A CDU "Merkel-fáradságban" szenved, azaz tagsága és vezetői úgy látják, itt az ideje szakítani azzal a centrista politikai irányvonallal, amit a kancellár képvisel. Ez azt sejteti, hogy újra a hagyományos konzervatív ideológia alapján határoznák meg a párt céljait és programját, ám ha jobban megvizsgáljuk a párt irányítására pályázó politikusok mondanivalóját, akkor nem pont ezt láthatjuk - derül ki a Financial Times háttéranyagából.

Merkel elhúzta a pártot a centrum irányába, amit régóta sokan kifogásoltak konzervatív nézőpontból, ezért logikus, hogy a CDU egyes utódjelöltjei azzal fognak kampányolni, hogy pártelnökként visszaterelnék a közösséget az eredeti jobboldali vágányra. A kiindulópont azonban nem az, hogy a tagság ideológiai irányváltásra vágyik, hanem az, hogy belefáradtak Merkel 18 éves regnálásába és új arcokat akarnak látni. Ez persze a kancellár politikájának újragondolását is jelenti, kérdés: ki, milyen elképzeléssel áll elő ezzel kapcsolatban.

Kapcsolódó

Egy plusz kettő

Hárman jelentkeztek be a CDU vezetésére csupán órákkal azután, hogy a kancellár bejelentette: nem indul újra a lehetőségért a decemberi kongresszuson. Közülük kettő ellenezte, hogy a centrum felé mozdulva valójában a baloldal felé húzta a konzervatív pártot. A harmadikat Annagret Kramp-Karrenbauert (akit csak AKK-ként emlegetnek), a CDU főtitkárát Merkelhez lojális politikusnak tartják, aki megőrizhetné a kancellár politikai hagyatékát, ám még ő is igyekszik eltávolodni Angela Merkeltől.

Az egyik kihívó, Jens Spahn egészségügyi miniszter évek óta ellenzi kormánybeli főnöke "balos" lépéseit, például az atomerőművek bezárásáról szóló döntést a fukusimai nukleáris katasztrófa után, vagy a menekültek beengedését három évvel ezelőtt. Ezzel rendkívül népszerű a CDU konzervatív szárnyában, amely szíve szerint visszatérne a Merkel előtti ideológiailag tiszta irányvonalhoz.

Jelzést küldene

Spahn megválasztása azt mutatná, hogy a CDU vissza akarja szerezni azokat a szavazóit, akik átpártoltak a nacionalista Alternatíva Németországnak (AfD) párthoz - véli Richard Hilmer, politikai tanácsadó. Ez logikus lenne annak tükrében, hogy a párt 25 százalékon áll a népszerűségi indexeken szemben a 2017. őszi választáson elért 40 százalékos támogatottságával.

Frederich Merz, a harmadik jelentkező szintén jobbra lendítené a pártot. A német média meglehetősen pikírt megjegyzéssel fogadta feltűnését, ugyanis Merkel 2002-ben eltávolította a CDU parlamenti frakcióvezetői posztjáról, s így az elmúlt 16 évet az üzleti életben töltötte. Jelenleg a BlackRock Germany tőkepiaci tanácsadó cég elnöke. A Bild Zeitung azt írta, hogy sok férfi "végezte Merkel politikai temetőjében a kancellária háta mögött", ő az első, aki úgy tűnik, feltámadhat közülük.

Nem olyan egyszerű

A szakértők egy része élénk versenyt vár az egymással szemben álló ideológiai álláspontok között, ám a jelöltek talán nem olyan eltérőek, amilyeneknek látszanak. Kramp-Karrenbauer nem Merkel klónja. Katolikus, hagyományosan viszonyul az azonos neműek házasságához és támogatja az olyan szociáldemokrata programpontokat, mint a minimálbér fenntartása és a gazdagok nagyobb adóztatása.

Spahn kőkeményen lép fel a bevándorlással szemben, ugyanakkor homoszexuális, tavaly házasodott össze partnerével és az egészségügyi tárca élén centrista irányvonalat visz. Merz a közgazdasági liberalizmus képviselője jó kapcsolatokkal az üzleti szféra felső köreiben, ami a párt egy részét elidegenítheti tőle.

Mi fog dönteni?

Így aztán az ideológiai különbségek elmosódnak a jelöltek között - nem meglepő, hogy a CDU-n belül kevesen számítanak ideológiai háborúra az elnökválasztási kampányban. Az új vezetőnek egyesítenie kell a párt különböző (szociális, liberális, konzervatív) irányzatait - hívja fel a figyelmet Philipp Amthor CDU-s parlamenti képviselő. Szerinte mindenképpen el kellene kerülni a "késhegyig menő" harcot a frakciók között.

A lényeget azonban Jürgen Falter, a Mainzi Egyetem professzora foglalja össze. Amikor a decemberi szavazás megkezdődik, a szellemi megosztottság keveset fog számítani. A CDU nem egy ideológiai mozgalom, mint a szociáldemokrata SPD, amelyben ideológiai irányzatok, frakciók harcolnak egymással szemben.

Ebben a pártban a küldöttek azt fogják keresni, melyik pártelnökjelölt lehet képes irányítani a pártot, majd erre alapozva később Németországot. Azt az embert akarják a párt élén látni, aki megnyerheti a választásokat, és az ország kancellárja lehet.