Milyen valójában a gyémántbiznisz?

A 100 leggazdagabb 2015 című, Napi.hu-s kiadvány cikke.

Mióta világ a világ, az emberek rajonganak a csillogó kövekért, amelyek között különleges státusa van a gyémántnak. A legendás Koh-i-Noor, amely ma is a londoni Towerben található, 1847-ben került Viktória királynő koronaékszerei közé. Az Orloff gyémántot, amit még az 1700-as években egy francia dezertőr lopott ki egy Visnu-szobor szemgödréből a srirangami templomban, később pedig Grigori Orloff gróf Nagy Katalin cárnőnek ajándékozott, Moszkvában őrzik.
Ma már korántsem csupán a politikai-gazdasági elit számára elérhetők ezek a különleges kövek.

Hozzáértés nélkül veszélyes

A gyémánt nem csupán státusszimbólum, hanem időtálló érték, amely jókora hozammal, biztonságosan őrzi a befektetett összeget. Ékszerbe foglalva ráadásul akár mindennapi használatra is alkalmas − gondolhatnánk. Ez azonban korántsem ilyen egyszerű. Számos meglepetéssel számolhat, aki óvatlanul lép a gyémántpiacra befektetési céllal. Érdemes először elmélyedni a certifikátok, a karimaérdesség, a zárványok, a fazetták világában, és feltérképezni a − szakember nélkül csak nehezen feltérképezhető − árakat.

Bár a gyémántbefektetés előnye, hogy még az igen nagy értékű kövek is elférnek kis helyen − például egy otthoni széfben −, nehezen sérülnek, és az elmúlt évek statisztikái alapján az árak folyamatosan emelkednek, a gyémántvásárlás laikusoknak, szakértő segítsége nélkül, kockázatos lépés.

A gyémántok értékét több tucat tényező együttesen határozza meg. Számít a karátban mért súly (egy karát 0,2 gramm), a tisztaság, ami azt mutatja meg, mennyi zárvány található a kőben és a szín is. Minél fehérebb a kő, annál nagyobb az esély rá, hogy később könnyen és jó áron eladható. Esztétikailag is fontos szempont a csiszolás − legismertebb fajtája a briliáns csiszolás, amelynek Modern típusa (M1) csaknem száz százalékban veri vissza a beeső fényt. A gyémántok jellemzőit a szakértők betűkkel és számokkal írják le. Annak, hogy melyik, mit jelent pontosan, szakkönyvekben érdemes utánanézni. A bevizsgálók által kibocsátott certifikát, azaz tanúsítvány ezeket az adatokat is tartalmazza.

E nélkül kockázatos vállalkozás nagy értékű követ vásárolni, hiszen a gyanútlan vevőre akár véres eredetű vagy szintetikus úton előállított gyémántot is rásózhatnak. A véres jelző nem a kő színére, hanem származásának és eladásának körülményeire utal. Elsősorban Afrikában fordul elő, hogy a háború sújtotta országokban a felkelők gyémántbányákat foglalnak el, hogy fegyvereiket a kövek eladásából finanszírozzák. A világpiacra így kijutó drágaköveket nevezik véres gyémántnak. Ezek kereskedelme már csupán a teljes piac két-három százalékát teszi ki, ami részben az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) által létrehozott Kimberley-egyezménynek köszönhető, amely a kitermelő országok közreműködésével 2003 óta igyekszik ellenőrizni a gyémántok származási helyét.

Szoros árfogás

Az arannyal, ezüsttel vagy más tőzsdén kereskedett áruval ellentétben a gyémántnak sem árfolyama, sem azonnali piaca nincs. A vételi és az eladási árak jelentősen eltérhetnek egymástól, az aukciókon pedig a beadók akár 30 százalékot is veszíthetnek.

A világ gyémántkereskedelmét mindössze néhány cég befolyásolja például a kínálat visszafogásával. Az árakat évente szabályozzák a kitermeléstől, a kövek minőségétől és a kereslettől függően. A legismertebb a De Beers-csoport, amely a többi között egy olyan kampánnyal lendítette fel a piacot, ami arra ösztönözte a házasulandókat az Egyesült Államokban, hogy az eljegyzési gyűrűkbe mindenképpen tetessenek gyémántot. A piac másik fontos szereplője az orosz Alrosza, de az utóbbi két évtizedben felfutottak az ausztrál gyémántbányák is.

Az internetnek köszönhetően ma már könnyebb hozzájutni az árakkal kapcsolatos információkhoz. Egy New York-i kereskedő − ma már a gyémántpiac egyik üdvöskéje −, Martin Rapaport volt az, aki először tette közzé a korábban megkötött üzletei alapján kalkulált árakat, a RAPI indexet. Bár ezek kiskereskedői, kínálati árak, jó iránymutatást jelentenek, ha valaki gyémántbefektetésben gondolkodik.

Rapaport azt javasolja mindenkinek, hogy csak a Gemological Institute of America (GIA) vagy az International Gemological Institute (IGI) által kibocsátott tanúsítvánnyal rendelkező, csiszolt gyémántot vásároljon, nézzen utána, hogy később várhatóan mennyiért tudja eladni a követ és kérje ki egy profi becsüs véleményét is. A zöld színű kövek gyaníthatóan véres gyémántok, és biztosítás helyett jobban megéri egy széfre költeni − javasolja a szakember.