Szokatlan jelenség szemtanúi lehetünk az utóbbi időszakban az amerikai munkaerőpiacon. A munkavállalók erőfölénybe kerültek munkaadókkal szemben – írja a Quartz hírportál. A koronavírus-járvány okozta gazdasági kilábalás eléggé furcsának bizonyul, mivel hatást gyakorolnak rá a kormányzati és jegybanki ösztönzőcsomagok, illetve megváltozott az emberek gondolkodása arról, hogyan végezhetik napi munkájukat. Az eredmény egy egyszerre laza és feszes munkaerőpiac.

Ami az utóbbit illeti az amerikai vállalatok azzal a váratlan fejleménnyel kerültek szembe, hogy az elmúlt két évtizedben nem látott arányban mondanak fel a munkavállalóik. Ez a jelenség a közgazdaságtan tankönyvei szerint a gazdasági ciklusok csúcsán szokott bekövetkezni, amikor a lendületben lévő vállalatok sok állást hirdetnek. Ehelyett most a fellendülés közepén tapasztalhatjuk a nagy állásváltoztatási kedvet. Ez arra utal, hogy az alkalmazottak biztosak benne, hogy ha kilépnek, találnak az eddiginél jobban fizetett állást.

Kapcsolódó

Ha azonban ez így van, akkor miért nem csökken a régóta állást keresők száma, vagy miért nem foglalják el ezeket az állásokat a munkaképes korú inaktívak? A legegyszerűbb magyarázat az, hogy a gazdaság fellendülése időigényes. Miközben a foglalkoztatók készek fogadni az új embereket – a statisztikai adatok szerint minden minden álláskeresővel szemben áll egy betölthető állás –, valami akadályozza, a munkák elvállalását. Például az, hogy valakit még nem oltottak be, vagy a cég egyelőre még a járvány alatt alkalmazott kisebb kapacitásával működik, vagy hogy nem nyitottak meg ki napközik stb.

Kiváró munkavállalók

Sok közgazdász szerint a munkaerőpiaci zavarok egyik oka a munkanélküli-segélyen tölthető idő meghosszabbítása. Sokan lehetnek olyanok, akik arra használják ezt, hogy kivárjanak, azaz ne fogadják el a velük szembe jövő első álláslehetőséget, hanem várjanak valami jobbra. Ez főként a nőkre, a kisebbségekhez tartozókra és az alacsony bérért munkát vállalókra. Ez egyébként a gazdaságnak is jót tehet, mert javítja annak esélyét, hogy a megfelelő emberek kerülnek a megfelelő helyre, és így hatékonyabbak lehetnek, mint ha olyan munkát vállaltak volna el, ami nem használja ki felkészültségüket.

A keresleti oldalról a megnyíló gazdaság kínál új munkalehetőséget, nem csupán a járvány alatt lezárt szektorokban, elsősorban a vendéglátásban, hanem a háttérgazdaságban is, például a szárnyaló lakásépítési piac beszállító cégeinél és a feldolgozóiparban. A pandémia alatt sokan úgy mentek nyugdíjba, hogy még nem vettek fel helyettük mást, így most az ő helyeiket is fel kell tölteni. Ez megnyitja a szamárlétrákat, és a munkaadók nem csupán házon belülről válogathatnak, hanem házon kívülről is.

Magasabb igények

A vállalatok emellett ma már a juttatásokban is versenyeznek egymással, mint például hogy kínálnak-e továbbképzési lehetőséget, mert az alkalmazottak igénylik ezeket. A legjellemzőbb változás, hogy sokan rákaptak a távmunkára, és ha a cégük nem óhajtja ezt továbbra is lehetővé tenni nekik, akkor váltanak olyan munkaadóhoz, aki nem bánja, ha home office-ból dolgoznak az alkalmazottai.

A szamárlétrán felfelé lépdelők alatt megnyílik a belépés lehetősége a kezdőknek, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy például a fekete tinédzserek 1972 óta nem dolgoztak korosztályukhoz képest olyan magas arányban, mint most. A fiatalok bekapcsolódása jó hír, kivéve, ha kiderül, hogy hosszabb távon a tanulás helyett választják a munkába állást.