képességének korlátaival.

Nincs puccskészülődés - még

Egyelőre nincs jele annak, hogy valamiféle belső "puccs" készülne Merkel ellen, de egyre hangosabb a morgolódás. Szoros szövetségesei közül Thomas de Maiziére belügyminiszter, illetve Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter is eleresztett egy-egy elégedetlen megjegyzést az elmúlt napokban.

Eközben Sigmar Gabriel alkancellár, a nagykoalíciós partner, a Szociáldemokrata Párt elnöke bejelentette, hogy 2017-ben elindul Merkel ellen. Így most úgy partnerek, hogy egyben nyílt ellenfelek. A szintén szocdem Gerhard Schröder volt kancellár a menekültkvóták bevezetése mellett érvelt, és sokat mondóan megjegyezte, hogy bár Merkelnek van szíve, nincs terve a probléma kezelésére.

Cikk-cakkok

A megfigyelők többsége egyetért abban, hogy Merkel általában hideg fejű vezetőként cselekszik: először gondolkodik és csak aztán cselekszik. Tízéves kormányzása alatt azonban ennek ellenére voltak váratlan, vitatható, radikális irányváltásai. Ezek egyike 2008 októberében az a bejelentés volt, miszerint a német kormány korlátlanul garantálja a betétesek pénzének visszafizetését. Ezzel próbálta elejét venni egy bankpániknak, miután 2008 szeptemberében az amerikai Lehman Brothers csődjét követően lefagyott a világ pénzügyi rendszere.

Hasonlóan nagy fordulatot hajtott végre a 2011. márciusi fukusimai atomerőmű-katasztrófa után. Korábbi álláspontját 180 fokkal megváltoztatva a nukleáris erőművek bezárása mellé állt. A német vállalatok nem repestek az örömtől, mert attól tartottak - nem alaptalanul -, hogy emiatt megugranak az elektromos áramra fordított kiadásaik, azaz az energiaköltségeik.

Volkswagen

Közvetve a Volkwagen károsanyag-kibocsátási botránya is hozzájárul Európa egészének gondjaihoz. A csalás éppen akkor rongálja a németek iránti bizalmat, amikor határozottan a kezükben kellene tartaniuk az eurózóna irányítását. A berlini kormány ragaszkodik a szigorú költségvetési politikán - magyarul megszorításokon - alapuló válságkezeléshez, amelyet a pénzügyi gondokkal küszködő dél-európai országokon kívül legfontosabb partnere, Párizs is ellenez.

A legérzékenyebb helyzetben lévő adós, Görögország adósságkönnyítést szeretne. Az autói egy részének károsanyag-kibocsátását meghamisító VW ügye nem teszi könnyebbé Berlinnek, hogy ellenálljon ennek a törekvésnek. Kevésbé hiteles ugyanis, ha elismétlik a régóta hangoztatott vádat, miszerint az egymást követő görög kormányok meghamisították a költségvetési adatokat.

Belső csaták

Nem szigetelheti el magát a német vezetés az ECB-n belül kialakulni látszó perpatvartól sem. Várakozások szerint a bank december eleji ülésén kiterjeszti havi 60 milliárd eurós kötvényvásárlási programját és tovább viheti lejjebb a negatív tartományban a kereskedelmi bankok betéteire adott mínusz 0,2 százalékos kamatát.

Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke azonban kavarja a lapokat azzal, hogy vitatja a monetáris könnyítés további lazításának lehetőségét. Nemrégiben arról beszélt, hogy az infláció csak azért nem indult be, mert az alacsony energiahordozó-árak fékezik a drágulást. Más szóval szerinte csak látszat, hogy az ECB pénznyomtatása nem tudta kimozdítani a nulla közeléből a pénzromlás ütemét - egy külső hatás ellensúlyozza az erősödő inflációt.

Végül, de nem utolsósorban rontja Európa esélyeit, hogy a brit kormány reformjavaslatai miatt szembe kerülhet Németország és Franciaország. Berlin lényegében csak a szabad munkaerő-áramlást korlátozó brit javaslatokat ellenzi, míg Párizs úgy látja, hogy London eddig is különleges uniós státuszát akarja még kivételezettebbé tenni. Mindent összevetve a MarketWatch publicistája úgy látja, hogy a bizonytalanságot fokozó folyamatok egy irányba: az euró gyengülése felé mutatnak.