Az egész világ – még Oroszország is – növekszik, és Németország az egyetlen olyan nyugati, iparosodott ország, amely ugyan nem csúszott tovább a recesszióba, de nulla növekedést tud felmutatni, lényegében stagnál. Mikor nyújt be mentési tervet a szövetségi kormány? – veti fel a kérdést a Berliner Zeitung egyik véleménycikke.

Ebben felidézik: a kilátások rosszak a legjelentősebb nyugati partnerünknél, amelynek gazdaságáról a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrégiben „nyomorúságos jelentést” tett közzé.

Eszerint a G7 legnagyobb nyugati iparosodott országai közül egyedüliként Németország gazdasága fog zsugorodni az év végére.

A Valutaalap a korábban prognosztizált, 0,2 százalékos emelkedés helyett 0,3 százalékos GDP-csökkenést jósol 2023 végén.

Technikai recesszióban tapicskol Németország, miközben a Rajna is elpocsolyásodik

Miután Európa legnagyobb gazdaságának számos komoly kihívással kell szembenéznie, Magyarországról is fontos nyomon követni nyugati gazdasági partnerünk pénzügyi stabilitásának helyzetét. A legfrissebb adatok szerint, melyet a német statisztikai hivatal tett közzé, két egymást követő negyedévben csökkent a GDP, míg a legutóbbi negyedévben már stagnált a német gazdaság. Bővebben >>>

Németország átaludt egy évtizedet

Arra a kérdésre, hogy miért képes az összes többi iparosodott ország kilábalni a koronavírus utáni válságból és a globális ellátási láncokat megzavaró ukrajnai háborúból, a tekintélyes napilap úgy fogalmaz: Németország más országokhoz hasonlóan profitált az oroszországi gázszállítás miatti alacsony energiaárakból.

Ez ugyanakkor legkésőbb az Északi Áramlat vezetékek robbantása óta már csak történelem, mivel, ha a világpiaci beszerzési árak időközben ki is egyenlítődtek, a cégek és a lakosság árszínvonala kétszer akkora, mint a háború előtt.

Ezen kívül Németország évekig elhanyagolta a fontos döntések meghozatalát, vagyis lényegében „átaludta” az Európai Központi Bank (EKB) zéró kamatpolitikájának tízéves időszakát. A finanszírozási feltételek márpedig soha nem voltak ilyen kedvezőek, a német állam időnként még pénzt is kapott a befektetőktől, mert az államkötvények negatív hozamot hoztak – emlékeztetnek.

Már más szelek fújnak

„Most azonban már más szelek fújnak: a németországi gyenge növekedés jelenleg egyértelműen a magas kamatoknak köszönhető” – vélekedik Moritz Schularick, a Kieli Világgazdasági Intézet igazgatója, aki szerint a gyenge növekedés okait önmagában az EKB-nak tulajdonítani nem elegendő, mivel az európai szomszédos országok ennek ellenére is nagyobb gazdasági lendületet produkál.

A Berliner Zeitung kormánykritikus cikke szerint Schularick azt javasolja, hogy ha Németország nem akar ismét „Európa beteg emberévé” válni, akkor bátran a holnap növekedést ígérő ágazatai felé kell fordítania a figyelmét ahelyett, hogy milliárdokat költene a tegnapi, energiaintenzív iparágak megőrzésére. Ez szerinte magában foglalja az elmúlt évtized hiányainak és elszalasztott lehetőségeinek gyors felszámolását is.

Digitalizációból kettes

Németország például furcsán elmaradott minden digitális területen, miközben meredeken csökkentek az állami infrastruktúra kapacitásai és például nincs ésszerű stratégia a lakáshiány miatti helyzet javítására.

A bevándorlásnak is növekednie kell, hogy Németország ellensúlyozni tudja a munkaerő elöregedésének hatásait

– vélekedik Schularick.

Hiányolják a megoldásokat

A politika sem hagyja szó nélkül a gazdaság állapotát. A szövetségi kormány, azaz a „közlekedési lámpás koalíció” (a szociáldemokraták, a liberálisok és zöldek koalíciója) tagjai a kritikák szerint csak vállveregetik egymást, és ha bírálják őket, rámutatnak, hogy nélkülük sokkal rosszabb lenne a helyzet.

A Zöldek vezetője, Omid Nouripour például azt hangoztatja, hogy „kormányként azt az irányt tűztük ki, hogy Németországot válságállóbbá és erősebbé tegyük.”

Az FDP (Német Szabaddemokrata Párt) parlamenti frakciójának elnöke, Christian Dürr szerint pedig egyenesen lenyűgöző a mérlegük – idézi a lap, amely emlékeztet, hogy július elején a koalíciós partnerek bejelentették: a legfontosabb gazdasági és társadalmi-politikai kérdések még a törvényhozási időszak második felében következnek – ekkor Németország már technikai recesszióban volt.

Utolsó utáni pillanatok a gyógyszerezésre

Most viszont már a legfontosabb kérdésekről van szó, míg a Szövetségi Gazdasági Minisztérium nyugodt a jövőt illetően. Arra számítanak, hogy várható a német gazdaság fellendülése az év hátralévő részében a globális energiapiaci árak csökkenése, az inflációs dinamika további lassulása, a világgazdaság lendülete és a magas bérrendezések következtében.

Holott kérdéses a hurráoptimizmus a tovább csökkenő reálbérek láttán, bár a recesszióból a stagnálásba sodort költekezési hajlandóság végső soron tekinthető prémiumnak az inflációs korrekcióban – fogalmaz a véleménycikk.

A szerző megjegyzi: Christian Lindner szövetségi pénzügyminiszter (FDP) pedig kedveli „Európa legveszélyesebb emberének” szerepét, – ahogy Adam Tooze és Joseph Stiglitz közgazdászok jellemezték, – mert a súlyos gazdasági problémák ellenére is hajthatatlanul ragaszkodik az adósságfékhez.

Márpedig, szüksége van Németországnak a sürgős gyógyszerezésre, mert, ha a szövetségi kormány továbbra is a homeopátiás adagokra hagyatkozik, a betegség krónikussá válik – állapítja meg a Berliner Zeitung elemzése.

(Szerző: Thurzó Katalin)