Azon túl, hogy a NATO-tagállamok egységes és kemény üzenetet fogalmaztak meg Oroszországgal szemben, sőt még Kínát is megnevezték Moszkva szövetségeseként, olyan döntéseket is hoztak, amelyek gazdasági szempontból is jelentősek. A washingtoni csúcs ugyanis tökéletes alkalmat biztosított a tagállamoknak az orosz katonai agresszióval szembeni közös fellépés, illetve az Ukrajna és az európai biztonsági rendszer fenntartása melletti töretlen elhatározásuk demonstrálásra.

Ám a lényeg mégiscsak az, hogy a tagállamok vállalták a szükséges politikai és gazdasági költségeket annak érdekében, hogy az agresszió orosz költségeit növeljék,

Kapcsolódó

Oroszország katonai képességeit pedig gyengítsék

– derül ki az NKE John Lukacs Intézet (JLI) elemzéséből.

A NATO egyre erősebb

A NATO erősödést jól jelzi, hogy 2024-ben a 32-ből már 23 tagállam teljesíti a védelmi kiadásokra vonatkozó 2 százalékos GDP-arányos elvárást. A védelmi költségvetésen belüli, 2014-hez képest 20 százalékos modernizációs célt harminc ország éri el, Kanada és Luxemburg a kivétel, azaz általánossá vált a modernizáció.

Ez a pozitív trend még a COVID okozta gazdasági válság alatt sem szűnt meg, majd Oroszország 2022-es katonai agressziója új lendületet adott neki. Így

tízéves átlagban évi 5,64 százalékos növekedést értek el – amiben kiugró a 2023-as (+9,3 százalék) és a 2024-es (17,9 százalék) év,

jól jelezve a védelmi képességek megerősítésének, és a védelmi ipari fejlesztések, megrendelések bővítésének szándékát. Az intézet szakértői szerint az „alulteljesítők” között a sebezhetőbb gazdasági helyzetben lévő Spanyolországot és Olaszországot találjuk a nagy tagállamok között, mellettük pedig Belgium, Horvátország, Kanada, Luxemburg és Portugália költ a vártnál kevesebbet védelemre.

Joe Biden amerikai elnök beszédet mond Volodimir Zelenszkij ukrán elnök mellett a NATO-Ukrajna Tanácsnak a NATO washingtoni csúcstalálkozójának keretében tartott ülése után 2024. július 11-én.
Joe Biden amerikai elnök beszédet mond Volodimir Zelenszkij ukrán elnök mellett a NATO-Ukrajna Tanácsnak a NATO washingtoni csúcstalálkozójának keretében tartott ülése után 2024. július 11-én.
Kép: MTI / EPA

A JLI Stratégiai Védelmi Kutatási Program kiemelte, hogy a németországi Wiesbadenben egy új NATO-parancsnokságot hoznak létre, onnan koordinálják a jövőben a tagállamok katonai támogatását Ukrajna irányában a NATO Security Assistance and Training for Ukraine (NSATU) programban.

Az JLI úgy látja, az NSATU egyrészt valamiféle kézzel fogható „eredményt” is jelent Kijev számára – hiszen a tagsági meghívás továbbra sem reális opció –, másrészt a német szerepvállalás szükség esetén alternatíva lehet, ha az amerikai hozzáállás változik. A parancsnokság fennhatósága alá fognak kerülni az ukrán haderő számára nyújtott különböző kiképzési tevékenységek, illetve azok a „képességkoalíciók”, amelyek egyes kritikus fegyverrendszerek átadását, működtetését és ellátását biztosították eddig is két- vagy többoldalú keretekben. Ilyenek már működnek az F-16-os vadászgépek, a légvédelmi eszközök, a tüzérségi eszközök és a különböző hadfelszerelések, valamint hadianyagok kapcsán is, és a közös parancsokság alá hozataluktól a hatékonyabb koordinációt (is) várják a felek.

