Vlagyimir Putyin orosz államfő az elmúlt néhány évben jelentős külpolitikai sikereket mondhat magának. Megerősítette Oroszország befolyását Szíriában és Ukrajnában, amivel drámaian javított az orosz politika világpolitika pozícióin. Sok nyugati politikus és elemző ennek alapján úgy véli, Putyin gyenge helyzetből indulva taktikusból stratégává tudott emelkedni - kezdi cikkét a Bloombergen Machael Dempsey hírszerzési szakértő.

A diplomáciai sikerek, a területszerzés a Krím félsziget bekebelezésével, illetve Ukrajna keleti részének leválasztásával és Oroszország nemzetközi szerepének megerősödése otthon is hozott Putyin konyhájára. A közvélemény-kutatások szerint az oroszok közel 90 százaléka elégedett az államfő külügyi tevékenységével. A nagy kérdés azonban az, hogy a sikereket milyen áron érték el.

Kapcsolódó

Szíria

Kétségtelen, hogy az orosz hadsereg 2015 szeptemberében kezdődött szíriai beavatkozása megmentette az Oroszországgal szövetséges Aszad-rezsimet, amely a katonai vereség szélén állt. Emellett megágyazott az orosz hadsereg hosszú távú jelenlétének a térségben és garantálta, hogy Moszkva nélkül nem lehet tető alá hozni a szíriai rendezést.

Ugyanakkor az országban továbbra is számos többezres vagy tízezres létszámú Oroszországgal ellenséges katonai milícia tevékenykedik, amelyek soha nem fogják elfogadni Aszad uralmát. Emellett az oroszok a síita vezetés támogatásával magukra haragították a térség összes szunnita muszlim többségű államát.

A legnagyobb hibát azonban Aleppo civileket nem kímélő bombázásával követték el, amivel a bosszúszomjas terroristák térkén célkeresztet rajzoltak Oroszországra. Végül, de nem utolsósorban, amíg Aszad regnál, a rezsimet az oroszoknak kell pénzelniük, mert a nemzetközi közösség egy fillérrel sem fogja támogatni a véres kezű vezető uralma alatt lévő országot.

Ukrajna

Putyin villámgyorsan reagálta le a 2013-2014-es ukrán válságot, amelyben lázadás távolította el a hatalomból az oroszbarát Viktor Janukovics államfőt. Trükkös beavatkozással - rangjelzés nélküli katonák beküldésével - bekebelezte a Krímet, az oroszbarát szeparatisták titkos katonai támogatásával leválasztotta az országról a keleti Dombasz régiót, Ukrajna ipari központját.

A kérdés megint az: milyen áron. Az ukránok megutálták az oroszokat. Míg 2010-ben 95 százalékuknak volt jó véleményükről a szomszédról, addig manapság már csupán 40 százalék körül alakul ez az arány - mármint ez átlag, ami azt jelenti, hogy Nyugat-Ukrajnában sokkal kisebb lehet az oroszbarátnak mondható lakosok aránya.

Moszkva térnyerése riadóztatta a NATO-t, amely megerősítette kelet-közép-európai jelenlétét, azaz pont az történt, ami nagyon nem tetszik az oroszoknak. Végül az USA és az EU kemény gazdasági szankciókkal sújtotta Oroszországot, ami - az olajár csökkenésével párosulva - elmosta a GDP-növekedését. Idén ugyan már újra plusz 1,5 százalék várható, ám ez aligha kompenzálja az elmúlt évek zsugorodását.

Választások

Végül a Kreml harmadik nagy csapása a nyugatra az ottani választások befolyásolása az internetes média manipulálásával. Senki sem kételkedik például abban, hogy ennek szerepe lehetett az USA elnökválasztásának végeredményére is, ám ezért is drágán fizettek az oroszok. Moszkva és a Nyugat viszonya annyira megromlott, hogy ma már olyan elemi közös ügyekben sincs zökkenőmentes együttműködés a felek között, mint a terrorizmus elleni harc.

Mit hozott?

Szíria és Ukrajna ügyében Putyinnak sikerült megőriznie és erősítenie az orosz befolyást. Emellett az előbbi ország kapcsán új dimenziót adott az orosz-török kapcsolatoknak. Ennek eredménye, hogy a török hadsereg orosz légvédelmi fegyvereket vásárolhat. Ha Putyin el tudja távolítani Törökországot a NATO-tól, amelynek 65 éve tagja, azt stratégiai sikerként könyvelheti el.

A nyugati országok választásának manipulálásával gyengítette az emberek demokráciába vezetett bizalmát, kétségeket ébresztett azzal kapocslatban, hogy a szabad választások fair eredményt hoznak. Ezzel ismét csak tett egy lépést az orosz politika egyik fontos céljának elérése felé.

Mit vitt?

Eközben azonban felerősítette a Nyugat bizalmatlanságát Oroszországgal szemben, felélesztette a korábbi félelmeket, súlyosan károsította a kereskedelmet, a tudományos és technológiai együttműködést, ami kulcsfontosságú az orosz gazdaság fejlődéséhez. Összességében miközben külpolitikai stratégiájának haszna már elkönyvelhető, a költségek csak most kezdenek igazán jelentkezni. Az utóbbiak hosszabb távon az orosz közvélemény tudatáig is eljuthatnak és nem fognak örömöt okozni.

A kép forrása: MTI/EPA/AP pool/Alekszandr Zemlianicsenko