Emmanuel Macron gyalog járta be Biarritz városát, amely a napokban helyet adott a világ legfejlettebb országai (G7) csúcstalálkozójának. A francia államfők lazaságára jellemzően hagyta, hogy a kisváros lakói szelfiket készítsenek vele és köszönetet mondott nekik azért, hogy elviselik az értekezlettel járó felfordulást a nyaralószezon közepén. A Franciaország Atlanti-óceáni üdülőkörzetében lévő település azonban nem a G7 csúcsának helyszíneként vált érdekessé a politikai szakértők szemében, hanem Macron viselkedése miatt - vezeti fel a francia elnök új külpolitikai szerepvállalását elemző cikkét a Financial Times (FT).

Macron a séta után betért a városházára, ahol titkos találkozója volt Javad Zarif iráni külügyminiszterrel. Ezt a beszélgetést vagy egy hónappal korábban kezdték előkészíteni, részeként annak a külpolitikai törekvésnek, hogy enyhítsék az Egyesült Államok és Irán között a Perzsa-öböl térségében kialakult feszültséget, és rábírják a feleket a tárgyalásra. (Donald Trump amerikai elnök felmondta az iráni atomprogram leállítását célzó, 2015-ben kötött héthatalmi megállapodást, mert úgy véli, hogy Teherán fegyverkezésének is gátat kell szabni. A felújított amerikai szankciók a minimálisra korlátoztak a perzsa ország olajkivitelét, ami Iránban gazdasági válságot, az Öböl térségében pedig katonai feszültséget okoz.)

Kapcsolódó

"Körültekintően akarok cselekedni!"

A beszélgetés után a francia elnök világossá tette, hogy körültekintően akar eljárni a kényes kérdés kezelésében, úgy látja, egyelőre annyit sikerült eddig elérniük közösen, hogy csökkent az idegesség mindkét oldalon, ami feltétele a továbblépésnek. Hasszán Rohani iráni elnök kijelentette, hogy csak akkor ül le tárgyalni Donald Trump amerikai elnökkel, ha az USA visszavonja a szankcióit - ez jól mutatja, mekkora kockázatot vállalt a 41 éves Macron a perzsa állam külügyminiszterének meghívásával a G7-csúcs helyszínére.

Óvatosságára jellemző, ahogy Trumpot kezelte. A tanácskozás kezdete előtt kétórás magánbeszélgetésen készítette fel a várható fejleményekre és a Zafiffal folytatott tanácskozása után azonnal beszámolt annak részleteiről amerikai kollégájának, illetve telefonon beszélt Rohanival. Az FT cikke megállapítja, hogy ugyanilyen szisztematikusan igyekszik brókerkedni az ellenfelek közti feszültség csökkentése érdekében az orosz-ukrán konfliktusban.

Sokat udvarolt

Ha sikerül tető alá hozni Volodimir Zelenszkij ukrán és Vlagyimir Putyin orosz elnök találkozóját, amelyen jelen lenne még Angela Merkel német kancellár és Macron is, az egyértelműen a francia államfő kitartó munkájának eredménye lenne. Heteken át, kitartóan udvarolt a két szemben álló ország vezetőjének, hogy üljenek le a tárgyalóasztal mellé, és a következő hetekben ez meg is történhet.

További sikere a G7-csúcsnak, hogy azzal összekapcsolva találkozott Bruno Le Maire francia és Steven Mnuchin amerikai pénzügyminiszter. A két pénzügyi vezető megállapodott abban, hogy kezdeményezik egy univerzális adó kivetését azokra a technológiai cégekre, amelyeknek több országban van székhelyük, és ezt kihasználva igyekeznek optimalizálni adófizetésüket, magyarán abban az országban fizetik be az adóikat, ahol azok a legalacsonyabbak.

Az új adórendszerre az világ legfejlettebb országait tömörítő OECD tesz javaslatot az év végére. Így elhárult a veszélye annak, hogy az amerikai tech multikra Franciaországban kivetett adót az USA-ban a francia borokra kivetett közteher kövesse, kirobbantva egy kicsi amerikai-francia adóháborút.

Benyomult a résbe

A szakértők egyetértenek abban, hogy Macron energikus külpolitikai fellépése előtt két körülmény nyitott utat. Egyrészt az, hogy ügyel a részletekre, azaz kész aprólékosan kidolgozni és megoldani az egyes feladatokkal járó aprómunkát is. Másrészt szerencséje van: nincs a politikai porondon ellenfele, aki igényt tartana a nyugati világ vezetésére. Trump eleve lemondott erről, Merkel politikai karrierje utolsó éveiben jár, Boris Johnson brit miniszterelnököt teljesen leköti a brexit menedzselése.

Macron nagyszerű játékot játszik - értékelte a francia elnök teljesítményét Ronald Tiersky, a francia politikáról szóló publikációk szerzője. Egyértelműen ő az egyetlen vezetője Franciaországnak, és láthatóan ereje teljében érzi magát. Diplomáciai offenzívája arra utal, hogy két motivációja lehet. Az egyik, hogy kövesse példaképét, Charles de Gaulle-t, aki nemes, civilizált hatalomként adta el a világnak Franciaországot - igaz, ma ez kiegészül azzal, hogy az ország relatív gyengeségét az EU-s partnerekkel együttműködve kell ellensúlyozni az USA és Kína dominanciája alatt élő világon. A másik, hogy növelje szavazatait a következő választásokon.

A G7-csúcs előtt tartott tévébeszédében elismerte, hogy a találkozón olyan válságokra keresnek válaszokat a résztvevők, amelyek távol vannak a franciáktól. Ugyanakkor, ha a Közel-Kelet lángba borul, az érinteni fogja Franciaországot, akárcsak az, ha nem sikerül rendezni a líbiai belpolitikai krízist, illetve részben ezzel összefüggésben lecsillapítani a Földközi-tengeri migrációt.

Bejöhet a számítása

Bár a külpolitikai nem szokott jelentős szerepet játszani az egyes államok vezetőinek megválasztásában, Macron számítása bejöhet. Az amerikai vállalatokkal szembeni kemény fellépése jól visszhangzik a francia választóknál. A dél-amerikai Mercosur szabadkereskedelmi övezet államai és az EU között létrejött megállapodás felfüggesztése a francia farmerek egyetértésével találkozhat. (A német vezetéssel együtt azt követően döntöttek így, hogy Brazília, amely a Mercosur tagja, ígérete ellenére nem tesz eleget a gigantikus erdőtűz sújtotta Amazonas őserdejének védelmében.)

Az amazonasi erdőtüzet más szempontból is jól használta ki a francia elnök - hívja fel a figyelmet Francois Heisbourg politológus-stratéga. Ahelyett, hogy haszontalan vitába bonyolódott volna Trumppal a klímaváltozásról (az amerikai elnök szerint a globális felmelegedés kínai hazugság, amely azt a célt szolgálja, hogy az USA minden pénzét a klímakatasztrófa elkerülését szolgáló, költséges beruházásokra fordítsa), a közvetlen veszély elhárítására koncentrálta a G7 erejét. Végül 20 millió dolláros támogatást szavaztak meg a tűzoltásra, amihez még az USA is hozzájárul.

Összességében Macron tehetségesen és szerencsésen indította útjára külpolitikai-külgazdasági kezdeményezéseit a G7-csúcs házigazdájaként - véli Heisbourg. Jobban ment neki a dolog, mint amire a sokat látott szakértő számított. Bár a francia elnök hatékonysága nem lepte meg, nem számított arra, hogy olyan sikereket ér el, amilyeneket elért.