A hajlandó koalíciója

Ukrajna csak az elmúlt évben húsz kétoldalú biztonsági megállapodást kötött: Belgiummal, Dániával, az Egyesült Államokkal, az Egyesült Királysággal, Észtországgal, az Európai Unióval, Finnországgal, Franciaországgal, Hollandiával, Izlanddal, Japánnal, Kanadával, Lettországgal, Litvániával, Németországgal, Norvégiával, Olaszországgal, Portugáliával, Spanyolországgal és Svédországgal.

Tizenhatezer milliárd forint

Jens Stoltenberg leköszönő NATO-főtitkár megerősítette, hogy

biztosítják Ukrajnát arról: a következő tizenkét hónapban további, legalább 40 milliárd euró/43 milliárd dollár értékű katonai segélyt kap

– ami az eddigi éves támogatás nagyságrendjének felel meg. Ennek a forrásnak a felhasználása is egy olyan terület, ahol az NSATU szerepet vállalhat: két olyan átfogó értékelést fognak készíteni, amelyek Ukrajna védelmi, védelmi ipari szükségleteit mérik fel a következő év(ek)re vonatkozóan, és így egyrészt célirányosan tudják a fejlesztési területeket meghatározni, másrészt a tagállamok között megosztani a feladatokat – hangsúlyozta az JLI. 

A tagállamok emellett kötelezettséget vállalnak a hadiipari termelési kapacitás közös, összehangolt bővítésére is. Hasonlóan az Európai Unióban végbe menő védelmi ipari folyamatokhoz, a NATO-tagállamok is azokon a kulcsterületeken kívánják bővíteni a termelési kapacitásokat, ahol a szűk gyártási keresztmetszet korlátozza mind a saját eszközállomány és hadianyag-készlet bővítését, mind az Ukrajnának szánt támogatás előállítását. Ez a légvédelmi és tüzérségi rendszerek mellett kiemelten igaz azon elhárító rakétákra és a lőszerekre, ahol két célt tűz ki a vállalás:

  1. a tagállamok több éven átnyúló, stabilan kiszámítható termelést (és az ehhez szükséges kapacitás-bővítési befektetéseket) lehetővé tévő nagy, közös megrendelési csomagokat alakítsanak ki, érdekeltté téve a védelmi ipari szereplőket és költséghatékonyabbá téve magát a beszerzést is;
  2. valamint a közös felhasználást erősítő, interoperabilitást fokozó egységes sztenderdek alkalmazását az új megrendelések során. 

Egy virtuális kassza

Csiki Varga Tamás, a JLI tudományos főmunkatársa az Economxnak elmondta, az Ukrajnának szánt támogatást az elfogadott Hosszú Távú Biztonsági Támogatási Nyilatkozat (Pledge of Long-Term Security Assistance for Ukraine) elég jól körülírja - a Zárónyilatkozat "mellékleteként". Eszerint: beletartoznak haditechnikai eszközök, hadianyagok, logisztikai, működés-fenntartási és kiképzési támogatás, a támogatás elemeinek szállítási és kezelési költségei, a támogatás biztosításához kapcsolódó saját adminisztratív költségek, nem halálos eszközök átadása – sorolta a szakértő.

Az Oroszországgal háborúban álló Ukrajna katonai támogatásának folytatását kövelik tüntetők a NATO alapításának 75. évfordulója alkalmából tartott háromnapos washingtoni csúcstalálkozó egyik helyszínén 2024. július 10-én.
Az Oroszországgal háborúban álló Ukrajna katonai támogatásának folytatását kövelik tüntetők a NATO alapításának 75. évfordulója alkalmából tartott háromnapos washingtoni csúcstalálkozó egyik helyszínén 2024. július 10-én.
Kép: MTI / AP

Tehát a 40 milliárd euró tulajdonképpen egy virtuális kassza, amibe névérteken beleszámítanak mindent, ami költségként, ellenértékként felmerül, vagyis messze szélesebb kategóriák, mint pusztán a fegyverek. Csiki Varga Tamás azért nevezi virtuálisnak,

mert ez nem egy kitöltetlen csekk, egy újabb csomag, amit leszállítanak, hanem azoknak a leendő csomagoknak a keretösszege, amelyeket a következő 12 hónapban majd biztosítanak.

