Az Egyesült Királyságban mindenki megőriz valamit az emlékezetében a II. Erzsébet királynő halálát követő tíznapos gyász időszakáról. Lesz akinek a pompa marad meg a fejében, lesz aki az új király, III. Károly szereplésére fog visszaemlékezni és biztosan nagyon sokaknak az uralkodó előtt tiszteletüket tenni akarók hosszú sorai jutnak majd eszükbe erről az időszakról. Robert Shrimsley, a Financial Times belpolitikai szakírója a csendet emelte ki a részletek közül, ami a katedrálisoktól kezdve a futballpályákig mindenütt kísérte hosszabb-rövidebb ideig a királynőt utolsó útján.

Ez a csend szimbolikusnak tekinthető. A monarchiát elutasítók akár irritálónak is érezhették a királyság jelképeinek mindent elöntő áradását a médiában és néhai gyarmatokról származókat aggaszthatta, hogy a felerősödő patrióta érzések háttérbe szorítják az igényt, hogy emlékezzünk azokra a sérelmekre, amelyek az elődeiket érték a brit birodalomban. Ezzel együtt a több mint 70 éven át uralkodó királynő halálát követő szomorúság és visszatekintés a hordozott egy alapvető üzenetet, ami a személyiségében rejlett: viselkedhetnénk a közéletben, a politikában kulturáltabban is.

Az élet megy tovább

A temetés napját követően a britek élete visszatért a korábbi kerékvágásba. Az utca emberének szóló show véget ért, ám a következő hónapokban lassan meg fognak jelenni a változás első jelei. A bankjegyek és az érmék a királynő arcképe helyett a királyéval jelennek majd meg, a himnusz kissé másként fog szólni, az új útlevelekben a Her helyett His Britannic Majesty szerepel majd. És a politikai életbe is visszatérhet a túl szenvedélyes csatározás.

Liz Truss miniszterelnök új kormányát még indulása előtt háttérbe szorította két hétre a királynő halála, visszafogva a lendületét és néhány napra csökkentve az időt a nagy pártok minden év őszén megtartott kongresszusai előtt. A kormányzati ciklus második felében vagyunk, ha egyáltalán beszélhetünk még olyanról, hogy két választás közti időszak a folyamatos választási kampány helyett, ami arra ösztönzi a pártokat, hogy erősítsék jelenlétüket az emberek életében.

Kép: AFP

A kormánypárt a közvélemény-kutatások szerint hátrányban van az ellenzékkel szemben, miközben az élén egy frissen megválasztott pártelnök-miniszterelnök áll, akit szorít az idő, hogy megmutassa mire képes az ország élén. A kampányban újra előkerülnek az éles problémák, az ország szent tehene, az állami egészségügyi szolgáltatás (NHS) örökzöld problémái, a vasúti sztrájkok okai és a szinte megoldhatatlannak látszó megélhetési válság.

Háború és béke

A politika lényege, hogy különböző vélemények, megoldási javaslatok ütközése, amibe beletartozik a monarchia jövővel kapcsolatos vita is. A nehéz gazdasági helyzetben az ütközések is élesebbek, ám a gyász tíz napja talán hordozott egy komoly figyelmeztetést is a politikusoknak, az ország vezetőinek. Az Egyesült Királyság nem az az ország, amely még több megosztottságot, még több radikális változást, még több olyan konfliktust akar, amelyekben a társadalom csoportjai egymás ellen fordulnak.

Az elmúlt 15 év politikai és gazdasági sokjai, a brexit okozta fájdalmak és az egyre sértegetőbbé, intoleránsabbá váló politikai közbeszéd után az a kép alakult a brit társadalomról, hogy legendás nyugalma helyét átvette a düh. A gyász időszaka mintha azt mutatta volna, hogy az emberek várták a lehetőséget, hogy a vele járó ceremónia felkeltse bennük az egység, a méltóság iráni vágyat. Lehetőséget adott arra, hogy ezt kifejezzék . Nagyon sok ember jelezte, hogy büszke akar lenni nemzetére.

Kép: AFP

Kevesebb indulat, több méltóság

Ez arra inti a politikusokat, hogy viselkedésük esélyt adjon ennek megjelenítésére. Boris Johnson, az előző miniszterelnök azzal nyerte meg nagy fölénnyel a 2019. végi parlamenti választásokat, hogy megígérte: az új kormány három és fél éves huzavona után lezárja a brexit folyamatát. Ez részben a konkrét közjogi folyamat befejezését jelentette, részben a végeláthatatlan politikai harc végét ígérte. Ennek szerepe lehetett Johnson sikerében.

A brit üzleti lap szakírója szerint olyan politikusnak van esélye a sikerre a szigetországban, aki képes lesz elhitetni a választókkal, hogy hatalomra emelésével vagy hatalmon tartásával visszahozhat valamit a tíznapos gyász alatt érzett nemzeti büszkeségükből. Aki el tudja hitetni, hogy az nemzetre, amelynek kormánya az élére áll, kevésebb indulatot és több méltóság vár.