A holland Környezetvédelmi Ügynökség (Planbureau voor de Leefomgeving - PBL) jelentése szerint az oszágban meglévő napelemes kapacitás a következő évtized végére mintegy ötszörösére növekszik majd. A 2030-nál közelebbi, és biztosabb prognózisuk az, hogy a jövő év végéig 5 GW-nyi új napelemes termelőkapacitást illesztenek majd a hálózatba, s így a holland fotovoltaikus rendszer mérete 2020 végére eléri a 9 GW-ot.

A PBL azzal számol, hogy 2023-ra meglesz a 15 gigás limit, 2030-ra pedig - amikorra a tetőfelületek közel egyharmadát napelempanelek borítják majd - további 12 GW rendszerbe épülésével, közelítőleg 27 GW lesz Hollandia a teljes napelemes kapacitása. Ez a standard víziójuk. A pesszimista forgatókönyv 2030-ra a 18 GW-os határ elérését valószínűsíti, az optimista a 36 GW-ost.

Az ambíciók és az eredmények imponálóak, pedig nem volt ez mindig így! 2015-ben a holland kormányt bíróság kötelezte arra, hogy tegyen többet, tegyen merészebb vállalásokat Brüsszel felé az energiahatékonyságot illetően...

Azután történt mindez, hogy az Urgenda nevű civil szervezet és 900 civil állampolgár keresetet nyújtott be a hágai bíróságon a kormány ellen, mert úgy vélték, hogy a kormánynak sokkal többet kell vállalnia az EU felé 2020-ra ígért 15-17 százalékos károsanyagkibocsátás-csökkentési szintnél. Mivel mindez szorosan összefügg az energetikával (és a közlekedéssel is), a zöldeknek és civileknek kedvező bírósági döntést követően egyszerűen "felrobbant" Hollandiában a megújuló energiapiac.

Kép: Getty Images

A kormány a napelempiac, illetve a 2009 óta szinte stagnáló szélenergia kapacitásnövekedés előtt lévő akadályokat felszámolva a dinamikus növekedés pártjára állt.

Párhuzamos évek

A 2009-2015 közötti időszak kísértetiesen hasonlít a magyarországihoz: a regnáló kormányok az elért eredmények statisztikai kozmetikázásán túl, lényegi ösztönzést nem adtak a zöldenergiás beruházásokhoz. Magyarországon azonban azóta sem épülhetett szélerőmű, és a ma büszkén hivatkozott napelemes erőműépítési boom is inkább annak a hibának köszönhető, hogy a Brüsszelből előírt új támogatási rendszerre (METÁR) átállás előtt a magyarországi befektetők az engedélykérelmekkel jól finiseltek. Ez utóbbinak azonban az is a következménye, hogy e beruházók és termelők (köztük az ország legnagyobb energetikai cégei, mint például az MVM és a MET) a következő 20-25 évig a már elavult, lecserélt és: a rendszer számára drága kötelező átvételi támogatásra (kát) jogosultak.

Kaderják Péter energetikai államtitkár a napokban a Portfólió energetikai konferenciáján azzal állt elő, hogy a kormány a megújuló villamosenergia célokat illetően 2030-ig 24 százalékos növekedést, tízszeres naperőművi kapacitásnövelést képzel el. Ennek az elképzelésnek eddig nem volt nyoma, a Brüsszelbe leadott klímaterv kínosan alacsony vállalásokat fogalmazott meg, és az Energiahivatal (MEKH) legutóbbi adatközlésében is csak az állt, hogy 2019 június 30-án Magyarországon 1144 MW napelemes termelőerő dolgozott. Ez ugyan mintegy 400 megawattal több, mint egy fél évvel korábban volt, de az összkapacitás mintegy harmada (388,5 MW) azért továbbra is háztartási méretű kis erőmű volt, ami arra utal, hogy a kormányzati ösztönzés nem elég magas szintű a beruházók számára. A MEKH azt is közölte, hogy a már működő rendszerméreten túl, további 1,4 GW napelemes kapacitás támogatására kiadták már a határozatot, de határidő nincs, csak annyi, hogy "ezek nagy része a következő években várhatóan meg fog épülni".

A jelenlegi boom valójában a 2016 végén beadott naperőmű létesítési engedélyekre támaszkodik: míg 2015-ben ebből mindössze 65-re került pecsét, 2016-ban már 2500-ra - 2017-ben pedig csupán 264-re. Azóta gyakorlatilag csak addig jutott előbbre az ügy, hogy az engedélyek birtokában sokan építenek-építettek is, ám az Innovációs és Technológiai Minisztérium csak 2019. szeptemberében közölhette, hogy az új támogatási rendszer első tenderkiírási dokumentációja megjelent. Ez is csupán egy pilot - 1 milliárd forint keretösszegből "puhatolóznak" a hogyan tovább felé.

