Az elmúlt 13 év nagyobb részében Angela Merkel német kancellár volt az EU-s csúcsértekezletek főszereplője, mivel ő volt a legerősebb politikus Európában. A június 28-án kezdődő idei tanácskozáson szintén ő lehet a középpontban, ám egészen más ok, nevezetesen gyengesége miatt - kezdi a csúcsot felvezető cikkét a Financial Times (FT).
Az 21. századból eddig eltelt időben ő volt az EU első számú "esőcsinálója", ám most rossz előjelekkel érkezik Brüsszelbe. Úgy kell leülnie a 75. uniós csúcsértekezlet asztalához a többi európai állam- és kormányfő mellé, hogy közülük sokan arra bazíroznak, ez lesz az utolsó olyan csúcs, amelyen Merkel is részt veszt.
Hazájában párja, a konzervatív CDU lázadó partnere, a CSU szorongatja, a nemzetközi porondon a szárnyaló populistákkal kell csatáznia abban bízva, hogy európai barátai kisegítik. Csakhogy még támogatói sem tudják, miként lehetne garantálni politikai túlélését.
Gonosz hangok
Nem tudom megjósolni, mi lesz a csúcs vége - mondta az FT-nek az egyik európai kormányfő tanácsadója. Egyesek azt kívánják: hadd szenvedjen és bukjon meg! Millió ellensége van a nagy közös tárgyalóasztal mellett, aki boldogan végignéznék, ahogy lelép a színről. Nem éreznének szánalmat iránta. Ugyanakkor - teszi hozzá -, nagy bajban, igazi bajban lennénk, ha elveszítenénk őt.
A CSU a két párt 70 éve működő szövetségét tette kockára azzal, hogy elnöke, Horst Seehofer főnöke, a kancellár hozzájárulása nélkül, sőt a Merkel kifejezett akarata ellenére le akarja zárni a német határ azok előtt a menekültek előtt, akiket a schengeni övezeten belül egy másik országban regisztráltak. Németország első embere két hete két hetet kért, hogy európai vagy legalább több országot összefogó megoldást találjon az egyoldalú lépés helyett.
Olaszország ugyanis soha nem fogja elfogadni Seehofer kezdeményezését, hiába van az összhangban a menekültek ellátásáról szóló dublini egyezménnyel, ugyanis az azt jelentené, hogy az olasz partokra érkező bevándorlók a nyakán maradnának. Inkább teljesen felrúgná a dublini szerződést és európai tehermegosztást követel. Valójában a populista olasz vezetés és az CSU ugyanazt akarja: az európai határ hermetikus lezárását.
Nem segítenek
Az olasz kormányban Matteo Salvini belügyminiszter, a radikális jobboldali Liga vezetője vette át a kezdeményezést, aki kész arra, hogy megtagadja a kikötési engedély megadását a bevándorlókat szállító hajóknak. Semmi oka, hogy engedjen keményvonalas álláspontjából Merkel megmentése érdekében. És ebben osztozik más jobboldali vezetőkkel, élükön Sebastian Kurz osztrák kancellárral és Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével. Az utóbbi kettő erősen hibáztatja Merkelt azért, mert a 2015-ös milliós menekülthullám előtt megnyitotta a német határt.
Nem a bevándorlási válság elhárítása lesz a csúcsértekezlet legfontosabb kérdése, hanem ellenségeinek közös harca Angela Merkel ellen - véli Gerald Knaus, az European Stability Initiative kutatóintézet vezetője. Mások biztosak benne, hogy túl fogja élni a krízist. Sose szabad lebecsülni a képességét arra, hogy kivágja magát a nehéz helyzetekből - mondja Alex Stubb volt finn miniszterelnök, aki szerint senki sem képes olyan nyugodt maradni a legkeményebb konfliktusokban, mint Merkel.
Igen is, meg nem is
Az összképet talán Susi Dennison, az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács külügyi szakértője foglalta össze a legjobban. Eszerint ha más európai országok vezetői úgy látják, hogy a végéhez közeledik a Merkel-éra, akkor nem igazán lesznek segítőkészek vele szemben, különösen akkor, ha ez nem hoz nekik belpolitikai hasznot. Ugyanakkor kevés EU-tagállam akarja igazán a német kormány bukását.
Ráadásul van néhány olyan, tagország, amely mindent megtenne annak érdekében, hogy a kancellárt hatalmon tartsa. A csúcstalálkozó egyik "serpája" (az ügyek előkészítését intéző tisztviselője) azt mondta, hogy főnöke kész négy napot Brüsszelben tölteni, ha úgy látja, hogy Merkel jövője kérdéses.
Az Európai Tanács ülései a legjobb pszichoterápiás gyakorlatok a világon - mondja Stubb, aki több csúcs résztvevőjeként nyilván saját tapasztalatai alapján állítja ezt. Minden részt vevő vezető tudja, milyen nyomás alatt lenni a hazai politikában, és mindegyikük azon fáradozik, hogy segítsen a társainak enyhíteni ezt a feszültséget. Tudják, hogy a következő körben nekik lehet szükségük hasonló támogatásra.
A fotó forrása: Shutterstock