Infláció, államcsődök, Argentína - ezek a fogalmak kéz a kézben járnak. Valószínűleg kevesen vannak, akinek a második legnagyobb dél-amerikai államról ne a gazdasági csőd jutna eszébe, na meg a foci természetesen. Pedig a kiváló adottságokkal rendelkező ország ennél, sokkal, de sokkal többre lenne hivatott. 

Száz évvel ezelőtt korántsem volt ilyen sanyarú helyzetben az argentinok, csak éppen az egymást váltó katonai puccsok, az utólag megszépült emlékű és reneszánszát él "peronizmus" majd a katonai diktatúra hatékonyan megágyaztak az argentin gazdaság hanyatlásának. Egymást követték a hiperinflációk és az államcsődök - hogy utóbbiból mennyi, azt valószínűleg már az argentinok sem számolják. Az IMF-gyámság mondhatni csak a "természetes" velejárója volt a máig tartó folyamatoknak. A kétezres években felcsillant némi reménysugár, majdnem 20 év telt el fizetésképtelenség nélkül, hogy napjainkra megint szoruljon a hurok az argentin gazdaságon. A koronavírus-járvány mondhatni már nem osztott-szorzott, 2020-ra Argentína ismét csődbe került és ebben a helyzetben vergődik azóta is.

Kőkemény argentin mindennapok

És ha valami nem méznyalás Argentínában, az a mindennapok valósága. Az éves infláció az előrejelzések szerint ebben a hónapban eléri a 99%-ot, és az elemzők okkal számítanak arra, hogy egyhamar nem áll meg a pénzromlás robogó vonata.

Persze, ezzel nincsenek egyedül a világban, és volt már rosszabb is: a nemzeti tizenegy, amikor 1990-ben a nyugat-németek ellen elvesztette a döntőt, akkor épp 2000 százalék körüli hiperinflációval küzdött az argentin gazdaság. 

Morális szempontból - tekintettel arra, hogy mit jelent ez minden argentin számára - azt akarjuk, hogy Argentína bajnok legyen. Az argentin emberek megérdemelnek egy kis örömet

 - nyilatkozta még a labdarúgó világbajnokság előtt Kelly Olmos argentin munkaügyi miniszter. Az argentin csapat valóban csodát csinált a torna döntőjében és ha valami most úgy kellett, mint egy falat kenyér akkor ez az. 

Argentína-szerte tömegek szurkoltak nemcsak a televízió képernyője előtt, hanem a bárokban, na és persze az amúgy is pezsgő és bulizós főváros, Buenos Aires óriáskivetítős szurkolói zónáiban. Jobb híján persze, hiszen egy átlag-argentin számára egy elérhetetlen álom már egy külföldi utazás is, nemhogy élőben kövesse a világ legjobb 11-ének bravúrjait egy katari stadionban. Rémtörténetekről lehetett olvasni az elmúlt hetekben arról, hogy fanatikus szurkolók kölcsönöket vettek fel, vagy épp az utolsó vagyontárgyaikat adták el, hogy a lelátókról lássák ahogy Messiék a mennybe mennek. Hogy miből telik visszaútra, azzal - valahol érthető módon - sokan egyáltalán nem is foglalkoztak. 

Ezek a napok most csak az ünnepről szólhatnak Argentínában
Ezek a napok most csak az ünnepről szólhatnak Argentínában
Kép: Reuters, 1

Az argentin emberek eleve egy kicsit más hőfokon égnek, és nagyon kevés pénzből. Még egy magyar ember számára is meglepő lenne - ha eljutna Dél-Amerika egyik legklasszabb, természeti szépségekkel bőven megáldott országába - hogy ott talán még a magyar fizetések is érhetnek valamit. Egy buszjegy 57 forintba kerül, az üzemanyag és az alap-élelmiszerek fele annyiba fáj, mint nálunk, a magyar rezsi 40 százalékát fizetik, jóval olcsóbb az alkohol is, a cigaretta árát pedig ha leírnánk, kórusban sóhajtanának fel a magyar dohányosok. Csak hát az az egyáltalán nem mellékes szempont, hogy ezt egy átlag-argentinnak, havi 400 dollárból, azaz 150 ezer forintból kell kihozni. És tegyük gyorsan hozzá: jelen állás szerint. Ugyanis az infláció év végére simán elérheti a 100 százalékot, az emberek pénzének értéke tehát évről-évre megfeleződik. 

