A bevándorlókat elutasító politikusok és szavazóik visszatérő erős érve, hogy 2015-ben alacsonyan képzett, az európai szociális juttatásokra vágyó emberek özönlötték el Európát. Egy friss kutatás cáfolja ezt a felfogást: a német társadalom, amely a legtöbb érkezőnek adott menedéket - és szinte azonnal meg is bánta ezt -, akár hálás is lehet Angela Merkel kancellárnak, hogy akkor szélesre tárta az ország kapuit előttük - írja az EBRD és a leibnizi gazdaságkutató intézet közös tanulmányára alapozott cikkében Leonid Bershidsky, a Bloomberg publicistája.

A vizsgálatból kiderül, hogy az érkezők több mint háromnegyede, pontosan 77 százaléka valóban menekült volt, akinek élete veszélybe került a hazáját feldúló háborúban. Ez jellemezte az Afganisztánból, Irakból, Szíriából, Szomáliából és Szudánból indulókat. A maradék szűk egynegyednyi - Algériából, Marokkóból és számos afrikai országból érkező - bevándorló gazdasági okok miatt akart szerencsét próbálni Európában.

Jól képzettek

Érdekesebb megállapítás, hogy a 2015-2016-os menekültek között jóval nagyobb arányban képviseltették magukat a magasan képzett emberek, mint az alacsony képzettségűek. Az olyan országokban, mint például Irak vagy Szomália, az értelmiségieket fenyegeti a legnagyobb veszteség a társadalmi felfordulás miatt, ezért nekik érte meg vállalni az Európába vezető veszélyes utat a jobb élet reményében.

Ráadásul a magasan képzett emberek olyan országokat választanak, ahol jól tudják kamatoztatni képességeiket. Ez éppen ellenkező megfontolás azzal szemben, ami az alacsonyan képzetteket motiválja, ők ugyanis azokat az országokat keresik, amelyek esetén gyorsabb menekültügyi ügyintézésben és jobb szociális ellátásban reménykedhetnek. Emellett persze az is szerepet játszott a célország kiválasztásában, hogy melyik nyitotta nagyobbra a kapuit a menekültek előtt - így jutottak el a legtöbben Németországba.

Nehézségek és eredmények

Vannak ugyan nehézségek azzal, hogy munkát találjanak, leginkább az, hogy a német az egyik legnehezebben megtanulható nyelv, illetve hogy a külföldön szerzett diplomák honosítása nem megy egyszerűen. Például tavaly mindössze 36,4 ezer végzettséget ismertek el az országban - ez ugyan ötödével több, mint 2017-ben, de így is elmarad attól, hogy Németország lélekszáma félmillió bevándorlóval nőtt 2018-ban.

Ugyanakkor a német statisztikai hivatal szerint a 2015-ben érkezettek 35 százalékának 2018 októberében már volt munkája Németországban. Ez 20 százalékos növekedés az egy évvel korábbihoz képest. A DGB munkaügyi szervezet adatai szerint az egyetemi végzettségűek 81, a nyelvvizsgával rendelkezők 45 százaléka a képzettsége alatti szintű állást vállalt, és bérük lényegesen elmaradt az országos átlagtól. Mindenesetre három éven belül egyharmaduk álláshoz jutott.

Bevándorlási matek

A nyitott kapuk politikájának népszerűtlensége ellenére a német parlament júniusban enyhítette a bevándorlók foglalkoztatásának feltételeit, például a munkaadóknak nem kell bizonyítaniuk, hogy a kérdéses állásra nem találtak német vagy európai jelentkezőt. Ez annak ellenére tovább javíthatja a külföldről érkezők helyzetét, hogy néhány év alatt aligha heverhetik ki korábbi szenvedéseiket.

Németországnak és más európai országoknak ugyan sokat kell áldozniuk a fogadásukra és a beilleszkedésükre, ám itt is, mint oly sok kérdésben, két serpenyője van a mérlegnek. Németország például tavaly 15,1 milliárd eurót (a paksi bővítésre adott orosz hitel másfélszerese) fordított erre a célra, ám ez a kiadás semmivel sem több, mint ha gyermeket kellett volna felnevelni, tanítani és kiképezni azoknak az állásoknak betöltésére, amelyeket a bevándorlók elvállalnak. Ráadásul ezek a gyermekek hiányoznak a csökkenő népességű német társadalomból.