A Tokió nyüzsgő Ikebukuro kerületében található Seibu áruház mintegy 900 dolgozója tiltakozik sztrájkkal az ellen, hogy a "Seven & i" japán kiskereskedelmi óriáscég egyik egységét, a Sogo & Seibu-t az amerikai Fortress Investment Group alapnak eladják. A dolgozók garanciákat kérnek arra, hogy az üzletmenet folytatódik az eladás után is munkahelyeik megmaradnak, s elégedetlenek azzal is, hogy az üzletek felét az áruházban a Yodobashi Holdings elektronikai diszkont kiskereskedő veszi át.

A tranzakció kritikusai között, akik között Ikebukuro kerület számos tisztviselője is megtalálható, azzal érvelnek, hogy egy ilyen változás jelentősen rontaná a Seibu imidzsét.

A tranzakció pénteken zárul a Seven & i közlése szerint. Az eladási árat már így is 30 milliárd jennel (205 millió dollárral) csökkentette az eredetileg megállapított 250 milliárd jenhez képest az, hogy a Fortress-től garanciákat kértek arra, hogy a lehető legnagyobb törekszik  a Sogo & Seibu üzletmenetének folytatására és a munkavállalók további foglalkoztatására - írja a Reuters. A Fortress közleményében azt állította, hogy a Seven & i-vel együttműködve támogatni fogja a Sogo & Seibu vezetőségét abban, hogy "a lehető legnagyobb mértékben" megtartsa a munkaerő állományát. Azt tervezi, hogy a partner Yodobashival együtt több mint 20 milliárd jent fektet be a Sogo & Seibu üzleteinek felújításába - közölte.

Az eset különlegességét az adja, hogy Japánban rendkívül ritkák a sztrájkok, a bérekről és a munkakörülményekről folytatott tárgyalások általában békésen zajlanak. Az egynapos sztrájk 61 év óta az első egy nagy japán áruházban, s azt követően került rá sor, hogy a Sogo & Seibu vezetősége és a dolgozók szakszervezete között több hónapos tárgyalásokat követően sem sikerült megegyezésre jutni.

Japánban 1974-ben, amikor az országot az olajárak okozta megélhetési válság sújtotta, 5197 olyan sztrájk volt, amely több mint fél napig tartott. 1993-ban már csak 251 volt. 2022-ben 33 volt. Ráadásul a sztrájkok száma úgy zuhant közben az országban, hogy a munkavállalóknak bőven lett volna miért elégedetlenkedniük. Átszervezések, elbocsátások, szisztematikusan kikényszerített túlmunka, kifizetetlen túlórák és a hosszú ideig stagnáló bérek egyaránt jellemezték ebben az időszakban a japán vállalati szektort- hívta fel a figyelmet a Financial Times.

Az áruház dolgozóinak nincs könnyű dolga, hiszen a felvásárló amerikai alap célja egyértelmű. 

A vásárlói szokások változása miatt akárcsak a világ többi országában, Japánban is egyre kisebb szükség van a városközpontokban értékes ingatlanokat elfoglaló hagyományos áruházakra. Ezeket megérheti olcsón felvásárolni és az ingatlant más célra hasznosítani.

Ugyanakkor Japánban a munkavállalók tárgyalási pozíciója javulhatott is az elmúlt években, tekintve, hogy az elöregedő társadalomban egyre szűkösebbé válik a munkaerő piac. A nagyvállalatok dolgozói az elmúlt három évtized legnagyobb béremelését sikerült kiharcolniuk a tavaszi munkaügyi tárgyalásokon. Ezt azonban a 41 éves csúcson lévő infláció felemésztette, és a reálbérek tovább csökkentek.

A Reuters által megkérdezett elemzők szerint a sztrájk jelentőségét az adja, hogy az idén egyre több befektető találja meg Japánt, mint alulárazott piacot. Maga Warren Buffett is bevásárolt az országban, de sok más aktivista befektető érdeklődését is felkeltették az alulárazottnak tartott japán eszközök. Azonban lehet, hogy a befektetőknek a jövőben erősebben kell számolniuk azzal, hogy a japán vállalatok racionalizálása nem olyan egyszerű és a szűkös munkaerő piac miatt a munkavállalói igényekre fokozottabban figyelemmel kell lenni.