Ez a felfedezés hatalmas ugrás az előző egycsillagú rekordtartóhoz képest, amit a Hubble 2018-ban észlelt – közölték a kutató ügynökségek. Az a csillag akkor létezett, amikor az univerzum körülbelül 4 milliárd éves volt, vagyis a jelenlegi korának 30 százaléka, egy olyan időpontban, amelyet a csillagászok "1,5-ös vöröseltolódásnak" neveznek. A tudósok azért használják a "vöröseltolódás" szót, mert az Univerzum tágulásával a távoli objektumok fénye hosszabb, vörösebb hullámhosszra nyúlik vagy "eltolódik", ahogy felénk halad.

Az újonnan felfedezett csillag azonban olyan messze van, hogy fénye 12,9 milliárd év alatt érte el a Földet, és úgy tűnik számunkra, mint amikor a világegyetem a jelenlegi korának mindössze 7 százaléka volt, 6,2-es vöröseltolódásnál. A legkisebb objektumok, amelyeket korábban ilyen nagy távolságból láttak, csillaghalmazok, amelyek korai galaxisok belsejébe ágyazódtak.

Kapcsolódó

"Először szinte el sem hittük, annyival messzebb volt, mint a korábbi legtávolabbi, legnagyobb vöröseltolódású csillag" - mondta Brian Welch, a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem csillagásza, a Nature folyóiratban megjelent, a felfedezést leíró tanulmány vezető szerzője. A felfedezést a Hubble RELICS (Reionization Lensing Cluster Survey) programja során gyűjtött adatok alapján tették, amelyet Dan Coe, a Space Telescope Science Institute (STScI) társszerzője vezetett.

"Normális esetben ilyen távolságokban az egész galaxisok kis foltoknak tűnnek, a csillagok millióinak fénye összemosódik" - mondta Welch. "Az ezt a csillagot befogadó galaxist a gravitációs lencsézés felnagyította és hosszú félholddá torzította, amelyet Napkeleti ívnek neveztünk el." Miután részletesen tanulmányozta a galaxist, Welch megállapította, hogy az egyik jellegzetesség egy rendkívül felnagyított csillag, amelyet Earendelnek nevezett el, ami óangolul hajnalcsillagot jelent. A felfedezés azt ígéri, hogy a nagyon korai csillagkeletkezés eddig feltérképezetlen korszakát nyitja meg.

"Az Earendel olyan régen létezett, hogy talán nem rendelkezett ugyanazokkal az alapanyagokkal, mint a ma körülöttünk lévő csillagok" - magyarázta Welch. "Az Earendel tanulmányozása ablak lesz az Univerzum egy olyan korszakára, amelyet nem ismerünk, de amely mindahhoz vezetett, amit ismerünk. Olyan, mintha egy nagyon érdekes könyvet olvasnánk, de a második fejezettel kezdtük volna, és most lehetőségünk lesz megnézni, hogyan kezdődött minden" - mondta Welch.

"Régóta létezik egy elméleti előrejelzés, miszerint a csillagoknak, amelyek kizárólag a röviddel az ősrobbanás után keletkezett elemekből - hidrogénből, héliumból és nyomokban lítiumból - keletkeznek, nagyobb tömegűeknek kell lenniük, mint a ma keletkező csillagoknak" - tette hozzá Erik Zackrisson, a svédországi Uppsalai Egyetem Fizikai és Csillagászati Tanszékének munkatársa, a csapat tagja. "Ezek az őscsillagok, az úgynevezett III-as populációjú csillagok eddig elkerülték a megfigyelőket, de észlelhetővé válhatnak, ha gravitációs lencsézés révén nagyon nagy nagyításnak vannak kitéve, mint az Earendel objektum esetében."

A kutatócsoport becslése szerint az Earendel legalább 50-szer nagyobb tömegű, mint a mi Napunk, és több milliószor fényesebb, mint a mi Napunk, így vetekszik a legnagyobb tömegű ismert csillagokkal. De még egy ilyen fényes, nagyon nagy tömegű csillagot is lehetetlen lenne ekkora távolságból észrevenni a természetes nagyítás segítsége nélkül, amelyet egy hatalmas galaxishalmaz - jelen esetben a WHL0137-08 néven ismert, köztünk és az Earendel között ülő galaxishalmaz - nyújt.