Németország polgárai szeptember 24-én járulnak az urnákhoz, hogy meghatározzák az ötszázaléknyi szavazatnál többet elérő pártok erősorrendjét a következő parlamentben, és ezzel megválasszák az ország következő kancellárját is - kezdi háttéranyagát a CNBC. Angela Merkel kancellár a jelenlegi népszerűségi indexek alapján negyedszer is nyerhet, így tovább vezetheti az országot.
Van azonban valami, aminek nem örülhet, nevezetesen az, hogy a pártok támogatottsága alapján csökkenni fog a hátországát adó CDU/CSU konzervatív pártszövetség támogatottsága, azaz a jelenleginél messzebb kerül az abszolút többségtől.
A szakértők a számok alapján kétféle koalíciót látnak esélyesnek. A radikális baloldali Baloldal párt, illetve az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak szinte biztosan nem lehetnek tagjai egy Németországot vezető kormánykoalíciónak.
| Konzervatív pártszövetség (CDU/CSU) | 38 |
| Szociáldemokrata Párt (SPD) | 24 |
| Szabaddemokrata Párt (FDP) | 8 |
| Zöldek | 8 |
| Baloldal | 9 |
| Alternatíva Németországnak | 9 |
| Forrás: CNBC | |
Marad vagy nem marad
Az egyik lehetőség, hogy fennmarad a jelenlegi CDU/CSU-SPD nagykoalíció, a másik hogy a CDU/CSU összeáll régi partnerével, az FDP-vel és beveszik a koalícióba a Zöldeket is. Egy ilyen - a pártok színei alapján - Jamaica szövetségnek korábban a pártok élesen eltérő piaci, szociális és emberjogi ideológiája alapján semmi esélye sem volt, ám azzal, hogy a CDU/CSU felkarolta az egyneműek házasságát, megszűnt a Jamaica koalíció legfőbb akadálya.
Erős szabaddemokraták
Az FDP színre lépése azonban megkötheti az újraválasztott kancellár kezét. A korábbi CDU/CSU-FDP koalíciókban az utóbbi párt nem folyt bele az Európa-politikába, ez a konzervatív pártszövetséghez tartozó kancellár és pénzügyminiszter dolga volt. Ha azonban az FDP esetleg a tíz százalékos támogatottságot is elérné a szeptemberi szavazáson, akkor szakértők szerint biztosan igényt tartana a pénzügyminiszteri posztra.
Erre ösztönzik a pártot korábbi rossz tapasztalatai, ugyanis kellő befolyás híján nem tudták érvényesíteni üzletbarát adócsökkentési programjukat. Megjelenésük azzal járna, hogy a német kormány a vállalatoknak kedvezőbb, növekedésbarát gazdaságpolitikát folytatna és visszalépne az uniós együttműködés elmélyítésétől. Az FDP szerint az eurótagállamoknak nagyobb felelősséget kellene vállalniuk a saját ügyeik intézésében.
Erős szociáldemokraták
Akkor sem jár azonban jobban Merkel, ha a Martin Schulz vezette szociáldemokratákkal áll össze. Ez ugyanis nem a jelenlegi langyos nagykoalíció folytatása lenne. Az SPD-ben sokan kifogásolták, hogy a párt túl engedékeny, hallgatag a közös kormányzásban. Schulz kancellárjelöltté választása már válasz volt erre, ugyanis ő sokkal karakteresebb baloldali politikát ígért a pártnak, mint házon belüli ellenfelei.
Ezért az új CDU/CSU-SPD koalíció az európai integrációt elmélyítése irányába tolná a berlini kormányt. Shulz, aki az Európai Parlament elnöki posztját cserélte a pártelnöki székre vissza akarja fogni az EU-ban a német vezető szerepet, amely a görög válság kezelésének kezdetén erősödött fel (lévén messze a német adófizetők adták ehhez a legtöbb pénzt). Az új vezetés enyhíthetne az eddigi merev közös pénzpolitikán, ami fojtogatja a dél-európai eurótagállamokat.
Masszív többség
Jól látszik tehát, hogy mindezektől a kellemetlenségektől a szavazók óvhatják meg Merkelt, amennyiben végül a választáson legalább az abszolút többséghez közeli támogatást adnak pártszövetségének. Ebben az esetben minden bizonnyal Wolfgang Schäuble folytathatná kevéssé szofisztikált pénzügyminiszteri tevékenységét és nem változna az eddigi német Európa-politika.
Schäublét sokat ostorozzák azért, hogy ragaszkodása a merev egyensúlyi költségvetési politikához fékezi a növekedést az eurózónában és korlátozza a munkahelyteremtést a közös európai valutát használó országokban. Ugyanakkor nemrégiben üdvözölte Emmanuel Macron francia államfő javaslatát az eurózóna belső kapcsolatainak szorosabbra fonására és kijelentette, hogy lehetségesnek tartja pénzügyi uniójuk erősítését.