Helyből átugranak minket a lengyelek is

A lengyelországi napelemek térnyeréséről szóló hírek nem tartoznak a világrengető híradások közé, mert a még mindig szénnel és újabban atomerőművel is álmodó kormányzati energiapolitika nemigen nevezhető a fotovoltaikus rendszereket támogató pionírok közé. Ezért is érdekes, hogy a napokban a Polskie Sieci Elektroenergetyczne (lényegében a lengyel elektromos művek) hálózatüzemeltető közölte: szeptember végén Lengyelországban 1007,2 MW napenergiával termelő egység volt az országos hálózaton.Nem önmagában az 1 GW az eget rengető, mert például Vietnámnak szeptemberre csak a háztetőin több termelt ennél, és Németországban ennek több mint felét telepítették csupán januárban (hogy aztán 6 hónap alatt plusz 2 GW napelemes termelőerő kerüljön a rendszerbe). És hát erre még Magyarország is képes volt... Ugyanakkor azt el kell ismerni, hogy Lengyelországban, ahol nem támogatták túl e technológia terjedését, az idei, kilenc hónap alatti növekmény majd' 600 MW ugrást jelentett. Mindezt úgy, hogy a tavalyi évet összesítve Lengyelország még nem érte el az 500 MW méretet (486 MW volt a szumma úgy, hogy csak 2018-ban 214 MW új potenciált építettek). Nem csoda, ha az év hátralévő részében a lengyel kormány kicsit vérszemet kapva prognosztizál: hivatalosan már arra számítanak, hogy naponta 2 MW (havonta 60 MW) további többletre szert téve, a teljes kapacitás év végéig eléri majd az 1,3 GW-ot.Ami igazán érdekes, az az, hogy ennek az 1300 MW-nak közel kétharmada - mintegy 800 MW - nem a mifelénk kormányzati büszkeséggel hivatkozott nagy, 20MW körüli méretű napelemfarmokon (Pakson, Százhalombattán, Visontán stb.) dolgozik majd. Hanem legfeljebb 50 kW-os kis rendszerek részeként. Ráadásul úgy hogy az itt, így, "háztájiban" megtermelt árammennyiség zöme helyben fog hasznosulni, mivel az egyből nettó fogyasztásra is kerül.
Csak hogy legyen még mit összevetni a magyarországi "sikerekkel": júliusban indították el a Mój Pr±d (kb: Használj saját áramot!) támogatási rendszert  lakóépületek számára, de ösztönző erőt jelent a Czyste Powietrze (Tiszta levegő) program és az Agroenergia nevet viselő energiahatékonysági program is. Mindezek tetejébe a lengyel parlament szeptember végén új környezetvédelmi rendelkezéseket szavazott meg, mely a lakossági napenergiafogyasztás ösztönzési rendszerét (pl. azt, hogy oda-vissza mérő órákhoz juttatják a lakóingatlanokat) vállalkozásokra és energiaközösségekre is kiterjesztette.

Egy év alatt másfélszeresre nőni

A Magyarországon vázoltakhoz képest Hollandiában mindez lényegesen gyorsabban fordult át, és zajlik ma is. Míg a már hivatkozott hágai bírósági döntés előtt a telepített napelemes kapacitások négyötödét a lakossági rendszerek tették ki, azóta viszont az ipari méretű napelemparkok tömegével "nőttek ki a földből". Ráadásul újra felpörgött a szélenergia platformok építése is - olyannyira, hogy 2017 decemberében már megtartották az első szubvenció nélküli aukciót is (vagyis: támogatás nélküli áron értékesítették a szélenergiát).

Ami pedig a napot illeti: csak tavaly 50 százalékkal tudott nőni Hollandiában a napenergia áramtermelési volumene, így a megújuló energiaforrások aránya az ország villamosenergia-fogyasztásában csak 2018-ban 15 százalékról 17-re nőtt; a megújuló energiaforrások aránya pedig 6,6 százalékról 7,3 százalékig jutott - a teljes energiafogyasztásban.

Ahogyan az a publikus energetikai adatszolgáltató oldalon látható, a nap és a szélenergia hasznosítás a legfontosabb energetikai tényezővé vált a holland mixben. A honlapon egy diagramm mutatja az aktuális energiatermelési szinteket. Ez a cikk elkészítésének idején (november 7, 14.20 órakor) így nézett ki.

Hollandia zöldenergia termelése 2019. november 07.
Kép: Napi.hu

A képen az látszik, hogy Hollandiában ekkor 2,55 GW zöldenergiás kapacitás (nap-, biogáz-, off és onshore szélenergia) termelt, ami összesen 777.609 ember (vagyis: egy Amszterdam méretű közösség) energiaszükségletét tudja fedezni.

Mennyi lesz az áram ára?

A PBL jelentés készítői úgy számolnak, hogy a megújuló energiaforrásból származó áram átlagára 2030-ra a 48-50 euró / MWh szinten mozog majd, az átlagos villamosenergia-piaci nagykereskedelmi ár pedig átlagosan 57 euró lesz megawattóránként.

Csak viszonyításként: a brit Hinkley Point C atomerőmű szerződése szerint az Egyesült Királyságban 115 eurós egységáron adja majd az áramát. A Paks II.-ről 2015-ben készült előzetes gazdasági modellezés arra jutott, hogy az orosz hitelből építendő beruházást gazdaságilag akkor lehetne megtérülőnek tekinteni, ha az áram ára az akkori 45 euró körüli árnak majdnem kétszeresére emelkedne a 2030 körüli időkre. 2014-ben a Corvinuson működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontban készült megtérülési számítások közül a legoptimistább 66 eurós egységárral számolt (a realista 106, pesszimista 176 euróssal).

Jelenleg az áram piaci ára 50 euró körül billeg. A BloombergNEF legfrissebb adatai azt mutatják, hogy az új napenergia és szárazföldi szélerőművek paritásba kerülnek z átlagos nagykereskedelmi árakkal Kaliforniában, Kínában és Európa több részéin. A BNEF globális referenciaértéke szerint a két említett technológia által termelhető villamos energia költség ma alig haladja meg a 46-, illetve 42 eurót MWh-ként. És bár a tengeri szélerőműves referenciaérték jelenleg ennél több (70 euró), bizakodásra ad okot az, hogy mostani ár 32 százalékkal alacsonyabb az egy évvel korábbinál.