Ez a mechanizmus hatékonyan és arányosan hozzájárul ahhoz, hogy Görögország és Olaszország kezelhesse a 2015 ös migrációs válság következményeit - véli Yves Bot főtanácsnok, aki hét érvet hoz fel e véleményének alátámasztására.

A kiadott közlemény emlékeztet, hogy az Európát 2015 nyarán sújtó migrációs válságra válaszul az uniós tagállamok állam- és kormányfői álatal alkotott Európai Unió Tanácsa elfogadott egy határozatot, hogy a migránsok tömeges beáramlásának kezeléséhez segítséget nyújtson Olaszországnak és Görögországnak. Ez a határozat előírja két év alatt 120 ezer egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személynek e két tagállamból az unió más tagállamaiba való áthelyezését.

Kapcsolódó

A megtámadott határozatot az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése alapján fogadták el, amely úgy rendelkezik, hogy "[h]a egy vagy több tagállam olyan szükséghelyzettel szembesül, amelyet harmadik országok állampolgárainak hirtelen beáramlása jellemez, a Tanács a Bizottság javaslata alapján az érintett tagállam vagy tagállamok érdekében átmeneti intézkedéseket fogadhat el. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően határoz".

Magyarország ellene szavazott

Szlovákia és Magyarország, amely a Cseh Köztársasághoz és Romániához hasonlóan a Tanácsban e határozat elfogadása ellen szavazott, azt kéri, hogy az Európai Bíróság semmisítse meg ezt a határozatot. Ebben a kérelemben arra hivatkozik, hogy

  • a határozat elfogadása olyan hibákon alapul, amelyek eljárási jellegűek vagy nem megfelelő jogalap megválasztásához kapcsolódnak,
  • másrészt pedig arra, hogy a határozat nem alkalmas a migrációs válságra való reagálásra és e tekintetben nem is szükséges.

A Bíróság előtti eljárás során Lengyelország Szlovákia és Magyarország mellett, míg Belgium, Németország, Görögország, Franciaország, Olaszország, Luxemburg, Svédország és az Európai Bizottság a Tanács támogatása miatt avatkozott be.

Ezért kellne elutasítani a keresetet

A szerdán ismertetett indítványában Yves Bot főtanácsnok azt javasolja, hogy az Európai Bíróság utasítsa el a Szlovákia és Magyarország által előterjesztett kereseteket.
Először is, a főtanácsnok úgy véli, ez a határozat az EUMSZ 78. cikk (3) bekezdése alapján elfogadott nem jogalkotási aktusnak minősül, továbbá az említett jogszabály felhatalmazást biztosít olyan intézkedések elfogadására, amelyek az egyértelműen azonosított szükséghelyzetre való reagálás érdekében a menekültügyi tárgyú jogalkotási aktusoktól ideiglenesen és konkrét pontokban eltérnek. A főtanácsnok hangsúlyozza, hogy ez a rendelkezés lehetővé teszi a Tanács számára a migrációs válság kezeléséhez általa szükségesnek vélt valamennyi átmeneti intézkedés elfogadását.

Ezen túlmenően a főtanácsnok megállapítja, hogy ezek a pontos és ideiglenes eltérések nem azonosíthatók a menekültügyi uniós jogalkotási aktusokban szereplő érdemi szabályok tartós módosításával, így a megtámadott határozat elfogadása nem minősül jogalkotási eljárás megkerülésének.

Tehát, mivel ez a határozat nem jogalkotási aktusnak minősül, elfogadására nem vonatkoznak a nemzeti parlamentek részvételével összefüggő követelmények (ezek a követelmények ugyanis csak a jogalkotási aktusokra alkalmazandók) - emeli ki a főtanácsnok.

Másodszor a főtanácsnok megállapítja, hogy az érintett határozat időbeli hatálya (nevezetesen 2015. szeptember 25-től 2017. szeptember 26-ig) pontosan behatárolt, így a határozat átmeneti jellege nem vitatható.

Harmadszor a főtanácsnok kiemeli, hogy az Európai Tanács 2015. június 25-26-i következtetéseivel, amelyek szerint a tagállamoknak "konszenzus útján" kell dönteniük az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyek elosztásáról "a tagállamok sajátos helyzetének figyelembevételével", nem ellentétes az, hogy a Tanács elfogadja a megtámadott határozatot. Ezek a következtetések ugyanis az áthelyezés egy másik projektjéhez kapcsolódnak, amelynek célja az, hogy a migránsok 2014-ben és 2015 első hónapjaiban megállapított beáramlására válaszul 40 ezer személy kerüljön a tagállamok között elosztásra.

Negyedszer a főtanácsnok elutasítja azt az érvet, miszerint a Tanácsnak újabb konzultációt kellett volna folytatnia az Európai Parlamenttel, mivel a Tanács az Európai Bizottság eredeti határozatra irányuló javaslatát lényegesen módosította azzal, hogy többek között figyelembe vette Magyarország azzal kapcsolatban kinyilvánított akaratát, hogy ne szerepeljen az áthelyezési mechanizmus kedvezményezett tagállamai között, valamint azzal, hogy ezt az országot áthelyezési céltagállamként minősítette. E tekintetben a főtanácsnok úgy véli, hogy mivel ezek a módosítások nem érintik a mechanizmus alapvető jellemzőit, az Európai Parlamenttel folytatott újabb hivatalos konzultáció nem volt szükséges.

Ötödször a főtanácsnok megállapítja, hogy az Európai Tanács e kérdésben nem volt köteles egyhangú szavazásra, mivel az Európai Bizottság nem ellenezte ezeket a módosításokat.

Hatodszor a főtanácsnok álláspontja szerint a megtámadott határozat automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy könnyítsenek a 2015 nyarán bekövetkezett migrációs válságot követően a görög és olasz menekültügyi rendszerekre nehezedő jelentős nyomáson, és ezért alkalmas az általa követett célkitűzés elérésére.

Ebben az összefüggésben az e határozatban előírt intézkedések nem megfelelő hatékonysága nem kérdőjelezi meg a határozat alkalmasságát az általa követett célkitűzés elérésére, mivel e határozatot a meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi helyzet alapján kell megítélni, nem pedig a hatékonysági fokára vonatkozó visszamenőleges megfontolások tükrében.

Továbbá a főtanácsnok hangsúlyozza, hogy ezt a nem megfelelő hatékonyságot olyan tényezők összessége magyarázza, mint egyebek mellett az, hogy a megtámadott határozatot egyes tagállamok (közöttük Magyarország és Szlovákia) részlegesen vagy teljes mértékben nem hajtják végre, ami ellentétes a szolidaritással és a terhek igazságos megosztásával kapcsolatos azon kötelezettséggel, amely a tagállamokra a menekültügyi politika területén vonatkozik.

Hetedszer a főtanácsnok kiemeli, hogy a fent hivatkozott kötelezettség lehetővé teszi a Tanács számára az egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló személyek tagállamok közötti kötelező elosztását érintő átmeneti intézkedés elfogadását, így az ilyen intézkedés nem tekinthető úgy, hogy az nyilvánvalóan meghaladja azt, ami a migrációs válságra való hatékony válasz adásához szükséges.

Ez csak egy vélemény

Az Euópai Bíróság közleményében felhívja a figyelemt, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti az Európai Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a bíróság elé. A bíróság bírái most kezdik meg a tanácskozást a jelen ügyben, az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.