Nyilván arrafelé az számít a szerencse fiának, aki dollármegtakarításokkal rendelkezik. Értelemszerűen a többség nem ilyen. Aki viszont argentin pesóval gazdálkodik, jobb ha azonnal elkölti, más másnapig tartalékolni is nettó veszteségnek számít. Nyáron, a gazdasági miniszter lemondásának hírére tömegek lepték el a boltokat, hogy gyorsan feltöltsék az otthoni készletet. Hiába, rosszak a tapasztalatok... Na meg persze ott van az inflációt tovább turbózó gyakorlatilag mindenkinek kifizetett 50%-os "éves bónusz", aminek első részlete mindig júniusban a másik decemberben érkezik. Ennek is megvan gyorsan mindig a helye: ebből fizetik ki a tartozásokat, ami marad, azt meg váltják át dollárra a nem hivatalos váltóhelyeken, a hivatalossal köszönőviszonyban sem álló, magas árfolyamon. A közöségi médiát ellepő, argentin túlélési módszerekről szóló videók, talán még Bear Grylls-nek, az ismert brit televíziós kalandornak is feladják a leckét, aki különleges helyszíneken dacolt már a természet törvényeivel. 

Közben az argentin, balközép, peronista kormány népszerűségének zuhanásával küzd és egyre hevesebb tüntetésekkel kell szembenéznie. Egyfajta hangulatjavításként és a növekvő infláció kezeléseként bevezették az árszabályozást: 1500 termék árát fagyasztották be. Az élelmiszerektől és az italoktól a tisztítószerekig terjed a skála és azt is meghatározzák, hogy havonta legfeljebb hány százalékkal emelkedhet az áruk. Ennek pedig az evidens - és valahonnan ismerős  - következménye lett a még nagyobb hiány, valamint a megállíthatatlan áremelkedés. 

Mañana es mañana

A fent idézett argentin munkaügyi miniszter kissé áthallásos párhuzamot vont Argentína első, 1978- as VB-sikerével, amikor az országot katonai diktatúra irányította.

„Diktatúrában éltünk, üldöztek minket, nem tudtuk, mit hoz a holnap, de Argentína bajnok lett, és kimentünk az utcára ünnepelni” – emlékezett vissza.

Aztán visszatértünk a valóságba, ami könyörtelen volt

- tette hozzá.

Egy novemberi közvéleménykutatásban az argentinok több mint háromnegyede azt mondta, hogy az ország világbajnokságon elért sorsa hatással lesz az emberek moráljára. Hogy mit hoz majd a holnap Argentínában, és a 10 hónap múlva esedékes elnökválasztást miként befolyásolja majd a vasárnapi foci-ünnep az még erősen a kávézaccból jóslás kategóriája. Azonban ahogy Ariel Scher író, futball-szakértő nyilatkozta az AFP-nek - az öröm múlandó és nem szűnteti meg az emberi lét többi problémáját. A futball ereje abban rejlik, hogy "lehetőséget ad egy olyan boldogságra, amely egyszerre mulandó és örökkévaló" - fűzte még hozzá Scher. Egy szó, mint száz: a holnap tényleg holnapot jelent a világnak ezen a féltekéjén - de inkább holnaputánt. Ilyen VB-siker után majd akkor ráérnek a gazdasági bajokon keseregni. Az argentinok ehhez már hozzászoktak.