Először fordul elő az elmúlt bő öt évben, ami a 2016. június végi brit függetlenségi népszavazás óta eltelt, hogy az EU és az Egyesült Királyság az időnként elhangzó odamondogatás mögött a háttérben mintha a konfliktusok lecsöndesítésén, a brexit okozta károk enyhítésén dolgozna – véli Chris Giles, a Financial Times publicistája. A várható károk enyhítése persze nem hozza helyre azt, amit mostanáig sikerült elrontani, leginkább a font gyengülését, ami drágítja az importot, és az International Economic Review szerint majdnem három százalékot lefaragott a britek életszínvonalából.

Az EU bizony bevezette a szigorú határellenőrzést, amire a közgazdászok figyelmeztettek, miközben a brexiterek arról beszéltek, hogy ez nem érdeke a kontinens vállalatainak. Bár a kereskedelmi adatokat erőteljesen torzítja a járványból fakadó gazdasági válság, az látszik, hogy az Egyesült Királyság exportja az EU-ba a három évvel ezelőttihez képest folyamatosan csökken. Az import még gyorsabban zsugorodik. Ennyit a brexiterek feltételezéséről, hogy az európai vállalatoknak olyan fontos a szigetországi kivitelük, hogy nem fogják hagyni visszaesni azt.

Kapcsolódó

Miután azonban az átlag britnek azért annyit nem ér a brexit, hogy emiatt többet fizessen a kedvenc importtermékeiért, London elkezdte halogatni az uniós kilépéssel együtt járó intézkedéseket. Hat hónappal ezelőtt elhalasztották a teljes határellenőrzés bevezetését, amit most meghosszabbítottak 2022 nyaráig, elkerülve, hogy az azzal járó papírmunka növelje a szállítási időt és a költségeket. Na, ja, szigetország lakóinak életszínvonalát nem azzal lehet javítani, hogy „visszaveszik az ellenőrzést” az ország határai felett, ahogy a brexitreferendumon ígérték, hanem úgy, hogy addig halogatják ezt, ameddig csak lehet.

Engedmények

További engedmény, hogy a vállalatoknak megengedték az EU-s „CE” biztonsági jelzések használatát az árukon további egy évig az „UKCA” kód bevezetése helyett. Utóbbi egyébként teljesen feleslegesen kettőzi meg ezt a rendszert. Minél tovább így marad ez, annál jobban járnak a brit vállalatok és fogyasztók. A kormány burkoltan mintha belátná, hogy a gazdaságnak az a legjobb, ha felvizezik a brexitet.

Szerencsére a kárelhárítás kölcsönös. A londoni kormány ugyan meghatározatlan ideig elhalasztotta az úgynevezett északír protokoll bevezetését, azaz azt, hogy az EU megbízásából elvégezze a Nagy-Britanniából Észak-Írországba tartó export vámellenőrzését, miután az utóbbi ország az EU egységes piacán maradt, ám Brüsszel hangos asztalcsapkodás helyett ezt most csendben lenyelte. Úgy gondolják, hogy amíg nincs bizonyíték arra, hogy ezen a nyitott határon át tömegesen áramlik az illegális áru Észak-Írországba, és onnan tovább a kontinensre, addig elviselhető ez a „törvényen kívüli” állapot, azaz az erről kötött EU-brit megállapodás semmibe vétele a brit kormány részéről.

Tűzszünet

A háborúkban kötött tűzszünetek az átmeneti erőegyensúlyt tükrözik. Ugyanakkor minél hosszabb ideig állnak fel, annál tartósabbak annak ellenére, hogy papíron csak ideiglenesek. A két Korea között például lassan hetven éve van érvényben – békemegállapodás híján – tűzszünet. A végtelenségig tartó ideiglenes állapotok megszokottak az EU-ban és minél tovább marad felvizezve az a brexit, annál jobb a brit vállalatoknak és fogyasztóknak.

A brexit a költségeivel együtt immáron a veszett fejsze nyele. Támogatóinak meghozta azt, amit vártak tőle, megszerezték a hatalmat, ám a kormányzás felelősséggel jár, és legalábbis lehetőleg törekedni kell arra, hogy az emberek ne éljenek rosszabbul, mint korábban. A londoni kormány és az EU brüsszeli vezetése is mondhatja a magáét a brexitről, ám a háttérben, csendben azzal járnak jól, ha a végtelenségig folytatják az ideiglenes kárelhárítást.