A tekintélyes konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung korábbi vezető szerkesztője úgy vélekedett, hogy ezt a bénultságot részben a választók okozzák, hiszen szavazataikkal ők bővítették az eddigihez képest két új párttal a Bundestagot.

Egyrészt a 12,6 százalékot szerző radikális jobboldali AfD-vel, amely nevében is azt hirdeti, hogy más politika kell Németország számára, másrészt új parlamenti párt a négyéves jelentéktelenségből újra életre kelt liberális Szabad Demokrata Párt, amely a szavazatok 10,7 százalékát kapta.

Kapcsolódó

Bár az Angela Merkel vezette, a CDU/CSU konzervatív pártszövetségből és a szociáldemokrata SPD-ből álló kormány többséget szerzett, az SPD azonnal felmondta az együttműködést, mert a 2013-as választási eredményéhez viszonyítva további több mint 4 százalékot veszített, és fennállásának legrosszabb választási eredményét érte el. Angela Merkel és a kisebbik kereszténypárt, a bajor CSU elnöke, Horst Seehofer bizonyosan felújították volna az eddigi kormányszövetséget, jóllehet a két párt együtt négy évvel ezelőtti eredményéhez képest 8,6 százalékot veszített - vélekedett.

Az SPD elnöke, Martin Schulz maga is a kancellári tisztségre pályázott, így a kormányszövetség felmondása érthető. Schulz most már nem kormányt akar alakítani, hanem önként ellenzékbe vonul. Az Európai Parlament volt elnöke ezt a meglepő irányváltást azzal indokolta: a történelmi szociáldemokrata párt nem engedheti meg, hogy a Bundestagban az ellenzéket a radikális jobboldali AfD vezesse, hiszen ez a párt erősebb a Szabad Demokrata Pártnál és a Zöldeknél is. Ez pedig a házszabály értelmében ahhoz vezetne, hogy a kancellári beszédekre minden esetben közvetlenül az AfD szónoka válaszolhatna mindenki más előtt. Schulz tervei szerint viszont ezek után ő lesz Angela Merkel első számú kritikusa és vetélytársa.

Mi a vélemény a liberálisokról?

Hefty szerint a német politika nagy kérdése továbbra is az - sőt az AfD sikere óta még inkább -, hogy az egymillió menekült befogadása mit jelent a lakosság számára, továbbá az ország belbiztonsági, szociális és gazdasági helyzete szempontjából. Itt kezdődnek a választás körüli pszichológiai és politológiai vetélkedések mind a polgárok, mind a pártok között.

A német kormánypártok veszteségeihez nem csak az AfD járult hozzá, hanem az FDP is alaposan. Erről azonban Georg Paul Hefty szerint nem beszélnek ugyanolyan hévvel, mivel a liberális párt a kereszténydemokrata, de a szociáldemokrata kancellárjelöltek számára is mindig lehetséges, sőt kedvelt partner volt. Az úgynevezett nagykoalíciókat ezzel szemben mindig csak szükségmegoldásnak tüntették fel.

A Bundestagba négy év után visszajutó FDP 5,9 százalékkal több szavazatot szerzett, mint a 2013 választásokon, és 10,7 százalékot ért el. Ennek jó része a CDU és CSU rovására történt. Ennek több magyarázata van. Az FDP a szociális piacgazdaság nyersebb formáját képviseli, a vagyonosok érdekeit védi, a németek pénzét Brüsszellel, de Párizzsal szemben is meg akarja óvni. Európát inkább eszköznek, mint szívügynek tekinti és a migrációt is abból a szempontból közelíti meg, hogy annak milyen előnye van a gazdaság számára. A szociális terheket éppen úgy el kívánja utasítani, mint a digitális eszközöknek a belbiztonság erősítése érdekében történő, erőltetett felhasználását.

Jamaica a megoldás?

Georg Paul Hefty szerint nehezen elképzelhető, hogy valóban sikerülne egy, a jamaicai zászló színeinek megfelelő, a CDU-ból és a CSU-ból, valamint az FDP-ből és a Zöldekből álló úgynevezett Jamaica-koalíció létrehozása, hiszen abban négy különböző párt venne részt. A négy közül két párt, az FDP és a Zöldek pártja eddig éles riválisok voltak és nagyrészt ugyanazon társadalmi rétegekért harcoltak. Ha Angela Merkelnek mégis sikerülne ilyen elemekből tartós kormányt felállítania, akkor bámulatos cirkuszigazgatóként fog bevonulni a politológiai tankönyvekbe.

A német Bundestag-választás eredménye szinte a lehető legkedvezőtlenebb Európa számára, rosszabb már csak az lehetett volna, ha az AfD-t be kellene vonni valamilyen kormányba - vélte Hefty. Sok német politikus a jövőben attól tarthat, hogy Európa erősítése az ellenállást növelné és az AfD malmára hajtaná a vizet. "De számomra épp ennek az ellenkezője tűnik valószínűnek. Minél több problémát - ezen belül német problémát is - old meg közös erővel Európa, annál jobban hanyatlik az AfD vonzereje. Mert a pártnak nincs más programja, mint az ellenvetés" - hangsúlyozta a magyar származású újságíró-politológus, aki szerint megváltozik a munkamegosztás az "európai mozdonyon". A német kormány szénnel látja el a kazánt, a sebességet pedig a francia kormány diktálja - vélekedett.