Az Európai Uniót megalapozó római szerződés aláírása óta eltelt hat évtized után egy EU-tagállam, először az államszövetség történetében azzal szembesül, hogy szankciók fenyegetik azért, mert a többség szerint korlátozza a jog uralmának érvényesülését - kezdi cikkét Tony Barber, a Financial Times (FT) publicistája a Lengyelországgal szemben kezdeményezett uniós eljárásra utalva. Az Európai Bizottság kénytelen volt lépni.

Nem volt más lehetősége, miután évek óta hiába próbálkozott más eszközökkel elérni, hogy az országban 2015 novemberében hatalomra került radikális jobboldali Jog és Igazságosság pártja (PiS) felhagyjon a demokratikus súlyok és ellensúlyok rendszerének csorbításával. Ha nem javasolja az uniós alapszerződés 7. cikkelyének megfelelő eljárás megindítását - amelyben Varsótól megvonhatják uniós szavazati jogát -, akkor elvesztette volna hitelességét.

Nagyobb volt a tét

Sőt Barber szerint ennél is nagyobb volt a tét: ha egy ország fittyet hányhat a jog uralmának elvére, akkor az EU egész rendszerét, integrációját megalapozó bizalom és értékközösség borulhat fel. És világossá kell tenni, hogy nem a lengyel társadalommal van baja a brüsszeli testületnek, hanem a PiS kormányával.

Az utóbbi persze visszautasítja az uniós kifogásokat, mondván: megalapozatlanok. Azt állítja, hogy képmutatóan, kettős mércével ítélik meg a varsói vezetés tevékenységét. Akkor nem volt baja az EU-nak a demokratikus standardok megsértésével, amikor Silvio Berlusconi kormányozta Olaszországot? Mi a helyzet a jog uralmával Máltán, ahol októberben autóba rejtett pokolgéppel robbantottak fel egy oknyomozó újságírót?

Súlyos következmények

A bizottság három hónapot adott Lengyelországnak, hogy visszakozzon. Ha nem sikerül kompromisszumot találni, annak az EU egységét fenyegető, vészes következményei lehetnek. Az FT publicistája úgy véli, hogy a kelet-nyugat ellentét elmélyülése a legnagyobb veszély, amellyel az EU-nak 2018-ban szembe kell néznie. Nem az, hogy a brexittárgyalás vagy az új bevándorlási rendszer kialakítása kudarcba fulladhat.

A kelet-nyugat megosztottságban persze van egy adag leegyszerűsítés, hiszen nyugat-európai kormányok is bírálják Varsót és nem minden kelet-közép-európai ország acsarkodik Brüsszellel. A lényeg azonban az, hogy Párizs és Berlin kész támogatni a bizottság és az Európai Tanács fellépését a legnagyobb kelet-európai uniós tagállam ellen.

És tény, hogy minden ország, amellyel szemben megfogalmazódik a vád, hogy aláássa a demokratikus alapértékeket, nem tesz eleget a korrupció ellen és csorbítja az igazságszolgáltatás függetlenségét, keleten található. Lengyelország mellé felsorakozik Bulgária, Magyarország és Románia. Emellett élesen megosztja Európa két felét a menekültprobléma kezelése.

Jön a büdzsé

E csataterek mellé fel fog sorakozni a jövő évtől kezdve az EU 2021-2027-es hosszú távú költségvetéséről kezdődő vita. A keleti tagországok a közös büdzsé legnagyobb nettó haszonélvezői, míg a nyugatiak a nettó befizetők. Lengyelország kasszírozza a legnagyobb pénzt. Németország és mások úgy vélik, hogy a jövőben az EU-s kifizetéseket hozzá kell kapcsolni ahhoz, hogy a fogadó ország betartja-e az uniós alapértékeket.

Ez a fenyegetés azonban talán kevésbé izgatja a PiS politikusait, mint azt Nyugaton gondolják. Mateusz Morawietcki (képünkön balra), az új lengyel kormányfő hetykén annyit mondott: alig várja a lehetőséget, hogy megszabadítsák országa gazdaságát attól a függőségtől, amit az EU-támogatások okoznak. (Bár erre nyugaton készséggel azt válaszolják: tessék parancsolni, lássuk, mire tetszenek jutni.)

Emellett a 7-es cikkely szerinti eljárás inkább tűnik kínosnak, mint igazán fenyegetőnek, hiszen például a lengyel uniós szavazati jog megvonása egyhangú döntést igényel az Európai Tanácsban, ám Budapest jelezte, hogy nem adja a vokság ehhez. Ezzel azonban csak annyi történik, hogy az EU keleti és nyugati feletti gyűlölködés tovább parázslik a felszín alatt - véli az FT cikkírója.

A nyitókép forrása: PAP