A világ veszélyesebb hely lett, mint néhány nappal ezelőtt volt pusztán azért, mert a világ hét legfejlettebb országának vezetője megtartotta idei csúcstalálkozóját - értékelik a Bloomberg szerkesztői a G7 augusztus utolsó hétvégéjén tartott értekezletét. Bár ezek a csúcsok ritkán hoznak értékelhető eredményt, korábban legalább azt el lehetett mondani róluk, hogy nem rontottak a világ állapotán. A franciaországi Biarritzban tartott megbeszélés azonban kivétel volt ez alól.

A világgazdaság egyre aggasztóbb válságjeleket mutat, a környezetvédelmi kihívások egyre nyilvánvalóbbak és a biztonsági kockázatok egyre erősebbek. Mindennek arra kellett volna ösztönöznie a nagy tekintélyű politikusokat, hogy világos jelzéseket adjanak azzal kapcsolatban, mit kellene tenni mindezen súlyos bajok enyhítése érdekében. Ehelyett a találkozó csak fokozta bizonytalanságot. Ezért egyértelműen Donald Trumpot, az Egyesült Államok elnökét terheli a felelősség - vélik a Bloomberg szerkesztői.

Kapcsolódó

A káosz mint vezetési módszer

Szerintük Trump a káoszt tette kormányzása módszerévé és leépítette az USA vezető szerepét a világ ügyeinek menedzselésében, amelyet minden modern kori elődje igyekezett fenntartani - nem mellesleg elsősorban Amerika hasznára. A csúcstalálkozó egyetlen állandó jellemzője a zűrzavar volt. Trump azzal adta meg az alaphangját ennek, hogy újságíróknak azt mondta: átgondolja még egyszer ezt a kereskedelmi háború dolgot. Nem sokkal ezután az egyik embere "pontosította" főnökét: mint mondta valójában arra gondolt, hogy még keményebb vámokkal kellene sújtania Kínát.

Azt hiszem, a kormányok, amelyek vezetői jelen vannak a G7 értekezletén tiszteletben tartják a kereskedelmi háborút - folytatta az USA elnöke vasárnap, amivel kapcsolatban a Bloomberg cikkírói csak egy kérdést tesznek fel: mi mást tehetnének?

Megtehetné, amit nem tehet meg

Egyik twitterüzenetében arról értekezett: egyszerűen elrendelhetné, hogy a nagyszerű amerikai vállalatok azonnal keressenek alternatívát a Kínával való üzletelésre, elsősorban vigyék haza termelésüket az USA-ba. Mivel az elnöknek nincs ilyen lehetősége, újabb "pontosításra" volt szükség. Trump megjegyezte, hogy nemzetbiztonsági vészhelyzetre hivatkozva meg lenne a felhatalmazása a vállalatok utasítására. Magyarán egy csapásra kiüthetné a világ két legnagyobb gazdaságát összehozva egy jó kis globális gazdasági válságot.

Más ügyekben legalább elkerülte az amerikai elnök, hogy rácáfoljon saját magára vagy vitába kerüljön G7-es kollégáival. Ilyen volt például, hogy Oroszországot vissza kellene hívniuk ebbe az elitklubba (G8-cá bővítve azt)? Trumpnak tetszene az ötlet, brit, francia és német kollégájának nem annyira. Abe Sinzo japán miniszterelnök megjegyezte, hogy Észak-Korea legutóbbi rakétatesztje megsérti az ENSZ Biztonsági Tanácsának ezzel kapcsolatos határozatait, mire Trump - aki szeret csúcstalálkozókat tartani Kim Dzsongun észak-koreai diktátorral - csak annyit mondott: a rakéták világában élünk, emberek, akár tetszik, akár nem.

Beszélgetni lehet, de nem kéne

Talán amerikai kollégája inspirációjára a házigazda Emmanuel Macron francia államfő is fokozta a zűrzavart azzal, hogy Biarritzba szervezte találkozóját Javad Zarif iráni külügyminiszterrel. (Zarif csak vele ült egy asztalhoz a jelen lévő csúcsvezetők közül.) Francia tisztviselők azzal magyarázták ezt a húzást, hogy a G7-országok arra kérték a francia elnököt, próbálja előmozdítani a tárgyalásokat Iránnal (miután Trump felrúgta a Teheránnal kötött héthatalmi atomalkut). Trump azt mondta az iráni külügyér feltűnése kapcsán: senkinek sem lehet megtiltani, hogy beszélgessen másokkal... (Bár éppen ez az, ami a legjobban zavarhatja a magamutogatókat.)

A globális gazdaság lendületét veszti - nem kis részben Trump kedvenc kereskedelmi háborúja miatt -, miközben a jegybankok nem tudják ösztönözni a növekedést, mert még nem töltötték fel a kilőtt tárat erre szolgáló fegyvereikben a 2008-2009-es rendkívüli monetáris enyhítés után. (Magyarán például még mindig padlón vannak a kamatok, nincs hová csökkenteni azokat.) A klímaváltozás elleni lépések feltűnően gyengék, a világ biztonsági kockázatait jelentősen növelte a második világháború utáni megállapodások és intézmények, illetve nemzetközi együttműködés aláásása.

Ami igazán figyelemreméltó az az, hogy mindez a hanyatlás az amerikai adminisztráció szándékos politikájának az eredménye. Az idei augusztusi csúcs nem adhatott volna választ ezekre a problémákra - évekre lesz szükség a bajok kezeléséhez egy új amerikai elnök részvételével -, ám hozhatott volna egy kis pihenőt, átmeneti szünetet a helyzet romlásában. Ehelyett a Föld bolygó első számú vezetői még mélyebbre ásták a világot a gödörben, amibe került - írja a Bloomberg szerkesztőségi cikke.