Ennek megfelelően lehetnek fegyver-, lőszer-, stb. megrendelések belőle, de az még nem látható, tételesen mi és hol fog lecsapódni. A jelenleg is kirajzolódó trend miatt minden bizonnyal részei lesznek légvédelmi eszközök és elfogórakéták, drónok és drónelhárító eszközök, az F-16-osok és azok fegyverei, tüzérségi és egyéb lőszerek, valamint a nagy hatótávolságú rakétatüzérség lőszerei – magyarázta az NKE John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársa.

Az ukrán hadsereg 24. gépesített brigádjának sajtószolgálata által közreadott felvétel megsemmisült lakótelepi házakról a Donyeck megyei Csasziv Jarban 2024. július 3-án.
Az ukrán hadsereg 24. gépesített brigádjának sajtószolgálata által közreadott felvétel megsemmisült lakótelepi házakról a Donyeck megyei Csasziv Jarban 2024. július 3-án.
Kép: MTI / EPA

Csak így éri meg fegyvert gyártani

Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója portálunknak szintén azt hangsúlyozta, túl sok részlet egyelőre nem ismert, azt valószínűsíthetjük, ugyanaz lesz az elv, mint az EU-s békekeret esetében. Ha egy ország átadja a katonai eszközeit Ukrajnának, akkor központi támogatás gyanánt kifizetik az ellenértékét, vagyis ez az ország az Ukrajnának átadott régi, kevésbé modern eszközök helyett így újabb, jobb, fegyvereket tud beszerezni magának.

A NATO keret is nagyjából arról szól, hogy úgy szabadulhatnak meg a tagállamok a katonai eszközöktől, hogy Ukrajnának adják azokat, majd helyettük újakat szereznek be a katonai tömb közös keretéből.

A biztonságpolitikai szakértő szerint

nyilvánvaló és kimondott cél a nyugati védelmi ipar felpörgetése, évek óta ezt halljuk, és ez most meg is történik, mert eddig hiányoztak a szektorból a hosszútávú szerződések.

Ezek a magáncégek csak akkor bővítik a kapacitásukat, ha megtérül az számukra.

Ha a háború holnap lezárul, és a gyártósorokban marad a milliárdos befektetés, akkor nem térül meg a bővítés, viszont ha hosszútávú, 8-10 éves állami megrendeléseket kapnak, ha van kiszámíthatóság, akkor ezek a cégek belevágnak a szükséges fejlesztésekbe. 

Ez persze nem azt jelenti, hogy ezzel a háborút finanszíroznák

– hangsúlyozta Bendarzsevszkij Anton, példaként felhozta a hazai haderőt modernizáló, 2016-ban elindított fegyverkezési programot, a Zrínyi 2026-ot, ami ilyen szempontból szintén kiszámítható tízéves állami befektetés.

Európában a kilencvenes évek óta nem folytak komoly pénzek a haderőfejlesztésbe, mert naivan azt gondoltuk, hogy a háborús korszaknak vége, ám mára a helyzet megváltozott – tette hozzá a posztszovjet térség szakértője.

Európai roham a fegyverekért

Az orosz-ukrán háború felnyitotta a tagállami és az uniós döntéshozók szemét, és most már eurómilliárdokat költenének védelempolitikára, a lőszerektől kezdve, a dróntechnológián át egészen az űriparig.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a haderőfejlesztés üzlet, méghozzá a civil vállalkozói szektor számára is. Ezekről is beszélgettünk az Economx Podcast adásában Siklósi Péter korábbi védelempolitikáért és tervezésért felelős helyettes-államtitkárral és Fellegi Áronnal, az EuroAtlantic Zrt. Európai uniós ügyekért felelős alelnökével.