A nagyobbik német kormánypárt, a német CDU kongresszusa előtt arra számítottak a szakértők, hogy a tanácskozás fő témája az lesz, ki legyen a párt, s ezzel a mérsékelt német jobboldal következő kancellárjelöltje, azaz a legkésőbb 2021 őszén visszavonuló Angela Merkel lehetséges utóda. Annegret Kramp-Karrenbauer (AKK) védelmi miniszter, a párt elnöke az elmúlt egy évben - amióta a pozíciót betölti - alig-alig tudta érvényesíteni befolyását pártban. A CDU-t 25-29 százalékon mérik a közvélemény-kutatók, ami kirívóan alacsony, ő maga a népszerűségi listák alján szerepel - kezdi a kongresszus eredményeit elemző cikkét Constanze Steizenmüller politológus professzor a Financial Times (FT) véleményrovatában.
A lipcsei kongresszus előtt nem kevesebb, mint négy kihívó lengette meg a zászlaját, ami azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy a párt rivalizáló klánokra szakad a kancellárjelölt-aspiránsok mögött, és belesüllyed egy végeláthatatlan hatalmi harcba. AKK kilencvenperces nyitóbeszédében egyszerre lépett fel elszánt harcosként és nyugalmat kínáló békéltetőként, ám a lényeget beszéde végére hagyta. Olyan gesztust tett, mintha félrehúzta volna köpenyét, hogy megmutassa: pisztoly van nála. Azt mondta: ha valaki kihívóként akar fellépni vele szemben, az azonnal tegye meg, ott, helyben vagy maradjon veszteg.
Vastaps
Ez bejött. A kihívók vagy hűségesküt tettek neki vagy csendben maradtak, a közönség pedig hét percen át tartó vastapssal jutalmazta mutatványát. Ezzel megnyert egy fontos csatát, de a háborúnak messze nincs még vége - hangsúlyozza az FT cikkírója. Időt nyert magának - akárcsak kihívóinak, hogy felkészüljenek a nagy mérkőzésre, amelyen eldől a politikai jövőjük.
Legfőbb versenytársa Friedrich Merz, aki egy éve veszített vele szemben a pártelnöki székért folytatott versenyben, 2002 óta nem tölt be politikai pozíciót. Az FT publicistája szerint megvan az az ellenszenves tulajdonsága, hogy képes ingázni a lojalitás és háttérből indított személyes támadások között. Ugyanakkor a CDU hagyományos konzervatív, piacpárti tagjainak továbbra is ő az emberük, szemben AKK-val, akit Merkel azért választott utódának, mert hozzá hasonlóan a liberális szociálpolitikát és centrista gazdaságpolitikát vegyíti.
További játékosok
Jens Spahn egészségügyi minisztert, a tavalyi meccs másik vesztesét sokan utálják a pártban pusztán azért, mert kendőzetlen ambícióval hajt a párt és az ország vezetői posztjára. Ennek szellemében Merkel kíméletlen bírálója - ösztönösen keményvonalas politikus. Ugyanakkor sokan díjazzák a 15 milliárd euróval gazdálkodó egészségügyi tárca élén folytatott határozott vezetői munkáját. Ennek köszönhetően viszonylag magasan jegyzik a népszerűségi listákon, ami még bírálóit is elismerésre késztette. Végül, csupán 39 éves, így nem kell sietnie sehova.
Armin Laschet Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke régóta szorgalmazza a CDU és a Zöldek koalícióját az ország vezetésére, ami a követező parlamenti választások után könnyen összejöhet. Ugyanakkor hiába irányítja Németország legnépesebb tartományát, az előbbi két kihívó mögött kullog. Vélhetően részben azért, mert csak távolról kóstolgatja a pártelnök asszonyt, ahelyett hogy tűz alá venné.
Végül a CDU bajor testvérpártja, a CSU elnöke Markus Söder is képbe kerülhet, legalábbis a hadnagyai makacsul próbálják a konzervatív pártszövetség tagjainak figyelmébe ajánlani kancellárjelöltként. A kaméleoni vonások nem idegenek tőle: az egy évvel ezelőtt tartott bajorországi választások előtt keményvonalas jobboldaliként kampányolt, azóta reakciósból reformerré és a bevándorlásellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt nagy ellenfelévé vált. Kérdés, hogy lehet-e belőle kancellárjelölt.
Nehéz feladat
AKK brutális teszt előtt áll. Ahhoz, hogy megőrizze pártelnöki posztját és a CDU kancellárjelöltjévé váljon, két feladatot kell megoldania. Az egyik, hogy hídat kell építenie pártja szekértáborai között, a konzervatívok és a liberálisok, a tradíciók tisztelői és a változások hívei, az üzlet és a munka világa között. A másik, hogy meg kell nyernie a jobboldal szélén lévő kisebb csoportokat, akik az AfD-vel kacérkodnak, és jelentős szavazóbázist szakíthatnak le a mérsékelt jobboldal pártjairól.
Védelmi miniszterként egyelőre csak bukdácsol: rosszul fogadták ötletét, hogy Szíriában német irányítással biztonsági zónát hozzanak létre. A nemzetközi biztonsági konferenciákon bizonytalannak és távolságtartónak látszik, bár a német hadsereg jövőjéről szóló beszédével nemrégiben sikert aratott. Németország alig kezelhető gondokkal és ideges vagy megbízhatatlan külföldi szövetségesekkel néz szembe, amit nem könnyű olyan valakinek kezelni, aki a belpolitikában edződött.
Az FT cikkírója szerinte AKK kemény, megvannak a képességei és az elvei ahhoz, hogy a hatalmi harcot megnyerje. Ellenfelei egyelőre nem tudták bizonyítani, miért lennének jobbak nála. Ugyanakkor nem feledkezhet meg arról, hogy a történelem nem vár senkire: ha nem tud felnőni a rá váró vezetői kihívásokhoz, akkor az ígéretes, de sikertelen politikusok közé kerül.