A múlt hét fejleményei még egyértelműbbé tették a német álláspontot: nem lehet pénzkibocsátással, azaz oly módon csökkenteni az egyes tagállamok adósságait, hogy az Európai Központi Bank (ECB) elkezdi lényegében korlátlanul vásárolni kötvényeiket.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Berlin a magas kötvényhozamokkal akarja strukturális reformokra kényszeríteni az övezet országait - kezdi helyzetértékelését Chris Tinker, a londoni Libra Investment Services pénzügyi szolgáltató kötvénybefektetési stratégája. E folyamat végeredménye egy a német "teuton imázsra" újraformált Európa lenne.

Kapcsolódó

Európa autokratikus irányítás alá került

Ez az ellentmondást nem tűrő hozzáállás először akkor vált nyilvánvalóvá, amikor néhány héttel ezelőtt, a görög népszavazás lehetőségére reagálva Berlin és Párizs kart karba öltve választás elé állította Athént: vagy elfogadja az európai válságkezelést, vagy kilép az eurózónából.

Ezzel bizonyították, hogy nem riadnak vissza a déli eurótagországok problémáinak autokratikus kezelésétől. A múlt héten már a francia és a német vezetés között robban ki vita arról, hogy az ECB növelje-e az eurózónás kötvények vásárlását, megfékezve ezzel azok elszálló hozamait. A német elutasítás ezzel szemben most sem enyhült, annak ellenére sem, hogy egyelőre nincs más nemzetközi szervezet, amely megfékezhetné az európai válság terjedését.

Nem adósságválság az adósságválság

Tinker szerint a jelenlegi válság voltaképpen nem adósságválság, hanem valutaválság, amelynek oka a dél-európai országok gyenge versenyképessége. Emiatt a befektetőknek immáron nincs okuk arra, hogy a német kötvényeken kívül megtartsák más eurózónatagok állampapírjait is, és ez a hozzáállás fokozatosan átterjed a részvénypiacokra is.

Erre a helyzetre egyetlen megoldást lát az elemző: az euró leértékelését, ami azonban nem képzelhető el úgy, hogy Németország is tagja marad az övezetnek. A német gazdaság nem szorul rá az ECB vagy az EU segítségére, tehát nem omlana össze, ha vissza kellene térnie a jó öreg márkához.

Mindenki jól járna

Berlin távozása után az euró azonnal leértékelődne, aminek nem örülnének a német exportcégek, de a maradék eurózóna többsége jól járna, mivel az olcsóbb deviza segítségével felpörgethetné növekedését és csökkenthetné adósságát. A hozamok magasak lennének a 2010-es szinthez képest, de mivel a legtöbb tagországban már így is az euró bevezetése előtti szinten vannak, ez nem lenne nagy áldozat.

Tinker szerint ezzel a megoldással Európában ismét a demokratikus döntéshozatal kerülhetne túlsúlyba. A németek kiszállásának ötlete ugyan meredeknek tűnhet, de enyhén szólva az sem magától értetődő, hogy az ECB és az EU technokratái átszabják az ír, az olasz, a görög és a spanyol gazdaságot és az IMF is mélyen belefolyt a válság kezelésébe.